Jeg er tilbake
Vagyis visszatértem.

Hei!

Szolgálati közlemény: eddig a „Hogyan ne indítsunk be egy blogot?” című rovatot láthatták, a folytatásban pedig a „Béna kifogások egy blog újra-, illetve beindításához” című bejegyzés következik.

Nagyon cikinek érzem már most rögtön egy ilyen „bocsi, hogy csak most hozok újra egy posztot” jellegű nyávogással kezdem az itteni tevékenységemet, de tényleg csak ezt tudom mondani.

Lehetséges okok:
  • Vizsgaidőszak (Amit egyébként olyannyira túltoltam, hogy egy olyan tárgyból is elmentem javítani, amiből eredetileg hármast kaptam. Stréberség: level végtelen.)
  • Eurovíziós Dalfesztivál vége utáni depresszió, avagy a PED (= Post-Eurovision Depression)
Valódi ok:
  • Érzelemmentes és unalmas magánélet, ahol olyan szinten nem történt semmi az elmúlt egy hónapban, hogy az már nekem is fáj

Szóval igen, itt tartunk jelenleg. A PED-em enyhítése érdekében a következő poszt a 2017-es ESC sorrendem lesz, de tervben vannak rövidebb feljegyzések is a mindennapok pillanataiból, amiknél érdemes megállni, és továbbgondolni az adott szituációt. Az új, általam ebben a pillanatban alkotott irodalmi műfaj neve az életképek lesz.

Hilsen,

Stine Larsen

Eurovíziós Dalfesztivál-kihívás
Hei!

Most, hogy kiléptünk az eurovíziós hétből, tünetenyhítésnek szeretném megosztani veletek néhány all-time favourite ESC-dalomat egy kihívás keretében, hogy addig is le tudjam valahol vezetni az extázist, amit már szimplán a május hónap hallatán érzek. Ezt a kihívást barátnőm, Lia blogján láttam.

Hei!
Vagyis sziasztok!

Nagyon örülök, hogy sikerült egy nyelvmániás, Skandinávia-őrült budapesti egyetemista blogjára keveredned. Ahogy már a bemutatkozásban is leírtam, a blog témái is legfőképpen ezek köré koncentrálódnak, de igyekszem mindenféle random bejegyzést hozni, alkalomadtán idegen nyelven is. A mostani, magyar szövegeimben található idegen szavak magyarázatát pedig az Információk menüpont alatt a Szószedet résznél találjátok. Angolban/németben érdemes gondolkodni, de amint a norvég tudásom megengedi, megpróbálok alkotni nektek valamit. Ugyanis meggyőződésem, hogy testem ugyan valahol Magyarországon lézeng, amint ezeket a sorokat olvasod, lelkem Oslo utcáit rója.

Ha ezek után felteszed magadban a kérdést, mégis miért The Ribbon Thing a blog címe, akkor el kell, hogy keserítselek, de rossz helyen keresed a választ. Ugyanis azt én sem tudom. Talán azért, mert aesthetically pleasing maga a masni, talán azért, mert az angol a lingua franca, ami a kedvenc nyelveim felett áll amolyan interkulturális kommunikációs funkcióban. Válaszd ki, melyik indoklás tetszik, a válaszokat kommentben várom.

Első bejegyzésem az idei Eurovíziós Dalfesztiválról fog szólni, pontosabban a dalok álomsorrendjéről - az én szemszögemben.

Ha det bra!

Stine Larsen