tag:blogger.com,1999:blog-57225443601320809782024-03-01T10:04:05.305+01:00MasniországStine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.comBlogger21125tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-75219256451015418622024-01-23T13:41:00.004+01:002024-01-23T13:43:40.938+01:00Zárás<p>Kedves Olvasóim!</p><p style="text-align: justify;">Ezúton szeretném Veletek megosztani a hírt, hogy a blog írását a mai nappal felfüggesztem. Új bejegyzések már nem fognak érkezni, a régiek viszont továbbra is elérhetőek lesznek.</p><p style="text-align: justify;">Ahogy tapasztaltátok, már egy ideje nem is írtam ide, aminek elég komplex okai voltak. Úgy érzem, életemnek egyik fordulópontjához érkeztem, ahol bizonyos dolgokat el kell engednem, továbbá munkám jellegéből adódóan nem oszthatom itt meg legbelsőbb gondolataimat. (<strike>LOL, ez úgy hangzik, mintha valami rettentő fontos beosztásban lennék a titkosszolgálatnál, vagy minimum kiemelt közszereplő lennék.)</strike> És azt gondolom, ha van egy gát, legyen az belső vagy külső, amitől nem lehetek elég őszinte Veletek, akkor nincsen értelme fenntartani a blogot.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://img.freepik.com/premium-vector/closed-sign-board_689076-278.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="625" data-original-width="626" height="319" src="https://img.freepik.com/premium-vector/closed-sign-board_689076-278.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">Remélem, megértitek a döntésemet, és találkozunk még a <a href="https://tukrom-tukrom-monddmegnekem.blogspot.com/" target="_blank">Tükröm, tükröm</a> oldalán, amikor ismét megjön az indíttatás, hogy publikáljak Nina kalandjairól.</p><p><i style="text-align: justify;">Puss och kram!</i></p><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: right;"><span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 48px;">Stine Larsen</span></div>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-70962599086154133682023-05-09T08:30:00.008+02:002023-05-09T12:35:40.886+02:00Stine nagy Eurovíziós toplistája - 2023<p class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj-a1B8qnFs1c6rGRX0y-6WLafxaGImt3By6Ar4qpYndWbAs0dNSmZCkvd9Y2UnVgvcDX5Y1PRabd1Kg7msAzXw7-QHw5zu9Lmeqzv8JiscIcnF2PuQUIjmuDsfWXoXdZx5jvrMJUwDSXMvXs-HAPmAntrc4SRDZeQqFXs1H4OfSvd2JJI9L6sut1iu"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj-a1B8qnFs1c6rGRX0y-6WLafxaGImt3By6Ar4qpYndWbAs0dNSmZCkvd9Y2UnVgvcDX5Y1PRabd1Kg7msAzXw7-QHw5zu9Lmeqzv8JiscIcnF2PuQUIjmuDsfWXoXdZx5jvrMJUwDSXMvXs-HAPmAntrc4SRDZeQqFXs1H4OfSvd2JJI9L6sut1iu=w640-h361" /></a></p>
<p><br /></p>
<h2 style="text-align: justify;">Boldog Eurovíziós Dalfesztivál-hetet kívánok mindenkinek!</h2>
<p>Ja, hogy ezt normális emberek nem mondják? Hm, sebaj. Masniországban mindent lehet.</p>
<p>ELJÖTT AZ ÉV LEGFONTOSABB HETE! Az én univerzumomban biztosan. Ahogy azt már mind tudjátok, 12 éves korom óta <strike>(azaz több, mint fél életemben, te jó ég)</strike> hatalmas Eurovízió-fan vagyok. Erről majd egyszer részletesebben mesélek, eloszlatva vagy megerősítve a sok tévhitet, ami a versennyel kapcsolatban kering.</p>
<p style="text-align: justify;">Magyarország sajnos idén nem indul, de aki itthonról szeretné követni az élő adásokat, a <a href="https://www.youtube.com/@EurovisionSongContest" target="_blank">Youtube</a>-on megteheti kedden, csütörtökön és szombaton este 21 órától.</p>
<p>Egy biztos: nekem rengeteget adott a dalfesztivál. A <a href="https://tukrom-tukrom-monddmegnekem.blogspot.com/">Tükröm, tükröm</a> alapötletét, nyelvtudást, megismerhettem új előadókat, élőben is eljuthattam kétszer, de ami még ennél is fontosabb: barátokat (például Leah-t). Emellett tagja vagyok egy angol nyelvű eurovíziós blognak, ahol szerkesztőként az elmúlt 2,5 évben több mint 200 cikkben számoltam be ilyen-olyan eurovíziós hírekről.</p>
<p>A hírek keretein belül azonban nem mindig van lehetőségem kommentálni egyes dalokat olyan stílusban, ahogy igazán szeretném, így ezt most ebben a posztban teszem meg. Gimis koromban írtam hasonló toplistákat néhol inobjektív rajongói stílusban, néha vízöntősen kíméletlen őszinteséggel, ezért most megpróbálok visszatérni ehhez a műfajhoz.</p>
<p>Jöjjön tehát Stine Larsen 2023-as nagy Eurovíziós toplistája!</p>
<p><i>Disclaimer: S</i><i>zeretném ezen a ponton leszögezni, hogy nem vagyok zenei szakértő (még kottát se tudok olvasni, nemhogy értékelhetően énekelni), ezért az alábbiakban olvasható vélemény kizárólag egy mezei, hozzá nem értő rajongó meglátása. Egyet nem érteni mindenki jogában áll.</i></p>
<p><br /></p>
<a name='more'></a>
<p><b>37. Horvátország</b></p>
<p><i>Let 3 - Mama ŠČ!</i></p>
<p style="text-align: justify;">Hát. Erről nehéz bármit is mondanom úgy, hogy összesen egyszer voltam hajlandó meghallgatni belőle az első másfél percet, ugyanis tovább nem bírtam az ízléstelenséget. Több rajongóval is azon a véleményen voltunk februárban, amikor kiválasztották őket a horvátok, hogy meg kéne nézni a déli szomszédainkat, hogy minden rendben van-e velük. Értem én, hogy punkok, és a punk arra van, hogy megbotránkoztasson. Nos, ez esetemben mindenképpen sikerült. Számomra semmi élvezhető nincs ebben a produkcióban, de biztosan én vagyok túl korlátolt, hogy meglássam ebben a művészi vonalat.</p>
<p><br /></p>
<p><b>36. San Marino</b></p>
<p><i>Piqued Jacks - Like An Animal</i></p>
<p>Minden évben vannak olyan dalok az Eurovízión, amik csak úgy vannak. Idén San Marino az egyik, aki magára vállalta ezt a feladatot. Számomra sajnos nagyon semmitmondó dal lett, nem hinném, hogy a döntős mezőnyt fogja erősíteni.</p>
<p><br /></p>
<p><b>35. Görögország</b></p>
<p><i>Victor Vernicos - What They Say</i></p>
<p style="text-align: justify;">Szintén egy olyan dal, amiből egy sort vagy egy dallamfoszlányt se tudnék idézni. A srác "Dóra, a felfedező"-típusú dzsungelharcosnak öltözve kapja meg a 3 perc hírnevet. Abszolút a felejthető indulók kategóriáját erősíti.</p>
<p><br /></p>
<p style="text-align: center;"><i><b>* Rage szekció kezdete*</b></i></p>
<p style="text-align: center;"><i>A rage szekcióban olyan dalok kaptak helyet, amelyeket hallva vérnyomásom az egekbe szökik, és/vagy idegesítenek valamilyen okból kifolyólag.</i></p>
<p><br /></p>
<p><b>34. Dánia</b></p>
<p><i>Reiley - Breaking My Heart</i></p>
<p style="text-align: justify;">A dal kellemesen kezdődik, azonban a refrénnél olyan érzés fog el, mintha egy vocodert hallgatnék, ez pedig teljesen elrontja az egész dal hangulatát. A dánok általában nagyon ártalmatlan és lagymatag dalokat küldenek az utóbbi időben az Eurovízióra, ezt pedig vagy sikerül élvezhető csomagolásban tálalni, vagy nem. Hát, idén nálam ez egy hatalmas nem. A dán közmédia szerint ők most nagyon szeretnének továbbjutni, hiszen ez már 2019 óta nem sikerült nekik. (<strike>Abban az évben sem kellett volna, ha engem kérdeztek...</strike>) Tudom, nem szép ilyet mondani, de valamiért nekem a fiúka is offos, mióta megtudtam, hogy vagy ő, vagy a lemezkiadója megpróbálta fiatalabbnak hazudni, és efölött nem bírok egyszerűen napirendre térni. Akit érdekel, <a href="https://www.reddit.com/r/eurovision/comments/111m011/the_reiley_enigma_and_why_his_age_is_a_lie/">itt</a> olvashat erről bővebben.</p>
<p><br /></p>
<p><b>33. Hollandia</b></p>
<p><i>Mia Nicolai & Dion Cooper - Burning Daylight</i></p>
<p style="text-align: justify;">Egy könyvet tudnék írni arról, mi minden problémás számomra ezzel az indulóval, de titeket megkíméllek, csak egy rövid összefoglalót kaptok. Ez a dal számomra laposabb, mint a holland mélyföld. Sőt, a hollandiai mélyföldek még kevésbé laposabbak, mint a Burning Daylight, mert azokat legalább lezárja egy gát, ami megvédi őket az árapálytól. Vajon a Burning Daylightot is lesz, ami megvédje a kieséstől? Hát... Nem vennék rá mérget.</p>
<p style="text-align: justify;">Namármost, azt tudni kell, hogy a dalt a 2019-es nyertes, Duncan Laurence szerezte. Ha engem kérdeztek, eredetileg saját magának írta, majd odaadta Dionnak és Miának, akiket bár egész szezonban a pártfogoltjainak hívott, de ez alig volt észrevehető, ami a holland médiának feltűnt, és Duncan, valamint a duó kapott egy nagy adag shitstormot a nyakába. A helyzeten nem segített, hogy az amszterdami pre-partyn sikerült egy borzalmas élő fellépést produkálniuk, ami nem igazán aratott nagy sikert a rajongók körében. Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy hangnemet váltottak, feljebb vitték azt. Így már nem hallgathatatlanul katasztrofális a produkció, csak szimplán élvezhetetlenül unalmas, mivel a duó tagjai közt semmiféle kémia, közös hullámhossz fel nem fedezhető. Én a helyükben beszélnék a KLM ügyfélszolgálatával és foglalnék két jegyet a szerda reggeli Liverpool-Amszterdam járatra. Hátha így még olcsóbb, mint utolsó pillanatban.</p>
<p><br /></p>
<p><b>32. Lengyelország</b></p>
<p><i>Blanka - Solo</i></p>
<p style="text-align: justify;">"Bejbah. It's kajnda krejsa." Nehéz máshogy elkezdeni a Solo értékelését, mint az azóta már az eurovíziós fandomban mémmé vált mondatokkal, Blanka, hát, mondjuk úgy, nem épp autentikus kiejtésével. Ám még ha az angol kiejtést félre is teszem, akkor is a tisztán éneklés ellen elkövetett ámokfutásnak tudom csak ezt a dalt leírni. Nem tudom, miért erőltetik az olyan emberek az egyidejű táncot és az éneklést, akiknek ez nyilvánvalóan nem megy. Blanka nagyon próbálja hozni a leszarom-típusú, menő csajszit, azonban nekünk ebből egy hamisan éneklő, fapados Nina Rybak jut, aki egy olyan rövid szoknyában illegeti magát, hogy majdnem belátok oda, ahova a Nap se süt be. Jó lenne, ha a lengyelek végre ugyanannyi energiát fektetnének a felnőtt Eurovízióba, mint a Juniorba.</p>
<p><br /></p>
<p><b>31. Románia</b></p>
<p><i>Theodor Andrei - D. G. T. (Off and On)</i></p>
<p style="text-align: justify;">Igazából ezzel a dallal kapcsolatban csupa kérdés merült fel bennem. Miért tart ilyen sokáig 3 perc? Tényleg nem volt ennél jobb a román előválogatón? Ki engedte meg ezt a színpadképet? Ki bólintott rá a srác öltözékére? A barátnője valóban önként belement abba, hogy keresztre feszített Jézusként, fehér lepelben jelenjen meg a LED-falon? Keleti szomszédaink is jobb, ha már elődöntő előtt elkezdenek csomagolni. Kicsit olyan hatása van szegény Theodornak, mintha egy Tesco gazdaságos Ethan Torchiót látnánk.</p>
<p><br /></p>
<p><b>30. Egyesült Királyság</b></p>
<p><i>Mae Muller - I Wrote A Song</i></p>
<p><i>... that I can't perform.</i> Bár örvendetes, hogy valaki végre megírt egy dalt, ahogy Alexander Rybak 2018-ban is tanácsolta, nálam Mae is a pre-partik áldozata lett, ahol bemutatta ének<strike>nem</strike>tudását és a Hádát és a jobb turkálókat is megszégyenítő öltözködési stílusát. Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha Mae nem dalt ír, hanem feldúlja a hűtlen exe lakását. Tulajdonképpen valahol irigylem a briteket, amiért minden évben kiküldenek egy középszerű dalt, amivel aztán elhiszik egészen a döntőig, hogy reális esélyük van a végső győzelemre. Stúdióverzióban amúgy nem annyira rossz ez a dal, de aki csak egyszer <a href="https://www.youtube.com/watch?v=eWW1_TdzmH4">is hallotta élőben,</a> az DA-DA-DA-DA-DAI helyett egy dologra vágyik: to D-D-D-D-D-DIE.</p>
<p><br /></p>
<p style="text-align: center;"><i><b>* Rage szekció vége *</b></i></p>
<p><br /></p>
<p><b>29. Belgium</b></p>
<p><i>Gustaph - Because of You</i></p>
<p>Gustaph iszonyú jó kontrollal rendelkezik a hangja felett, nem véletlenül erősíttette már többször a belga háttérvokálos csapatot. Egy tündéri fickó, mégsem tudtam nagyon ennél előbbre sorolni, mert a dalban nem sok olyan elem található számomra, ami nagy rajongást válthatna ki belőlem. Nagyon meglepődött mindenki, mikor ő nyerte meg az idei belga válogatót, mivel véleményem szerint azért voltak jobb dalok is, de végtére is, egész cuki az egész Gustaph-jelenség.</p>
<p><br /></p>
<p><b>28. Írország</b></p>
<p><i>Wild Youth - We Are One</i></p>
<p>Szegény írek mintha eltévesztették volna a feladatot: ez nem a "Küldjünk lehetőleg minél semmitmondóbb dalt, majd lepődjünk meg, ha kiesünk" című tévés matiné. San Marinóhoz hasonlóan Írország sem fogja felkavarni ezzel az állóvizet, amolyan egynek elmegy, pisiszünet dal.</p>
<p><br /></p>
<p><b>27. Németország</b></p>
<p><i>Lord of the Lost - Blood & Glitter</i></p>
<p>Alapvetően nem vagyok a rock ellen, ha az valóban jó. Ezt viszont nem tudom elmondani a németek daláról. Tipikusan a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka esete: metálhörgés, tűz, kemény rock 3 percen keresztül. Még szerencse, hogy automatikus döntős, így elég lesz egyszer meghallgatni.</p>
<p><br /></p>
<p><b>26. Azerbajdzsán</b></p>
<p><i>TuralTuranX - Tell Me More</i></p>
<p>Ezzel a dallal egyébként nincsenek nagy személyes konfliktusaim, egyszerűen csak nem nagyon vált ki belőlem semmi érzést. Aranyosak, jópofák a srácok, de nem hagynak túl maradandó nyomot. Az eddig látott próbás felvételek alapján viszont nagyon jó kameraállásokkal igyekeznek kihozni a maximumot, amit ebből a nótából lehetséges.</p>
<p><br /></p>
<p><b>25. Szerbia</b></p>
<p><i>Luke Black - Samo Mi Se Spava</i></p>
<p>Nem tudom, más hogy van ezzel, de engem kifejezetten ki lehet hozni a béketűrésemből az ilyen kétnyelvű dalokkal. Mármint, amikor rossz a kivitelezése, mint például ennek. Valahogy nekem az egész színpadkép túl elvont, és a túlzott mennyiségű tucc-tucc sem segít arra, hogy déli szomszédainkat kicsit előbbre soroljam. A nemzeti döntős produkcióban még egy műanyag homárt is felvitt magával a színpadra; kíváncsi vagyok, hogy ez a dekorelem megmarad-e Liverpoolban is. Ugyanakkor attól tartok, ez már megint az a balkáni (<strike>ex-jugó?</strike>) művészet, ami szerény személyemnek már túl magas. #MándliVagyokOsztNemÉrtemHe</p>
<p><br /></p>
<p><b>24. Málta</b></p>
<p><i>The Busker - Dance (Our Own Party)</i></p>
<p>Mikor először meghallottam ezt a dalt, kifejezetten nem tetszett. Azóta rájöttem, egész kellemes kis dal háttérzenének, és a srácok is nagyon jó fejnek hatnak. Nem minden eurovíziós produkciónak kell megváltani a világot, de hiányzik egy kis <i>je ne sais quoi</i> ebből az egészből. Örülnék neki, ha bejutnának, de erre sajnos nem sok esélyt látok jelenleg.</p>
<p><br /></p>
<p><b>23. Izland</b></p>
<p><i>Diljá - Power</i></p>
<p>Szintén a "nem sok vizet zavar"-kategóriába sorolnám a dalt, egyszerűen valahogy nem fog meg. Háttérben szívesen elhallgatom, de sajnos nem tartozik a nagy kedvenceim közé.</p>
<p><br /></p>
<p><b>22. Lettország</b></p>
<p><i>Sudden Lights - Aijā</i></p>
<p>Kicsit olyan ez a dal nekem, mintha a holland és az izlandi dalt mixelték volna össze: várom, hogy történjen benne valami, ez azonban elmarad. Kétesélyesnek tartom, hogy bejusson a döntőbe: vagy kiesik, vagy sikerül egyszerű és chill hangulatával néhány szavazót összeszedniük a lett fiúkáknak.</p>
<p><br /></p>
<p><b>21. Svédország</b></p>
<p><i>Loreen - Tattoo</i></p>
<p><strike>Leah, nyugodtan ugord át ezt a leírást, neked eleget ranteltem erről.</strike></p>
<p>Igen, igen, tudom, bizonyára arra gondoltok most, hogy teljesen elmentek-e Stinénél otthonról, hogy hőn szeretett Svédországát és az Eurovízió királynőjeként számontartott Loreent még nemhogy a Top 10-be, de a Top 20-ba se rakta be? A válaszom az, hogy nem, nekem ez egész egyszerűen nem tetszik. A dal az Euphoriához képest is szörnyen semmitmondó, és az orrhangon nyávogós előadásmód sem javít a helyzeten. A színpadképről pedig inkább ne is beszéljünk: Loreen olyan karmokkal (= olyan műkörmökkel, ami már megakadályozza abban, hogy kitörölje ott lent, a svéd közmédia pedig erre felbérel egy embert?!) vonaglik (már bocsánat) egy szendvicssütőre emlékeztető négyzet alakú valamin. (Amiből egy mérettel kisebbet kellett hozni Liverpoolba, mert a nemzeti döntőn használt eszköz súlya a liverpooli színpadra túl nehéz lett volna.)</p><p style="text-align: justify;">Egy szó, mint száz: ha Loreen nyer, azt nem a dal miatt teszi, hanem az alternatív színpadkép miatt, illetve azért, mert egyébként baromi jó előadó. Ezt a középszerű, idegesítő dalt kiválóan prezentálja, így kétségkívül a Top5-be várjuk.</p>
<p><br /></p>
<p><b>20. Izrael</b></p>
<p><i>Noa Kirel - Unicorn</i></p>
<p>Tulajdonképpen ennek a dalnak is a rage szekcióban lenne a helye, de az ottaniakhoz képest ez legalább zeneileg valamennyire élvezhető. A dalszöveg politikai áthallását és az énekesnő személyes meggyőződéseit félretéve azonban ez a produkció számomra igencsak a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=jSQYTt4xg3I" target="_blank">tavalyi spanyol induló</a>t akarja utánozni a Noa által viselt ruhán keresztül a dancebreakig, amely Chanellel ellentétben itt igencsak erőltetetten hat. Konkrétan úgy néz ki a koreográfia a táncosok megérkezésééig, mintha egy dackorszakban lévő óvodás egy hisztiroham kellős közepén levágná magát a földre és ott vergődne, amíg az anyukája fel nem szedi a földről.</p>
<p><br /></p>
<p><b>19. Olaszország</b></p>
<p><i>Marco Mengoni - Due vite</i></p>
<p>Olaszország nem kockáztat: 2013-ban hetedik helyezést elérő előadóját küldi egy újabb bevetésre egy zsűribiztos, klasszikus olasz dallal. Olyannyira klasszikus, hogy ha nem tudnám, hogy ez az idei olasz eurovíziós dal, megesküdtem volna rá, hogy rajta volt valamelyik kazettán, amit az olaszországi nyaralásainkon hallgattunk a szüleimmel a kocsiban. A nosztalgikus hangulat előidézéséért mindenképpen jár Marconak a keksz, de nem fog måneskini babérokra törni.</p>
<p><br /></p>
<p><b>18. Litvánia</b></p>
<p><i>Monika Linkyte - Stay</i></p>
<p>Valami miatt sikerült egy hullámhosszra kerülnöm ezzel a dallal. Tetszik, ahogy félig szomorkásan, félig optimistán szippant magába, miközben bevillanak nem épp fényesen alakuló szerelmi életem képsorai. Remélem, hogy az élő produkció sem fog majd csalódást okozni.</p>
<p><br /></p>
<p><b>17. Albánia</b></p>
<p><i>Albina & Familija Kelmendi - Duje</i></p>
<p>A Kelmendi család közös produkióval hozza el az albán kultúrát a színpadra. (Még szerencse, hogy alapból hatan vannak, és mindenki felfért.) Nagyon bírom, hogy ők így együtt muzsikálnak, tök jópofa hangulata van az egésznek. Kicsit szappanoperás vibe-ja van az előadóknak; valahogy úgy képzelem el, hogy itt bizony a nők hordják a nadrágot a családban. Maga a dal nem a kedvencem, de nem is rossz, úgyhogy a középmezőnyömet erősíti.</p>
<p><br /></p>
<p><b>16. Ukrajna</b></p>
<p><i>TVORCHI - Heart of Steel</i></p>
<p>Mikor először láttam, hogy az ukrán nemzeti válogatón ezt a dalt sikerült győztesnek kihozni, csalódott voltam. Na, nem, mintha lett volna valaki nagy kedvencem, de nem éreztem/érzem ebben a számban, hogy ez egy ukrán induló - azokban van valami egyedi, valami különleges. Az elektronikusnak ható templomi orgonás rész tetszik, de nem érzem azt a nagy hűha-hatást a dal közben.</p>
<p><br /></p>
<p><b>15. Csehország</b></p>
<p><i>Vesna - My Sister's Crown</i></p>
<p>Mondanivalóból jeles, megvalósítás terén már inkább közepes. Számomra már-már zavaró, ahogy éles váltásokban elkülönül a popzene és a népi motívumok, de mégis idén az értékelhető produkciók közé tartozik. Meglátjuk, hogy értékeli Európa a jelen politikai helyzetben.</p>
<p><br /></p>
<p><b>14. Svájc</b></p>
<p><i>Remo Forrer - Watergun</i></p>
<p>Kicsit bűntudatot érzek, amiért ez a dal csak a 14. helyemet szerezte meg, mert nagyon szép dal, de valahogy jelenleg még nem tudok teljes mértékben azonosulni vele. Biztos vagyok benne, hogy ez az élő fellépést látva változni fog, mert nagyon ígéretes felvételeket láttam a színapdképről, Remo Forrernek pedig nagyon jó hangja van. Úgy vélem, ez tipikusan az a dal, ami élőben nagyobb katarzist okoz, mint a stúdiófelvétel.</p>
<p><br /></p>
<p><b>13. Ausztrália</b></p>
<p><i>Voyager - Promise</i></p>
<p>A német dal, csak jól. Röviden így tudnám összefoglalni. Szeretem a rockot, és ők ezt jól is hozzák, a metálos hörgéseket azonban itt is túlzásnak érzem kicsit, így ennél előrébb nem igazán tudom őket helyezni. Elvileg Ausztrália különleges engedélye az Eurovízión való részvételre idén lejár, kíváncsi lennék, hogy ez lesz-e az utolsó ausztrál dal a versenyen, vagy hallunk még tőlük valami <strike>jobbat</strike>.</p>
<p><br /></p>
<p><b>12. Portugália</b></p>
<p><i>Mimicat - Ai coração</i></p>
<p>Mimicatról egyetlen szó jut eszembe: cuki. Magát a dalt először nem igazán kedveltem, de alattomosan felkúszott a lista első harmadába. Nem übereli a tavalyi indulójukat számomra, de igazán jópofa kis dal, remélem, jól szerepelnek majd.</p>
<p><br /></p>
<p><b>11. Észtország</b></p>
<p><i>Alika - Bridges</i></p>
<p>Kedves Görögország és Hollandia! ÍGY kell felépíteni és összerakni egy balladát! Van eleje, vége, közepe és mondanivalója is - messze kiemelkedik az idei vérszegény balladák közül. Alika színpadi jelenléte is varázslatos: bebizonyítja, hogy nem kell mindenféle fénycsóva és konfettieső, hogy maradandó élményt adjon egy dal.</p>
<p><br /></p>
<p><b>10. Spanyolország</b></p>
<p><i>Blanca Paloma - Eaea</i></p>
<p>Kifejezetten tetszik, hogy a spanyolok mertek kockáztatni és nem egy sablonos, közhelyes dalt küldtek, hanem valami olyat, amit meghallok, és egyértelműen az ország kultúrájához tudom kapcsolni. Blanca hangja igazán különleges és erőteljes (vigyázat, NEM a lengyel Blankáról beszélünk most, van egy másik is), ugyanakkor kicsit félek, hogy arra a sorsra jut, mint tavaly Franciaország. Eddigi tapasztalataim alapján eléggé megosztó: valaki vagy odavan érte, vagy rühelli. Egy biztos: mindenképp fülbemászó a hosszú másodpercekig tartó EAEAEAEAEAAAA.</p>
<p><br /></p>
<p><b>9. Ausztria</b></p>
<p><i>Teya & Salena - Who the hell is Edgar?</i></p>
<p>Valahol február környékén kiszivárgott egy demó verziója ennek a dalnak, és konkrétan az egész eurovíziós fandom azon röhögött, hogy most az osztrákok komolyan Edgar Allan Poe-ról írnak egy dalt? Nos, azóta megkaptuk a választ: IGEN. Bár a számnak van egy absztrakt jelentése, ami a női dalszövegírók helyzetére hívja fel az ember figyelmét, mégis azt érzem, hogy kicsit túl lett ez magyarázva, és nem biztos, hogy a mezei nézőknek ez le is fog esni, illetve ettől fognak telefont ragadni. Továbbá, mivel úgy gondolom, hogy ez egy frappáns dal, a tervezettnél frappánsabb színpadképet is össze lehetett volna hozni. POE POE POE POE POE EDGAR ALLAN EDGAR ALLAN POE POE POE...</p>
<p><br /></p>
<p><b>8. Grúzia</b></p>
<p><i>Iru - Echo</i></p>
<p>Mindenképp a jobb grúz dalok közt tartom számon. Iru nagyot énekel, és kiváló hangulatot teremt a számmal, bízom benne, hogy döntőzni fog. A kántálásra emlékeztető "chamgaranga-chimidimidanta" rész a kedvencem, tovább erősítve a dal egyedi atmoszféráját.</p>
<p><br /></p>
<p><b>7. Franciaország</b></p>
<p><i>La Zarra - Évidemment</i></p>
<p>"La Grande France" sem hazudtolja meg önmagát: egy monumentális, igazán francia dallal szállnak ringbe. La Zarra egy végtelenül karizmatikus énekesnő, ám nekem egyszerre valahogy mégsem tetszett a dal. De nem kell aggódni, félig halandzsás franciámmal már kiválóan tudok a szám ütemére vonulgatni a szobámban. Egyáltalán nem lepne meg, ha a tavalyi Junior Eurovízió után a franciák ezt is megnyernék.</p>
<p><br /></p>
<p><b>6. Norvégia</b></p>
<p><i>Alessandra - Queen of Kings</i></p>
<p>Sokáig a második helyemen volt, mostanra kénytelen volt átadni a helyét másoknak. Továbbra is azt gondolom, hogy egy szuper dal, különleges hangi adottságokkal rendelkező előadótól, de nekem kicsit kezd elveszni a mezőnyben. Ami viszont tetszik benne, az a #girlpower és Alessandra olasz-norvég kettős identitását említő utalások.</p>
<p><br /></p>
<p><b>5. Szlovénia</b></p>
<p><i>Joker Out - Carpe Diem</i></p>
<p>12 points from Hungary go to our lovely neighbour Slovenia! A kevesebb néha több: ezt a Joker Out szépfiúi is tudják. (Az énekes, Bojan nyerte el az idei ESC-crushom megtisztelő címét. Csak rá kell nézni.)</p>
<p class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhJ5HL--7ujRfxxvO3dHmu_n9UHhlUjHF4dMpg2n7av2ixr8wYvm3cMD_p_Q6cJHT-RyiztR5Ir0_EXbaJOyMULaww4GQA8-_zn5HemxlqgfJACM3wEzwu2_nJroeuidIZsegZySoZFPlc3MHJRW8bJ2viG3pnL_o_-n4H5D4JvyKZrWWvYc3ThDIUd"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhJ5HL--7ujRfxxvO3dHmu_n9UHhlUjHF4dMpg2n7av2ixr8wYvm3cMD_p_Q6cJHT-RyiztR5Ir0_EXbaJOyMULaww4GQA8-_zn5HemxlqgfJACM3wEzwu2_nJroeuidIZsegZySoZFPlc3MHJRW8bJ2viG3pnL_o_-n4H5D4JvyKZrWWvYc3ThDIUd" /></a></p>
<p>Tetszik a dal chill hangulata. Nem akarnak ők monumentális, világmegváltó balladákat előadni ország-világ előtt, ők csak egyetemista fiúk, akik együtt akarnak egyet zenélni. De legalább azt jól teszik.<p></p>
<p><br /></p>
<p><b>4. Moldova</b></p>
<p><i>Pasha Parfeni - Soarele si Luna</i></p>
<p>A furulyás részekkel teljesen megvettek. Van az egésznek egy népies, misztikus világa, ami nagyon bejön. Kedvem támad sámános mozdulatokkal kiadni belső energiáimat a refrén kiteljesedése közben. Egyedi hangzása van, amivel kiemelkedik a mezőnyből.</p>
<p><br /></p>
<p style="text-align: center;"><i><b>* Most pedig jöjjenek a dobogós helyezettek! *</b></i></p>
<p><br /></p>
<p><b>3. Örményország</b></p>
<p><i>Brunette - Future Lover</i></p>
<p class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/Co8ZJIejXBA" width="560" youtube-src-id="Co8ZJIejXBA"></iframe></p>
<p>Kevés olyan dal volt idén, amire egyből azt mondtam, hogy na igen, így kell ezt. Az örmény dalnál viszont ez volt a helyzet: szerintem zseniális a dal kivitelezése. A mondanivalója, koncepciója is megszólított: milyen jópofa dolog már leendő szerelmünknek dalt írni? Brunette ezzel nálam a szerelmes dalok egy új műfaját alkotta meg. A számnak varázslatos aurája van, szívből remélem, hogy tovább fog jutni a döntőbe.</p>
<p><br /></p>
<p><b>2. Ciprus</b></p>
<p><i>Andrew Lambrou - Break a Broken Heart</i></p>
<p class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/zrFUKqTy4zI" width="560" youtube-src-id="zrFUKqTy4zI"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;">Na, itt már érzem a HŰHA-hatást! Andrew hangja brutálisan jó, olyan magával ragadó erő rejlik benne, hogy nem tudsz nem odafigyelni. A dalszöveg is nagyon telitalálat részemről, egyszerűen minden szempontból megfelel az általam kedvelt műdrámai popdalok felé támasztott kritériumoknak.</p>
<p style="text-align: center;"><i><span style="font-size: x-small;">You did your best</span></i></p>
<p style="text-align: center;"><i><span style="font-size: x-small;">To do your worst</span></i></p>
<p style="text-align: center;"><i><span style="font-size: x-small;">I got used to all the ways it hurt</span></i></p>
<p style="text-align: center;"><i><span style="font-size: x-small;">Feel the fever telling me that I need her</span></i></p>
<p style="text-align: center;"><i><span style="font-size: x-small;">Science fiction turning into an addiction</span></i></p>
<p style="text-align: center;"><i><span style="font-size: x-small;">I see you</span></i></p>
<p style="text-align: center;"><i><span style="font-size: x-small;">For who you are</span></i></p>
<p style="text-align: center;"><i><span style="font-size: x-small;">But you can't break a broken heart</span></i></p>
<p><br /></p>
<p><b>1. Finnország</b></p>
<p><i>Käärijä - Cha Cha Cha</i></p>
<p class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/rJHe-iZ5HSI" width="560" youtube-src-id="rJHe-iZ5HSI"></iframe></p>
<p><i>It's crazy, it's party.</i> Kell ennél többet mondani erről?</p>
<p>Valószínűleg igen, pedig jómagam sem tudom teljes mértékig megmagyarázni, miért épp ez a dal került a listám élére. Munkám révén szinte a nap minden percében komolynak és koncentráltnak kell lennem, így kifejezetten jó érzés az ilyen számokra megőrülni a nap végén. Mikor legelőször hallottam, az volt a reakcióm, hogy mégis mi a búbánatos lófittyfene ez <strike>(na jó, nem épp ezekkel a szavakkal, de értitek)</strike>, viszont másodszorra és harmadszorra is végignézve a produkciót, valami átkattant az agyamban, és már bolond módjára ugrálva üvöltöztem, hogy CHA CHA CHA HEEEY! Käärijä ezen felül egy élő mém: kissé szerencsétlen, de szerethető figura, aki Mándli Erikhez hasonló angoltudással próbál helytállni egy nemzetközi versenyen. (A fenti mondatot nyilatkozta egy külföldi újságírónak a finn nemzeti válogatón, ugyanis nem jutott eszébe semmi más angolul, és természetesen ebből is mém lett.)</p><p>Leah-val szombaton este egyenpólóban fogunk drukkolni neki, mert nagyon megkedveltük őt mindketten. HAJRÁÁÁ FINNORSZÁG!</p><p>Mennyire (nem) értünk egyet? Te is nézni fogod az Eurovíziót? Írd meg kommentben!</p>
<p><br /></p>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 48px;">Stine Larsen</span></div>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-1375280373662420622023-01-02T20:05:00.007+01:002024-01-03T13:12:31.595+01:00Évértékelő 2022<div style="text-align: justify;">
Kedves Olvasóim!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel a tavalyi évben hol felbukkantam, hol eltűntem, úgy gondolom, az a tisztes, ha egy rövidke bejegyzésben áttekintést adok nektek arról, <strike>mikor épp milyen ürügy címén nem írtam a Tükröm, tükrömöt</strike>, mikor épp mi zajlott velem. Erre pedig a legkiválóbb alkalom egy évértékelő, összefoglaló blogposzt tőlem, Nektek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2022 számomra életem egyik meghatározó éve volt. Számos rossz dolog történt velem, de rengeteg olyan dolog is, amiről már régóta álmodoztam. Illetve olyanok is, amikről még csak álmodni sem mertem. Szóval nekem 2022-ről elsőre biztosan az fog eszembe jutni, hogy ez az az év, amikor igazán felnőtté váltam, és amikor sok szempontból megtérült a befektetett munka.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">* * *</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Január</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint minden egyetemistának, a január nekem is a vizsgaidőszakot jelentette. Ez a doktori képzésen sem volt másképp. <span style="font-size: x-small;">(A doktoris kalandjaimról is tervezek majd hosszabban mesélni nyáron, ha túl vagyok a komplex vizsgán.)</span> Igaz, itt a korábbiakhoz képest nem három-négy vizsga volt, hanem három-négy alapszakos vizsga anyaga egyszerre számonkérve. Mondjuk, ha tudom, hogy a doktori program vezetője ezt a vizsgaalkalmat inkább egyfajta félév végi osztályfőnöki konzultációnak szánja, biztos nem tépelődtem volna ezen ennyit. Mint minden nagyobb influenzaszezoni megmérettetés után, természetesen most is lebetegedtem. Szerencsére a hónap végi születésnapom ismét egy kis színt vitt ebbe az egyébként rendkívül sivár és sötét hónapba, bár csak szűk családi körben ünnepeltem. Ezen kívül még 2021 decemberében elkezdtem mellékállású szabadúszóként egyéni vállalkozói létemet, és februárra el is fogadtam pár apróbb megbízást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Február</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár már egy hónapja 2022-t írtunk, a koronavírus továbbra sem hagyta el köreimet: az egyetemem erre a hónapra online oktatást rendelt el a vírushelyzetre hivatkozva. Az online órákon való részvételnél szerintem már csak egy rosszabb dolog van: online tanítani. Doktoranduszként pedig ebből a tavaszi félévben jobban kijutott, mint az előzőben. Mivel akkor még kollégista voltam, ahol hárman laktunk egy szobában, ezért ideiglenesen hazaköltöztem, hogy a saját gyerekszobámból tartsam az óráimat (illetve vegyek részt rajtuk). Szenvedéseimet azonban kompenzálta a Sors/Jóisten/ki, miben hisz: apukám egy hetet külföldön töltött, én pedig ezt az idősávot kihasználva szinte minden este áthívtam magamhoz gimis barátaimat, hogy egyet beszélgessünk/bulizzunk. <span style="font-size: x-small;">(Azt hiszem, valahol ezen a ponton jött meg a kedvem az egyedül éléshez.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Március</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel szerencsére nem sokáig tartott ez az online időszak, március elején vissza is térhettünk a kampuszra. Mindig szeretem az új félév első két hetét, amikor még nem árasztanak el a feladatok és kezd kialakulni az új szemeszter ritmusa. A nemzeti ünnep körüli hosszú hétvégén hazalátogattam szülővárosomba, ahol az fogadott, hogy apukám koronavírus-pozitív lett, így én azzal a lendülettel át is költöztem nagymamám házába. Így utólag még hálásabb vagyok, hogy kettesben eltölthettük ezt a napsütéses hétvégét.</div>
<div style="text-align: justify;">Mivel nálam a Melodifestivalen, azaz a svéd eurovíziós előválogató kiemelt jelentőséggel bír, személyes sikernek könyveltem el, hogy kedvencem nyert, Queen Cornelia Jakobs.</div>
<div style="text-align: justify;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/wWDThAfryW4" title="YouTube video player" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: red;">Ezt mindenkinek kötelező megnézni, addig nem lehet továbbolvasni a bejegyzést.</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Április</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A hónap erős kezdéssel indult: ahogy <a href="https://theribbonthing.blogspot.com/2022/04/szamolj-demokraciaert.html" target="_blank">arról olvashattatok, szavazatszámlálóként vettem részt</a> az idei országgyűlési választásokon. Alig pár nap különbséggel pedig a tanszékünk által szervezett konferencián vettem részt. Ez volt az első alkalom, hogy egy ehhez hasonló nagyszabású rendezvényen adhattam elő, ennélfogva a parafaktorom is valahol az egekben volt. (Barátaimnak ezúton is hatalmas köszönet és hála, hogy elviseltek a konferencia véghajrájának idegtépő pillanataiban.) A hónap második felében belekóstoltam az online párkeresés világába, de mivel nem voltam hajlandó belefektetni a szükséges energiát és egyébként sem annyira passzoltunk össze a sráccal, akivel kétszer is randiztam, nem lett belőle semmi komoly. Na, meg fejben egyébként is már egy másik országban jártam április végén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Május</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem nem újdonság számotokra, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál fontos részét képezi az életemnek. Általa online és offline térben is sikerült barátokat szereznem, és felejthetetlen élményekhez jutottam, akárcsak 2022 májusában. Azt már valószínűleg kevesebben tudjátok, hogy egy angol nyelvű eurovíziós hírportál önkéntes cikkírója vagyok, és az idei dalfesztivált sajtós munkatársként követhettem végig. Ezzel egy gyermekkori álmom vált valóra, amelyről jelen bejegyzésben nincs kapacitásom méltó módon megemlékezni, így az igazi élménybeszámolóra májusig, az eurovíziós szezon kezdetéig várnotok kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Június</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Júniusban viszont vissza kellett térnem a való életbe, ennek ellenére mégis kellemes élményként maradt meg ez az őrülten tartalmas időszak. (Nem véletlen, hogy a június a kedvenc hónapom mind közül.) Elsőként a szakkollégiumom konferenciáján adtam elő <strike>kis módosításokkal ugyanazt, amit áprilisban is, csak ezúttal idegen nyelven, de ez most mindegy.</strike> Részemről ez egyfajta hattyúdalnak is számított, hiszen fizikailag öt, gyakorlatilag hat év szakkollégiumi lét után nyáron kiköltöztem az épületből. Június első felében voltam albérletnézőben, abban az albérletben, ahonnét most ezt a bejegyzést is írom nektek. Bár nem hiszek ebben, de szerelem első látásra volt maga a lakás, az elhelyezkedése és elrendezése. Vízöntős pókerarccal természetesen azt mondtam a helyszínen főbérlőnek, hogy "másnap visszajelzek", de aznap este már otthon és a közeli barátaimnak is úgy adtam elő a dolgot, hogy én ide költözöm. A családom először azt hitte, lustaságból bólintok rá az első albérletre, amit még csak keresnem sem nagyon kellett, mivel ismerős ismerőséé a lakás, de aztán mikor személyesen is megnézték a most már LarsenLakként is emlegetett lakást, rájöttek, hogy tényleg szuper hely.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hónap második fele államvizsgás bizottságok létszámainak növeléséről és felvételiztetésről szólt. Ez utóbbit hihetetlenül élveztem (a vizsgázók már valószínűleg kevésbé). Szintén ezen a héten kaptam meg jelenlegi álomállásomat: szeptembertől ugyanis nemcsak kreditért tanító, kizsákmányolható doktoranduszként segítem a tanszék munkáját, hanem állományban lévő felsőoktatási dolgozóként. A hét és a tanév lezárásaként pedig Leah barátnőmnél tartottunk egy fergeteges nyárindító partit. Ezt követően én persze rájöttem, hogy a doktorin nem igazán van olyan, hogy nyári szünet, mert ha nem tanítunk, akkor bepótoljuk azt, amire a tanítás címszó alatt addig nem volt időnk. Úgyhogy június-július fordulóján várt még rám egy szenvedős beadandó és némi kemény munka kutatócsoportunk közös projektjén. Illetve a fentieken kívül egy hétvégét töltöttem a családommal a Balatonnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Július</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A hónap első felében egyik legpozitívabb élményként megélt szabadúszói megbízásomon dolgoztam, ami mentálisan igencsak lemerített, mégis rengeteget tanultam belőle. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségem 2023-ban is ezzel a csapattal együtt dolgozni. Fizikailag júliusban költöztem ki a kollégiumból az albérletbe, és ez sokkal kevésbé viselt meg, mint azt gondoltam volna. Korábban valahogy úgy képzeltem el ezt a pillanatot, mint egy fájdalmas, könnyes búcsú, de egyáltalán nem így történt. <span style="font-size: x-small;">(Ehhez mondjuk hozzájárult, hogy a kiköltözésem előtti hetekben szinte alig volt működő internet, mert a rendszergazdák valamit elállítottak.)</span> Jó volt, szép volt a kollégista élet, de így a húszas éveim közepére elég is volt, úgyhogy izgatottan vettem birtokba az albérletemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Július végén voltam egyik gimis volt padtársam, jó barátnőm esküvőjén. Rendkívül megható és egyben kissé felfoghatatlan, hogy férjhez ment ahhoz a fiúhoz, akinek Messenger-üzeneteit anno a pad alatt órán próbáltuk meg dekódolni, valamint kitalálni, mit is írjunk velük. Hálás vagyok, hogy velük ünnepelhettem ezt a szuperül sikerült, emlékezetes napot!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Augusztus</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a hónapban Leah-val megünnepeltük Nina Rybak születésnapját, amelynek keretein belül vállalhatatlan videófelvételeket készítve zenés-táncos <strike>alkoholos</strike> produkcióinkról őrjöngtünk az új albérletben, valamint <a href="https://www.facebook.com/photo/?fbid=1740263553000833&set=pob.100010516154191" target="_blank">megmásztam a Szabadság hidat</a>. A hónap utolsó hete ismét igen eseménydús volt. Kezdődött minden azzal, hogy augusztus 19-én a vihar miatt én is a MÁV azon áldozatai közé tartoztam, akik nem jutottak haza a Dunántúlra, így visszamentem még a vihar estéjén Budapestre. Segítettem még utoljára a szakkollégiumi felvételink lebonyolításában, átjelentkeztem budai kerületemből Pestre, valamint aláírtam a munkaszerződésemet a tanszékkel. Azt hiszem, azon a héten éreztem elsőként azt, hogy otthon vagyok az új albérletben, és ez nem csak egy hely, ahol alszom. A hét végén egy spontán elmebajtól vezérelve elmentem egy találkozóra/randira (??) az exemmel, aki technikailag nem az exem, bár amennyit kavartunk, betudható egy exnek is. Ennek az lett a vége, hogy… Öleléssel és szájrapuszival köszöntünk el? Nem beszéltünk utána nagyon? Nem lett értelmesen vége? <span style="font-size: x-small;">(Na, erről szintén egy külön bejegyzésben, máskor.)</span> Mindenesetre jó volt beszélgetni vele akkor, hiszen akkor azt éreztem, mindketten változtunk valamennyit korábbi hülyeségeinkhez képest. Mindegy. Témaváltás. Munkám révén jártam ismét egy vidéki esküvőn, ami szintén fantasztikus élmény volt. Azóta már az esküvők önjelölt szakértője lettem, és pontosan tudom, mi mindent fogok majd máshogy csinálni a sajátomon. <span style="font-size: x-small;">(Már, ha lesz sajátom, aminek az esete optimista számítások szerint is a 0%-hoz van közelebb, mint az 1%-hoz.)</span> Az esküvői nap lezárásaként Leah-t berángattam a városba, hogy megnézzük az egy héttel eltolt augusztus 20-i tűzijátékot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szeptember</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Új félév, új én… Jó, hagyjuk is ezt, mert én magam sem hiszem el. Márpedig ebben a szemeszterben az új munkakörből kifolyólag sok újdonsággal kellett szembenéznem. Hihetetlenül felnőttnek éreztem magamat, ahogy a saját lakásomból indulok a félév eleji tanszéki értekezlete. Mint úgy általában mindentől, ezektől is teljesen rosszul voltam az idegesség, mivel volt tanáraim hirtelen kollégáim lettek. Az új munkakörrel új tantárgyak oktatása jött, így számos új hallgatót ismertem meg. A hónap végén a Kutatók éjszakáján doktoris témevezetőmmel közösen tartottunk előadást, ami szuperül sikerült. Alig tudtunk összeszedni annyi széket, hogy minden érdeklődőnek jusson hely.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Október</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha rangsorolni kellene az elmúlt év hónapjait, gondolkodás nélkül októbert mondanám. Több okból is. Egyrészt ebben a hónapban éreztem életemben először azt, hogy mentálisan és fizikailag is elértem teljesítőképességem határát. Erről olvashattatok a <a href="https://tukrom-tukrom-monddmegnekem.blogspot.com/2022/10/teli-alom.html#comment-form" target="_blank">Tükröm, tükröm ideiglenes szünetelését bejelentő</a> posztomban. Nem részleteztem, de a dolog hátterében az állt, hogy az egyetemi munkám és a tanulmányaim mellé bevállaltam egy nagyobb lélegzetvételű szabadúszó projektet, ami sokkal több energiámat emésztette fel, mint előzetesen terveztem. Emellett a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hihetetlenül rosszul osztottam be az időmet, de úgy érzem, sikerült azóta a megfelelő tanulságokat levonni az esetből.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ami még ennél is jobban megviselt, az a hónap végén nagymamám halála volt <span style="font-size: x-small;">(igencsak ijesztő, hogy szinte egy héttel azután, hogy kiírtam a szünetelős posztot)</span>. Sajnos én voltam az, aki megtalálta őt, és túlzás nélkül állíthatom, hogy ez életem legsokkolóbb élménye volt. A fenti megbízás leadási határidejéig pedig volt hátra egy hetem, így valami pszichózishoz közeli állapotban, a leadási határidő napján hajnali 2-ig dolgozva fejeztem be a projektet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>November</b></div>
<div style="text-align: justify;">
November elején, nagymamám temetését követően a feladat tehát adott volt: össze kellett szednem magamat, fel kellett támadnom hamvaimból. Rise Like A Phoenix, ahogy eurovíziós berkekben mondanánk. Próbáltam kicsit fellélegezni az októberi nyomasztó történések után, így voltam egy buliban volt kolis ismerősökkel és többet találkoztam barátaimmal is.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szomorú események azonban jót is hoztak magukkal: szorosabb kapcsolatot tudtam kialakítani másodnagynénimmel <span style="font-size: x-small;">(= anyukám unokatestvérével, azaz elhunyt nagymamám unokahúgával, akivel nem volt mindig felhőtlen a viszonyunk. Igen, 5 másodperce gugliztam rá én is, hogy van-e erre megfelelő rokoni megnevezés, és lám, van.)</span> Továbbá, apukámmal úgy döntöttünk, átköltözünk abba a házba, ahol néhai anyai nagyszüleim laktak. Már nagyon várom, hogy idéntől az általuk épített ház legyen az új otthonom. Igaz, addig még lesz pár felújítási munkálat, amelyeknek elvégeztéig kívánjatok nekem erős, kötélvastagságú idegeket az új évre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>December</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Novemberi romok feltakarítására és a szemeszter lezárására szükségem volt még a decemberi hónapra is, úgyhogy jól jött, hogy az őszi szünet októberi eltörlésével lett decemberben egy őszi szünetem, amit produktívan ki tudtam használni. Még egy szabadúszós megbízás is belefért, amit nagyon élveztem, hiszen többen dolgoztunk a projekten és mindannyian jó visszajelzéseket kaptunk rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mint annak a rendje, minden teendő elvégezésével (lsd. január) borzasztóan beteg lettem, ágynak esve fújtam tele egy doboznyi zsebkendőt a karácsonyi készülés véghajrájában. Még jó, hogy nem hívtam el vendégségbe a komplett rokonságot, akikre aztán süthettem-főzhettem. Apukámmal kettesben töltöttük az ünnepeket Budapesten, ahol a jó időt kihasználva sokat barangoltunk. Az évet pedig Leah-val közösen zártuk, a tőlünk megszokott zenei repertoárral, ahol volt helye a kétes megítélésű zenéknek és eurovíziós daloknak is. Ezúton is elnézést kérek Leah valamennyi szomszédjától, hogy végig kellett hallgatniuk, amint hajnali fél háromkor a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=z_UNpD0AvFc" target="_blank">2017-es azeri dal</a> magas hangjait próbáltam kiénekelni. <span style="font-size: x-small;">(Állítólag sikerült, de ezt a dicséretet az elfogyasztott alkoholmennyiséget figyelembe véve inkább fenntartásokkal kezelem.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, élveztétek ezt a kis összefoglalót és nem azzal zaklatjátok a szomszédaitokat/családotokat, hogy a Skeletonsszal skáláztok épp otthon. <i>Puss och kram!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 48px;">Stine Larsen</span></div>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-85305658235534424352022-12-13T20:47:00.003+01:002022-12-13T21:44:58.736+01:00Késő esti önreflektív kérdések<div style="text-align: justify;">
<i>Hej allihopa,</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
avagy üdv mindeninek! Remélem, Nektek is legalább annyira tetszik a friss, Leah által alkotott design, mint nekem! Amíg továbbra is <a href="https://tukrom-tukrom-monddmegnekem.blogspot.com/2022/10/teli-alom.html" target="_blank">rendezem soraimat a Tükröm, tükrömet illetően</a>, magamba szállok kicsit Luca-nap estéjén, amely az általam olyannyira kedvelt Svédországban fontos ünnep. Ők Szent Lúcia napján, azaz december 13-án a fény ünnepét tartják, amire nekik igencsak szükség van a zord, hosszú téli hónapokban. Többek közt olyan hagyományok kötődnek ehhez a naphoz, mint hogy a család legidősebb lánya hajnalban sáfrányos buktát süt, illetve friss kávét főz szüleinek. <strike>De jó, hogy nem ott nőttem fel, mert ez a feladat bizony rám esne.</strike> Manapság iskolákban tartanak Lúcia-napi felvonulást, ahol egy piros övvel átkötött fehér ruhás lány zöld levelekből és gyertyákkal kirakott koszorúval megy a sor elején, a többiek, szintén hasonlóan felöltözve követik a gyetryakoszorús lányt, ők azonban már csak egy darab gyertyát tarthatnak a kezükben. (Ha érdekel titeket ilyesmi, a bejegyzés végén találtok erről egy videót.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na, kultúrpercek letudva, jöjjön az a rész, amely szerintem Titeket jobban érdekel. Ha már Lúcia nem vagyok, hozok egy kis fényt az életetekbe. (A kérdéssort <a href="https://mseastbrook.blogspot.com/2022/12/keso-esti-onreflektiv-kerdesek.html#more" target="_blank">Leah</a> blogján találtam.) Ha van kedvetek, töltsétek ki Ti is!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">* * *</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>1. VILÁGEGYETEM</u>: <i>Mi az az egy dolog, amit azt kívánod, hogy bárcsak elmondhatnál annak, akivel többé már nem vagytok barátok?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy a konfliktuskezelés húsz év felett nem abból merül ki, hogy letiltom a másikat minden létező platformon is. Én így két év távlatából is készen állok arra, hogy megbeszéljük a dolgokat, mert az én lelkiismeretem abszolút tiszta. Mert legbelül tudom, hogy tudod, nem követtem el olyan hibát, amiért ez a "büntetés" járna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>2. GALAXISOK:</u> <i>Mi az a 3 dolog, amit mindenképpen meg akarsz tenni, mielőtt meghalsz?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ausztráliában, a meleg homokos tengerparton ünnepelni az északi félteke szerinti "téli" születésnapomat</div>
<div style="text-align: justify;">
- ledoktorálni</div>
<div style="text-align: justify;">
- megosztani valakivel az életemet, összeházasodni és saját családot alapítani</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>3. BOLYGÓK:</u> <i>Milyen teljesítményedre vagy a legbüszkébb?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez most iszonyatosan <a href="https://tukrom-tukrom-monddmegnekem.blogspot.com/p/szereplok.html" target="_blank">Nina Rybak</a>-féle duma lesz, de több ilyen is van, a maga nemében. Azonban a leg-leg ilyen szempontból, hogy helyt álltam az egyetemen. Ez elsőre butaságnak hangzik, de hadd magyarázzam el: abba a kisvárosi középiskolába jártam, ahol anyukám is tanított. Ennélfogva elterjedt a városban az a nézet, hogy a tanáraim csak azért írnak be jelest az én bizonyítványomba, mert anyukám kollégái. Ez a dolog idővel odáig fajult, hogy már-már anyukám is félig-meddig hitt ebben a rosszindulatú pletykában, holott tisztában volt azzal, hogy soha nem voltam az a nyalizós fajta, sem pedig ostoba. Mikor aztán Budapestre, azaz az egyetemre kerültem, ahol aztán tényleg senki nem tudta, kinek a kije vagyok és ugyanúgy minden tárgyból négyes-ötösre vizsgáztam, bebizonyítottam, hogy eddig sem pofára osztályoztak, és tisztességes módon jutottam el az egyetemi felvételiig, valamint később a kitüntetéses alap-, illetve mesterszakos diplomáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>4. FELHŐK:</u> <i>Mit bántál meg az életed során a legjobban?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok ilyen dolog van, legyen az nagyobb vagy kisebb, de mindegyik arra vonatkoztatható vissza, hogy túlságosan kishitű voltam. Negatív, lemondó, "ez úgysem fog nekem menni"-attitűddel, a kudarcoktól félve. Szóval technikailag ezek a dolgok leginkább olyanok, amelyeket nem tettem meg végül, mert nyuszi voltam. Ám ha egy dolgot ki kellene emelni, akkor az lenne, hogy mielőtt felső tagozatos lettem volna, abbahagytam a társastáncot, pedig örömömet leltem benne. Csak attól féltem, hogy majd nem lesz időm tanulni, ez pedig lerontja a bizonyítványomat. <strike>Igen, stréber voltam/vagyok. Nem, nem rontotta volna le akkor sem. Szerintem. Bár ezt már sosem tudjuk meg.</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>5. TELIHOLD:</u> <i>Milyen ember szeretnél lenni?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan, akire mások szeretettel gondolnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>6. NAP:</u> <i>Ha egy nap arra kelnél, hogy az életedben minden tökéletes, hogyan nézne ki?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Svédország déli részén élnék egy olyan gusztustalanul nagy villában, ahol vendégül láthatom barátaimat és családtagjaimat. Nem aggasztana az, hogy anyagilag mire van keretem, mire nincs. Minimális munka mellett a kedvteléseimnek és a barátokkal, családdal töltött időnek élnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>7. KÉSŐ ESTE:</u> <i>Mi/ki miatt érzed magad biztonságban?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A szüleim miatt, mert ők azok, akik gyermekkoromban biztonságot adtak, valamint olyan örök értékű útravalót, iránymutatást, aminek köszönhetően remélem, megállom a helyemet a világban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>8. NAPFELKELTE:</u> <i>Mit szeretnél kezdeni az életeddel?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenképpen olyasmit szeretnék csinálni szakmailag, ami arra sarkall, hogy ne egy helyben toporogjak, hanem merjek újabb és újabb kihívásoknak elébe nézni (lsd. 4. pont és a nyusziság). Másrészt pedig szeretném megtalálni lelki társamat. Ha pedig nem így alakulna az élet, remélem, a barátaimmal tudom majd megosztani örömömet és bánatomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>9. NAPNYUGTA:</u> <i>Ki az a személy, akiről azt gondoltad, hogy örökké veled lesz, de többé már nem is beszéltek?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Anyukám. Szerintem ezzel valahogy mindannyian így vagyunk: azt hisszük, szüleink örökre velünk lesznek, míg a valóság egyszercsak kegyetlenül le nem csap. Lassan két éve lesz, hogy anyukám már nincs köztünk, és bár úgy gondolom, nem hagytam, hogy ez a tragédia teljes mértékben tönkretegyen, mégis hiányzik ő maga, az iránymutatása, de még az is, hogy csak leszidjon valamiért. Nagyon különbözően voltunk összedrótozva, mégis szoros kapcsolatunk volt, és vele sok olyan dolgot meg tudtam beszélni, amit azóta, mióta elment, senkivel sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>10. ÉJFÉL:</u> <i>Más ember vagy késő este, mint reggelente?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenképpen. Reggel a produktivitás jellemző rám, szeretek intézkedni, pakolni, rendezkedni. Este pedig jobban ellazulok, megnyílok és jobban tudok írni, gondolkodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>11. GYERTYAFÉNY:</u> <i>Határozatlan ember vagy?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen is, meg nem is. Pillanatok alatt el tudom határozni magamat, hogy ez márpedig így lesz, vagy nem így lesz, viszont sokszor nem merem rögtön felvállalni a döntésemet, ha az engem a "szívtelen gonosz" szerepével ruházna fel, nem pedig a "kedves, aranyossal", aminek látni szeretném magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>12. SÖTÉTSÉG:</u> <i>Változtattál már meg magadon valami olyat, amit szerettél, csak azért, hogy másoknak bizonyíts?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Őszintén? Nem. Ha valamit meg akartam magamon változtatni, abban mindig benne volt egyfajta belső motiváció is. Nálam az ilyesmit nem lehet kizárólag azzal kikényszeríteni, hogy valaki más kedvére tegyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>13. ÉDES ÁLMOK: </u><i>Boldog vagy?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Maradjunk annyiban, hogy lehetnék a jelenleginél boldogabb, de sokkal boldogtalanabb is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>14. RÉMÁLMOK:</u> <i>Mitől félsz a legjobban?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A nukleáris háborútól. Tavasszal, az orosz-ukrán helyzet kapcsán mélyedtem el a témában, és ezt azóta nagyon bánom, mert jobb volt, míg nem tudtam, mi, emberek, mekkora pusztításra vagyunk képesek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>15. CSILLAGKÉPEK:</u> <i>Ki az a személy, akivel akár órákig is el tudsz beszélgetni?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb barátaimmal, a teljesség igénye nélül: Leah-val, Irsóval, Ittével, Ivivel és Ifosszal. (Nyilván nem léteznek ezek a nevek, de így tudtam felismerhető módon anonimizálni őket.) Ezen kívül bérmakeresztanyukámmal sem fogyunk ki sosem a témákból, bár ehhez az is hozzátartozik, hogy neki elég jó a beszélőkéje.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>16. EMLÉKEK:</u><i> </i><i>Ki az, akit sosem fogsz elfelejteni?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Anyai nagyszüleim. Gyermekkoromban rengeteget vigyáztak rám. Technikailag bölcsi helyett minden nap vele és nagypapámmal voltam, mivel közel laktak hozzánk. Nagypapám számomra emberségben és tudásban is példakép volt, nagyon megviselt, amikor tízéves koromban elhunyt. Nagymamám pedig nemrég ment el közülünk örökre, és ő a maga nemében hatalmas egyéniség volt. A városban felépítette magáról a nagybetűs DÍVA-kultuszt, de velem mindig különleges kézzel bánt, nagyon sok mindent tanultam tőle. Hálás vagyok, hogy ilyen szoros kapcsolatom lehetett velük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>17. 11:11:</u> <i>Mi az a dolog, amit akarsz, de talán sosem lehet a tiéd?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az, hogy az én gyermekeim is mind a négy nagyszülőjüket ismerjék, szeressék, akárcsak én, de ez sajnos már semmiképp sem valósulhat meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>18. HULLÓCSILLAG:</u> <i>Ki az a személy, akiben annyira megbízol, hogy fontos döntéseknél kikéred a véleményét?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Apukámban, mivel mindketten hasonlóképpen, racionális alapon hozunk meg döntéseket, sokszor irreális feltételekből álló gondolatkísérletekkel és a legrosszabb "mi lenne, ha"-forgatókönyvekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>19. FÖLD:</u> <i>Hol érzed magad a leginkább otthonosan?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A nagyszülői házakban. Nem tudom megmagyarázni, mi okozza ezt: talán azért, mert gyermekkoromban egy társasházi lakásban laktunk, és azok a családi házak az emeletükkel meg lépcsőikkel egyszerűen hatalmasnak tűntek. Vagy mert ha ott vagyok, azt érzem, megállt az idő, és minden olyan, mint régen? Még az is lehet. Mindenesetre most már azt a lakást is ide sorolom, ahol jelenleg Budapesten, albérletben élek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>20. HORIZONT:</u> <i>Mi az az egy dolog, ami miatt jobban érzed magad, mikor zaklatott vagy?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha mindenki békén hagy. De komolyan. Nem bántásból, de nálam az csak olaj a tűzre, ha valaki ilyenkor megpróbálja megkérdezni, "miben tudna segíteni". Leginkább egyedül tudok tisztán látni és gondolkodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>21. SARKI FÉNY:</u> <i>Mi az a dolog, ami segít elaludni, mikor ezt lehetetlennek érzed?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy kiröhögtök, de nálam két dolog van, ami segít. Az egyik, hogy a Tükröm, tükrömbe képzelem magamat, vagyis, hogy én vagyok Nina, és olyankor nem a saját problémáimmal foglalkozom már, hanem az ő álproblémáival. A másik ennél kézzelfoghatóbb, egyfajta meditációs technika. Még gimiben tanultuk, drámaórán (ne kérdezzétek, miért): annyi a lényege, hogy sorra lazítod el a testrészeidet, miközben magadnak mondogatod, hogy "most elengedem a jobb lábfejemet, bal lábfejemet". Lentről felfelé érdemes csinálni, hogy az arcod maradjon a végére.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, érdekesnek találtátok a kérdéseket és a válaszaimat is. Ezzel az egyik kedvenc svéd dalommal kívánok Nektek meghitt adventet!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/wcCnso0PcAs" width="320" youtube-src-id="wcCnso0PcAs"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 48px;">Stine Larsen</span></div>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-12477022521588886272022-12-06T11:37:00.008+01:002022-12-06T13:30:56.412+01:00Milyen zenét hallgat Stine?<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel nem szeretem a karácsonyi zenéket (igen, tudom, ássam el magamat), ezzel a poszttal meghirdetem kulturális forradalmamat a karácsonyi zeneszámok áradata ellen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen csak viccelek. <a href="https://mseastbrook.blogspot.com/2022/11/jatek-zeneszamokkal.html">Leah oldalán</a> találtam rá erre a játékra, amelynek lényege, hogy válassz ki egy együttest, és csak az ő számaik címeivel válaszolj a kérdésekre. Én még pluszba hozzátettem a kedvenc előadómat is, hogy emeljem a tétet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel mindkét előadó angolul és anyanyelvén is szerez dalokat, az olasz és a svéd dalcímeket lefordítottam a könnyebb érthetőség kedvéért.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Választott banda: Måneskin</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhf3SpajtI523YgjnGbHMWG_wqcGiU6IBkt5YOBjMnIgzqQcZsesOf9bn80uHlEO1pyJGC5EQgE-SpMZq5731IiO52CZHdSzRveyJbJV_H3qqn9UDY82fOjL3DTydQ-33g30MEYAIXazd9D1oAwwRddMA7uPuuWesSiR0Dj0at-hlhk4VJab-H7I6VA"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhf3SpajtI523YgjnGbHMWG_wqcGiU6IBkt5YOBjMnIgzqQcZsesOf9bn80uHlEO1pyJGC5EQgE-SpMZq5731IiO52CZHdSzRveyJbJV_H3qqn9UDY82fOjL3DTydQ-33g30MEYAIXazd9D1oAwwRddMA7uPuuWesSiR0Dj0at-hlhk4VJab-H7I6VA" width="280" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi a nemed:</b> Supermodel</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ki vagy:</b> L'altra dimensione <span style="font-size: x-small;"><i>(A másik dimenzió)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hogy érzed magad:</b> Fear for Nobody</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hová mennél, ha bárhová mehetnél:</b> Sh*t Blvd</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kedvenc utazási mód:</b> Torna a casa <span style="font-size: x-small;"><i>(Gyere haza)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A legjobb barátod: </b>Coraline</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A kedvenc napszakod:</b> La paura del buio <span style="font-size: x-small;"><i>(Félelem a sötéttől)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha TV-műsor lenne az életed, mi lenne a címe:</b> Are You Ready?</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit jelent számodra az élet:</b> Zitti e buoni <span style="font-size: x-small;"><i>(Fogd be a pofádat és viselkedj)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A (leendő) párkapcsolatod:</b> For Your Love</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A legnagyobb félelmed:</b> The Loneliest</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Választott előadó: Benjamin Ingrosso</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiYWw2XVRzatR_3YLaGWUktHVBicdCMuKIuL2Mfqm7WFUWLw094swkTJpEnifroS4FQa5F5TRvZVTLUMnSFa8hTn6PNFcEsRt1hS60meYihKiS1875HGpBi1Jvey9qYVBNulbWKNe-vTJM-4xxtwE6GUqm6tCMkwO5PRdKG9AQWIDrnL9Ol_L0YftZq"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiYWw2XVRzatR_3YLaGWUktHVBicdCMuKIuL2Mfqm7WFUWLw094swkTJpEnifroS4FQa5F5TRvZVTLUMnSFa8hTn6PNFcEsRt1hS60meYihKiS1875HGpBi1Jvey9qYVBNulbWKNe-vTJM-4xxtwE6GUqm6tCMkwO5PRdKG9AQWIDrnL9Ol_L0YftZq" width="280" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi a nemed:</b> Queens</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ki vagy:</b> Heart of Glass</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hogy érzed magad:</b> Tror du att han bryr sig? <span style="font-size: x-small;"><i>(Azt hiszed, érdekled őt?)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hová mennél, ha bárhová mehetnél: </b>Stockholm / Costa Rica</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kedvenc utazási mód:</b> Home for Christmas</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A legjobb barátod:</b> Judy min vän <span style="font-size: x-small;"><i>(Barátom, Judy)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A kedvenc napszakod: </b>All Night Long</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha TV-műsor lenne az életed, mi lenne a címe:</b> Tänd alla ljus <span style="font-size: x-small;"><i>(Kapcsold fel a fényeket)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit jelent számodra az élet: </b>Rewind it</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A (leendő) párkapcsolatod:</b> So Good So Fine When You're Messing With My Mind</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A legnagyobb félelmed:</b> Bullet</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, megtetszett Nektek néhány dalcím, és belehallgattok az előadók dalaiba. És, ha van kedvetek, szálljatok be a játékba Ti is!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szép adventi készülődést mindenkinek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 48px;">Stine Larsen</span></div>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-49620306713299023532022-09-01T17:41:00.004+02:002022-12-06T18:39:21.106+01:00Erős lélek - az idegenforgalomról dióhéjban II.<p> Hei-hei!</p><p style="text-align: justify;">Most, hogy a bejegyzéssorozat <a href="https://theribbonthing.blogspot.com/2021/08/eros-lelek-az-idegenforgalomrol.html">első rész</a>ének közzététele óta eltelt egy év, és vége életem, hosszú évek óta első idegenforgalommentes nyarának, legfőbb ideje, hogy befejezzem ezt a bejegyzést; tekintve, hogy ezzel úgy tűnik, végérvényesen befejeződött az idegenforgalmi pályafutásom.</p><p style="text-align: justify;">Ahogy azt már tudjátok, évekig nyári munkaként, néha tanév közben is számos órát töltöttem el recepciós pultok mögött nejlonharisnyában és fekete szoknyákban. Ebből, és az ott szerzett élményeimről szeretnék írni nektek most, ahogyan azt már egy éve megígértem.</p><p style="text-align: justify;">Előre szeretném bocsátani, hogy az itt leírt történetek kizárólag a blog olvasóinak szórakoztatására szerepelnek, azzal a szálloda hírnevét véletlenül sem áll szándékomban csorbítani. Feltéve, ha valaki egyáltalán felismeri a hotelt, amelyet direkt nem nevezek nevén. Ismertetőnek legyen elég róla annyi, hogy egy vidéki, prémiumkategóriás szálloda.</p><p style="text-align: justify;">A hotelnek a városban megépítése óta kultusza van. Aki ott dolgozik, az az általános közvélemény szerint minden bizonnyal felért az idegenforgalmi és vendéglátósi szakmai csúcsra. Egy elit helyen, amiről nem lehet panaszkodni. (Nekem sem ez a célom alapvetően ezzel a bejegyzéssel, de ismeritek az irományaimat már annyira, hogy nem azért születnek, hogy szobrot állítsanak valakinek vagy valaminek.)</p><p style="text-align: justify;">(Mint ahogyan az előzőkben is, ezúttal sem valódi neveiken szerepelnek a történetemben a bejegyzés főhősei, azaz a szálloda volt és jelenlegi munkatársai.)</p><a name='more'></a><p style="text-align: justify;">Tehát, az előző bejegyzés fonalát ismét felvéve, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy mikor visszautasítottam az ajánlatot, hogy visszamenjek a kemping recepciójára, még halványlila gőzöm nem volt, "hol szeretném kipróbálni magamat". Hogy hogy kerültem erre a helyre? Mint ahogy mindenki más egy kisebb településen: az ismerős ismerősén keresztül. Nem árt persze, ha ez az ismerős véletlenül a vezetőség tagja. </p><p style="text-align: justify;">Így történt tehát, hogy egy hét múlva már mehettem egy orientációs beszélgetésre Klárával, az igazgatóhelyettessel, és Szabinával, a recepció vezetőjével. Emlékszem, pont előző este meséltem el a srácnak, aki akkor volt a kiszemeltem, hogy képzeld, holnap A SZÁLLODÁBA megyek állásinterjúra és úristen. Amikor besétáltam a szálloda lobbyjába, az lebegett előttem, hogy ennek sikerülnie kell, mert Ő is szurkol nekem, nyáron pedig majd elhozom a srácot, hogy megnézze belülről is az impozáns épületet. A lobbyban ülve, miközben Klárát és Szabinát vártam, lenyűgözött a hely és a pörgés. A visszafogott, olajozott és rutinos munka, amit a fel-alá szaladgáló munkatársak végeztek. Mai szemmel azt a beszélgetést nem nevezném már állásinterjúnak, és szerintem nem is ez volt életem teljesítménye. (<strike>Lehet, hogy egyszerűen azért nem sodort mellém az élet még senkit sem úgy igazán, mert ha tetszik nekem valaki, állandóan csak azzal vagyok elfoglalva, hogy jaj, vele mi van, mit írt, mikor ír már, nem pedig a feladataimmal?</strike>) Az "interjú" egy péntek délelőttre esett, a kiszemeltem péntek este felhívott, hogy megkérdezze, hogy ment. Illetve, hogy utána közölje, ő csak barátként tekint rám, és a színházba, ahová elhívtam, attól még szívesen eljönne velem, de nem randiként. <strike>Na, erről, meg az elcseszett szerelmi életemről majd egy másik bejegyzésben, térjünk vissza a szállodához.</strike> Hétfőn délelőtt pedig felhívott Klára, hogy bár "nagyon szimpatikus voltam nekik", nyáron a recepción nem tudnak helyet biztosítani nekem, viszont igazgatóhelyettesi asszisztensként igen. Nem fogok hazudni, akkor, a szerelmi bánatom kellős közepén nem igazán dobott fel, hogy munkahelyi fronton is csődöt mondtam. Miután azonban elpárolgott a rózsaszín köd, higgadtan végig tudtam gondolni az egészet, rájöttem, hogy ez még talán jobb is lesz így. Mivel akkor még frissen élt bennem az előző idegenforgalmis bejegyzésben részletezett "lopás" körüli "botrány", megkönnyebbültem, hogy nem kell majd kasszáznom.</p><p style="text-align: justify;">A szállodával a közös történetünk tehát azon a nyáron kezdődött, amikor sikeresen lezártam az első egyetemi évemet. A Budapestről hazakerült tizenkilencévesek magabiztosságával sétáltam be Klára irodájába, hiszen azt éreztem, enyém a világ. Ez csak egy kis lightos munka lesz, hát hogyan is foghatna ki rajtam némi "titkárnősködés", mikor én, a nagy és magasztos Stine Larsen már elvégzett egy évet az ország legnagyobb egyetemén? </p><p style="text-align: justify;">Hát, nem is tévedhettem volna nagyobbat. Az első, egy június végi napon még valóban csak ismerkedtem. Körbevezettek, sőt, még néhány, a szállodában elérhető gyógykezelést is kipróbálhattam, azzal a címszóval, hogy ha a vendég kérdezné, tisztában legyek annak mikéntjével. Később persze megtudtam, hogy nem ez az általános üdvözlő procedúra a hotelben: a különleges bánásmód csak az igazgatóhelyettes közvetlen beosztottjának jár. </p><h3 style="text-align: justify;">"Ezt a pár sort azért írom Önnek, mert így gondolom, és mert én vagyok a vendég."</h3><p style="text-align: justify;">Mindenesetre, el tudjátok képzelni, micsoda hidegzuhany ért, amikor az első feladatom az volt, hogy az április végétől felgyülemlett vendégkérdőívekre kellett válaszolnom. Június végén. Plusz az online felületekre írt értékelésekre is. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy én megírtam a válaszokat, Klára pedig átnézte őket, mielőtt kiküldtem volna őket. Ez eleinte rettenet nehéz volt, hiszen csak felületesen ismertem a szállodát; nem tudtam, mi, hogy működik, mi az, ami jogos kritika volt, mi nem. Hogy ezt kiderítsük, sokszor állt izzadva Klára irodájában egy-egy részlegvezető, hogy megpróbálja megmagyarázni a vélt vagy valós hiányosságokat. A vendégértékelések szerintem tényleg hasznos visszajelzésül szolgálnak, mert sokszor olyan dolgokra is rávilágítnak, ami bennünk fel sem merülne. Voltak azonban olyan észrevételek is, amelyekre érdemben nem lehetett reagálni, leginkább szórakoztatók voltak. Következzen egy rövid válogatás, a teljesség igénye nélkül<strike>, mert annyi hülyeséget olvastam ilyen téren, hogy nem tudtam mindet észben tartani.</strike></p><p style="text-align: justify;">Az alábbi vendégeknek a kedvenc érvük az "ilyet egy prémiumkategóriás szálloda nem engedhet meg magának" volt, amellyel érveléstechnikailag alátámasztották kifogásaikat.</p><p style="text-align: justify;"></p><ul><li>"Az étteremben a hűtőből hozott italok hidegek."</li><li>A vacsora büfékínálatában nem volt *kedvenc étel megnevezése*...</li><li>"Zavarónak találjuk, hogy más vendégek a poharaikat a medence szélére teszik."</li><li>Más vendég kutyát hozott, azért felárat fizetett, az arra elkülönített szobában volt elszállásolva.</li><li>A dohányzóteraszon dohányoztak.</li><li>Az ott-tartózkodás során magánrendezvény volt, ami egyébként senki más nyugalmát nem zavarta. A kérdéses szoba erkélye nem is arra nézett, ahol helyileg az előre bejelentett szállodai magánrendezvény volt.</li><li>"A takarítók akkor jöttek takarítani, amikor altatni próbáltam a kislányomat, délelőtt 11-kor" <i>(Az ugye megvan, hogy Ne zavarj!-tábla, meg ilyenek...?)</i></li><li>"Javaslat: Smart TV, Földalatti garázs" <i>(Persze, meg űrsikló-kifutót és helikopter-leszállópályát is építünk neked a kert végébe, hogyne...)</i></li></ul><div>És a kedvencem, amit az egész baráti társaságom már kívülről fúj, mert az ominózus eset óta mindenből a mangós ízt keresem:</div><div><ul style="text-align: left;"><li>"A tv-n nem jött be a FEM3 csatorna. A vacsoránál a desszertek között nem volt mangófagyi."</li></ul></div><div style="text-align: justify;">Hogy erre mégis mit lehet válaszolni<strike>, azon kívül, hogy hülye vagy, b+</strike>? Jaj, édes drága hölgyem/uram, köszönjük ezt a csodálatos, építő jellegű észrevételt, amit most azonnal meg is fogadunk, mert, ez, ahogy Ön is írta, enélkül nem nevezhetjük magunkat prémiumkategóriás szállodának. Vagy valami ilyesmi. Kevesebb kamuzással.</div><div><br /></div><div style="text-align: justify;">Ennél már csak azt élveztem jobban, amikor a kétoldalas, a szobába bekészített cerzuával írnak egy levelet, hogy ez a legborzalmasabb hely, ahol valaha voltak, nem jönnek ide többet. Ettől általában azt hiszik, hogy megijedünk, de a valóság inkább az, hogy ilyenkor gondolatban kiállunk a szálloda bejárata elé és zsebkendővel integetünk az effajta mindenen is problémázó vendégnek. (Ennek retorikai párja a "más szállodában" ez így meg úgy van... Akkor tessék elmenni a másik szállodába, ilyen egyszerű.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szerettem Klára mellett dolgozni, mert rengeteget tanulhattam tőle, valamint hihetetlenül jól esett, hogy annak idején ennyire a bizalmasa lehettem. Állítom, hogy asszisztenseként számos olyan információ birtokába jutottam, amihez alapjáraton semmi közöm sem lett volna nyári diákmunkásként, de soha nem zavart ki az irodából. Megbízott bennem, hogy nem adom tovább az információkat, ezért a legszaftosabb részleteket ide sem tervezem kiposztolni. Az egyetlen dolog, amit akkor hiányoltam, hogy az irodai munka jellegéből adódóan nem voltam a vendégek között. Két évvel később ezt mondjuk szabályosan visszasírtam, de haladjunk sorban.</div><div style="text-align: justify;">Ezt a problémát, vagyis a vendégekkel nem találkozást is lehetett orvosolni még azon a nyáron. Néhány napon ugyanis én voltam az éttermi hostess, azaz, én húzkodtam a szobaszámokat a reggelinél és a vacsoránál. Ezt azért szerettem, mert reggel, illetve este kellett csak dolgozni, tehát nem ment el az egész napod a kilenctől fél hatig tartó munkarenddel, másrészt, kevésbé volt megerőltető, mint újabbnál újabb fordulatokkal előállni a vendégek által kreált panaszokra. Azonban ennek a munkának is megvan a monotonitása, főleg, ha tízkor valaki jó reggelttel köszön, amikor te háromnegyed hét óta már harci díszben, le nem hervadó műmosollyal állsz ott.</div><div style="text-align: justify;">Az egyik este azonban olyan vihar volt kibontakozóban, hogy körülbelül a Titanic c. film kulisszái elevenedtek meg. Kétpercenként elment az áram, a vendégek pánikszerűen futkostak ki az autóikhoz, menteni a szabad ég alatti parkolóban a menthetetlent. A teremfőnök a vihar durvulását látva azt mondta, menjek csak haza, nehogy valami bajom essen. Ekkorra már éjszakai sötétség volt, én pedig nem láttam, hogy a személyzeti bejáratnál, a menekülésemet megakadályozva egy nagy fadarab állja utamat, ezért megbotlottam benne, kiszakítva a harisnyámat. (A szálloda egy zöldövezetben helyezkedik el.) A számat elhagyta egy, a prémium kategóriás szálloda színvonalához nagyon nem illő kifejezés, amit a pár emelettel feljebb lévő vendégek is hallottak, akik épp az erkélyről figyelték a vihar kibontakozását. (Onnan tudom, hogy hallották, hogy szépen kinevettek. Bár, szerintem én is röhögtem volna magamon fordított helyzetben.) Másnap reggel pedig, amikor mentem reggeliztetni, körbe kellett bicikliznem az objektumot, mert egy keresztbe dőlt fa teljesen elzárta az egyik utat.</div><h3 style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">"Az nagyban rontott az összképen, hogy rengeteg gyerek volt."</span></h3><p></p><p style="text-align: justify;">A fenti panasz kezelésére, azaz a gyerekek "eltávolítására" a szálloda az iskolai szünetekre animációs programokat szervezett. Magyarul, játszószobát/gyermekmegőrzőt kreatív programokkal. Kezdetben ezt is Klára koordinálta, így az asszisztenseként én is részt vettem a programok megtervezésében. Ez csaknem két évvel később, mikor Gréta, a programokért felelős menedzser felkért, hogy segítsem ki őket egy-egy műszakban. Először, bevallom őszintén, húztam a számat: sosem voltam az a nagy gyerekimádó. Bár, később visszagondolva, ez szerintem inkább abból fakadt, hogy egyke vagyok, és nem igazán voltak a családi körömben sem voltak sosem kisgyerekek, akikre vigyáznom kellett, így tapasztalatom sem sok volt.</p><p style="text-align: justify;">Mivel azonban tényleg szerettem a szállodában lenni, elvállaltam. Mindig ketten voltunk beosztva a gyerekekhez, vagy tíztől fél hétig, vagy fél kettőtől tízig. Itt lehetőségem volt kipróbálni magam kamuóvónéniként: a nulla kézügyességemmel húsvéti nyulakat vagdostam, tojást festettem, csillámtetkót ragasztottam, rajzoltam, végeláthatatlan UNO-partykban vertem szarrá a gyerekeket, akik egy idő után már kikötötték, hogy Stine néni nem játszhat, mert mindig ő nyer.</p><p style="text-align: justify;">Igen, Stine néni... Még a huszonegyet sem töltöttem be, amikor elkezdődött a nénis korszakom. Az elején még próbálkoztam azzal, hogy "engem nem kell néninek hívni, mert nem vagyok igazi óvó néni". Na, ez nagy hiba volt, ugyanis ezzel a maradék autoriter fellépésemnek és tekintélyemnek annyi volt. Egyszóval, hatalmas öngólt rúgtam a későbbi fegyelmezések terén. Mégis egy kellemes és rendkívül hasznos tapasztalat volt számomra, hogy ilyen területen is kipróbálhattam magamat, mert sikerült oldanom a gyerekekkel kapcsolatos szorongásomat.</p><p style="text-align: justify;">Az egyik legkedvesebb emlékem az volt, amikor szilveszterkor egy baráti társaság kb. 8-10 éves kislányai kilógtak az ünnepi vacsoráról és feljöttek hozzám a gyerekprogramok helyszínére, hogy összeadó-versenyt (vagyis matekversenyt, aminek a bölcsészkaron tanuló Stine Larsen volt a bírája...) rendezzenek. Ezt azonban egy olyan versenyszám követte, ahol megpróbáltak engem lerajzolni. A versenyműveket pedig ezúton meg is osztom veletek:</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdyGGlzXI5CDyYmleVqehrxKCpxMoQV52phiVrBbkKgOIQGr8dCXhPxyaQWVCzJQrIJZVj_FUfjam80AT9UK4dJiiZxhagJdysdrWLvpVJpmKKiyY7fQDWZoGl8zmT_dsILsOIgaOzfqmssnPapbr2rtDaSKk_HgF782Q4qIagbX5NELkNXYjWjbW0/s1409/301934569_621484159335929_4847823982665438811_n.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="1409" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdyGGlzXI5CDyYmleVqehrxKCpxMoQV52phiVrBbkKgOIQGr8dCXhPxyaQWVCzJQrIJZVj_FUfjam80AT9UK4dJiiZxhagJdysdrWLvpVJpmKKiyY7fQDWZoGl8zmT_dsILsOIgaOzfqmssnPapbr2rtDaSKk_HgF782Q4qIagbX5NELkNXYjWjbW0/w400-h226/301934569_621484159335929_4847823982665438811_n.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A képen szerkesztési ismereteim magas foka látható: a fehér pöttyökkel takartam ki a rendes nevemet, amit szintén ráírtak a kislányok.</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Szintén ezen a szilveszterestén történt meg az, hogy vacsoraszünetben kilógtunk a kolléganőmmel a szálloda vendégeinek jósoló jósnőhöz. Meglepően pontos előrejelzést adott nekem az azt követő évre. Ebben a jóslatban az is szerepelt, hogy a szállodán belül elő fognak léptetni. </p><p style="text-align: justify;">Elképzelésem sem volt, mire célozhat ezzel, egészen addig, amíg májusban fel nem hívott a recepció főnöke, hogy szeretne velem személyesen beszélni. Felajánlotta, hogy mivel nyáron én eddig visszajáró "vendég" vagyok, jól ismerem a szállodát, lehetnék teljes munkaidős vendégkapcsolati munkatárs. Ennek mérhetetlenül örültem: végre nem valakinek a valamilyen asszisztense vagyok, hanem ha felveszem a céges telefont, van egy konkrét pozícióm. Végre közvetlenül a vendégek között lehetek. Hogy pontosan mit is csináltam vendégkapcsolati munkatársként? Hadd idézzem az önéletrajzomat:</p><p style="text-align: justify;"><i>"Napi feladataim közé tartozott többek között a szállodán belüli információs csatornák naprakészen tartása, vendégkérdőívek, vendégek visszajelzéseinek kiértékelése, megválaszolása, a vendégkapcsolati pultnál a vendégek informálása, külső szolgáltatások rendelése és szervezése, törzsvendégek és VIP vendégek kiemelt felügyelete, szobai bekészítések intézése, törzsvendég-hírlevelek adatbázisállományának összeállításában nyújtott aktív részvétel."</i></p><p style="text-align: justify;">Nos, most, hogy másodszorra is elolvastad és bedolgoztad, kedves olvasóm, elmesélek egy történetet, ami a "törzsvendégek és VIP vendégek kiemelt felügyelete" címszó alá tartozott. </p><p style="text-align: justify;">Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy orosz professzor asszony. Az orosz professzor asszony úgy gondolta, elrepül Magyarországra pihenni. A légitársaság, amivel utazott, viszont úgy döntött, hogy elkeveri az orosz professzor asszony bőröndjét. Mivel a szálloda közelebb van egy szomszédos ország fővárosához/repteréhez, mint Budapesthez, ezért oda repült az orosz professzor asszony. Mivel Stine elég jól beszéli a szomszédos ország hivatalos nyelvét, ezért rá hárult a feladat, hogy hívogassa a reptér elveszett poggyászért felelős részlegét. Már, ha éppen felvették. Na, nem, egyszer, vagy kétszer, hanem akárhányszor Prof. Dr. Ludmilla Kalinka<strike> (nyilván nem így hívták, de ki kell adnom valami gúnyos álnévvel a frusztrációmat)</strike> azt óhajtotta. Értsd: naponta minimum ötször. Mikor a főnököm finoman jelezte az orosz professzor asszonynak, hogy Stinét más feladatok elvégzése miatt is fizetjük itt, azaz nem érek rá erre egész nap, az orosz professzor asszony az alábbit válaszolta: "a szálloda feladata biztosítani, hogy a vendég jól érezze magát, ő pedig jelenleg egyáltalán nem érzi jól magát". Az, hogy a bőrönd elvesztéséért a szálloda felelősségre nem vonható, az nem különösebben érdekli a orosz professzor asszonyt. Nagyjából ötnapos huzavona után sikerült megtudunk, hogy a bőrönd nem a szomszédos ország fővárosának repterén van, hanem ugyanannak az országnak egy másik repterén, ahonnét másnap ki fogják szállítani a szállodába. Kedves Olvasó, ha azt hiszed, ezzel megnyugodott az orosz professzor asszony és lezárul a történet, nagyon tévedsz. A kiszállítás napjának reggelén a munkaidőm kezdetekor beállt a pultom elé, majd követelte, hogy hívjam fel a repteret, kérjem el a bőröndöt kiszállító futár telefonszámát. Ilyet adatvédelmi okokból nyilván nem lehet, de egy, a nénihez hasonló Karen <strike>(vagy Karenovna?)</strike> előtt inkább magamból csinálok hülyét és úgy teszek, mintha próbálnám megoldani, amit kért. Mikor aztán a vonal túlsó végén tájékoztattak, hogy nem adhatják ki a futár adatait, én pedig udvariasan, de határozottan közöltem az orosz professzor asszonnyal, hogy sorry, ez van. Karenovna válaszul elüvöltötte magát, amitől aztán zengett az egész lobbi:</p><p style="text-align: justify;"><i>"Maguk mind szívtelen bürokraták! Szégyelljék magukat! Itt zagyválnak össze-vissza... Hogy hívják Önt? Írja le nekem a nevét! Beszélni akarok a felettesével!"</i></p><p style="text-align: justify;">A nevem természetesen arra kell, hogy a vendégpanaszban pontosan be tudjanak mószerolni, de én ezen a ponton már inkább csak nevetni tudtam. Fogtam egy cetlit, gyöngybetűkkel leírtam a nevemet, a másik kezemmel pedig tárcsáztam a főnökömet.</p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 16px;">– Szia, Ákos, Stine vagyok. Itt áll előttem az orosz hölgy...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">– Megyek </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 16px;">– sóhajtotta a főnököm, majd rám vágta a telefont.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 16px;">Ákos egyébként a kedvenc főnököm volt. Szinte mindenben partner volt, és ahogy a fenti eset is mutatja, kiállt mellettünk, ha egyértelműen a vendég volt a hülye. Soha senkit nem láttam még, aki ilyen hidegvérrel tudott elküldeni néhány idiótát melegebb éghajlatra. Mindamellett pedig, ha szabadnapot akartam kikérni, valahogy mindig megoldotta a beosztás cserélését.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 16px;">Azon a nyáron sok mindent tanultam, nemcsak az idegenforgalmi létről, hanem magamról is. Hogy hogyan álljak ki magamért: legyen szó kollégákról, akik rendszeresen a saját feladataikat akarják lepasszolni a kedves, segítőkész, de legfőképpen naiv húszéves lánynak, vagy épp vendégekről, akik, mivel nem olvasták el az apróbetűs részt, fel vannak háborodva, hogy "de hát ezt nekik nem mondta senki."</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 16px;">Persze, vannak kedves és hálás vendégek is, néha túl hálásak is. A fentebb már említett "törzsvendég-bekészítést" vittem fel tavaly nyáron egy szobába, ahova már megérkeztek a lakók. (Eredetileg ezt akkor kéne, amikor még üres a szoba, hogy érkezésre legyen bent. Itt ez most nem sikerült, mert kevesen vagyunk sok munkára.) Bekopogtam, ahogy azt illik, bár már a folyosó végéről hallani lehetett onnan az ordítást. A kopogás után szintén ordítva mondja: "VAAARJAAAMAAN, EGY PILLANAT!" Vaartam, ahogy kérte a kedves vendég. Amikor végül kinyitotta az ajtót, kezében ott volt a legújabb iPhone pro, aminek a kameráját felém fordította. Mint utóbb kiderült, épp valakivel FaceTime-olt, és természetesen kommentálni kellett a történéseket.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 16px;"><i>"Dikk mán, há' figyeeedmán, hozzák a sütikét! Há' mútkó' nem ilyen vót'!"</i></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Mire a felesége helyreigazította a videótelefonáló urat:</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i>"Most mit izész' má', annak örüjjé', hogy kapunk valamit ettű' a kislánytú"</i></span></p><p style="text-align: justify;">Egy visszafojtott röhögés és műmosoly kíséretében hagytam el a helyszínt.</p><p style="text-align: justify;">A bejegyzés lezárásaként pedig szeretném a volt főnököm, Ákos szavait idézni, amelyek egy nyáron szokásosnak mondható, általában rendkívül káoszos vasárnapi roham előtt hangzottak el a Back Office-ban Dühöngőben. (Vasárnap ugyanis sokan utaznak, és sokan is érkeznek, ezért mindig nagy volt a sorbanállás, üvöltözés, pultcsapkodás.)</p><p style="text-align: center;"><b><i>"A vendég olyan, mint a kutya. Ha megérzi, hogy félsz tőle, elkezd ugatni."</i></b></p><p style="text-align: justify;">Szóval, ha legközelebb szállodában pihentek, gondoljatok arra, hogy biztos ott is megbújik egy Stine Larsen, aki nem örülne, ha feleslegesen egrecíroztatnátok, különben a végén leír rólatok mindent IS a blogján... :)</p><p><span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 48px; text-align: right;">Stine Larsen</span></p>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-86166186620310785062022-08-10T11:37:00.006+02:002022-12-06T18:41:47.108+01:00Veterán bloggerek kérdőíve<p></p><div>Hei!</div><div><br /></div><div>Amíg a szállodás "élménybeszámolómon" nyammogok, úgy gondoltam, hozok nektek egy friss intejút szerény személyemmel. <a href="https://mseastbrook.blogspot.com/2022/08/veteran-bloggerek-kerdoive.html#more">Leah blogján</a> olvastam a kérdőívet, és effektíve ő hívott ki erre a játékra, szóval íme.</div><div><a href="https://theribbonthing.blogspot.com/2021/07/write-tag-1-2.html">Tavaly</a> már kitöltöttem egy nagyon hasonló kérdéssort, de talán ebben is vannak még számotokra érdekességek.</div><div><br /></div> <b>1. Hány éve blogolsz?</b><p></p><p style="text-align: justify;">2013-ban nyitottam meg az első blogomat a blog.hu-n, de ezt egyhamar átköltöztettem a blogspotra, mivel láttam, hogy a blogos közegben akkoriban a többség ezt használta. Továbbá, a designt is szebben meg lehetett csinálni. <strike>Na nem, mintha annyira értettem hozzá, de azóta szerencsére itt van nekem Leah. </strike>Az a blog a Tükröm, tükröm előzménytörténetét írta le. 2014-ben két gimis barátnőmmel nyitottunk egy kritikaíró blogot, aminek viszonylag nagy olvasottsága és forgalma volt, de nagyjából azóta, hogy leérettségiztünk, nem volt időnk foglalkozni vele, ezért ott árválkodik a blogspot szerverén valahol. Szintén ugyanabban az évben nyitottam meg a jelenlegi Masniországhoz hasonló személyes blogomat és a Tükröm, tükrömet is elkezdtem, igaz, más néven. (Ninát sem Ninának hívták még abban a változatban.)</p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><b>2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?</b></span></p><p>Igen, mégpedig 2015-2017 között. 2015-ben mindhárom saját blogomat bezártam és töröltem egy kellemetlen incidens miatt. </p><p><b>3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?</b></p><p style="text-align: justify;">Nem, és pont ebből eredt az incidens is... Szerintem ezt már valahol korábban írtam, de mivel a valódi keresztnevem elég ritka, én pedig azon a néven blogoltam, nos, nem kellett nagy nyomozás, mire a volt iskolámban valaki megtalálta a blogot. Akkor nevet változtattam, azon folytattam a tevékenységemet a kritikaíró blogban. 2017-ben, amikor pedig megnyitottam a Masniországot, már a jelenlegi nevemet, Stine Larsent használtam. Nyár elején egyébként elkapott egy hullám, hogy a korábbi norvégbarát imidzsemet lecseréljem inkább svédre, ezzel együtt pedig válasszak magamnak egy svéd nevet, de ezt az ötletet végül elvetettem.</p><p><b>4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?</b></p><p>A bezárások-visszatérések miatt természetesen nem, hiszen az is volt a célom, hogy elfelejtsenek, ezért mindig valami teljesen más nevet adtam a blogoknak. Az egyetlen, amit sajnálok, az a 2014-15-ben működött személyes blogom neve. Szerintem azt sikerült nagyon frappánsan elnevezni, de mivel az elnevezés poénja a keresztnevemen alapszik, ezért nem élesztettem fel ezt a címet.</p><p><b>5. Változott az évek során a blogod témája?</b></p><p>Technikailag nem, hiszen továbbra is Alexander Rybak nemlétező feleségének és gyermekeinek életét kuszálom össze egyre jobban. Emellett pedig itt, a személyes blogon olvashatjátok az agymenéseimet, igaz, nem olyan gyakran új tartalommal, mint ahogyan azt szeretném.</p><p><b>6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?</b></p><p style="text-align: justify;">Régen anyukám laptopját, illetve az asztali számítógépünket használtam (ha épp nem volt senki itthon, mert az a nappaliban van elhelyezve), és meredekebb időkben még a Samsung Galaxy Minimet és iPhone 3GS-emet. Ma ez leszűkült a saját laptopomra és egy lila színű füzetre, ahová a Tükröm, tükrömhöz szükséges feljegyzéseket írom le.</p><p><b>7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?</b></p><p style="text-align: justify;">Jobban végiggondolva, talán <a href="https://www.blogger.com/profile/06045607968021440458">Vivienn J.</a> az egyetlen, aki tényleg 2013 óta követi a bloggeres tevékenységemet. (Egyébként én voltam az egyik, aki annak idején rábeszélte, hogy ő is kezdjen el blogolni.)</p><p><b>8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?</b></p><p style="text-align: justify;">Akivel bloggeres berkekből a legszorosabb kapcsolatot kialakítottam, az Leah. Már 2014 óta ismerjük egymást, de úgy igazán, napi (óránkénti?) szintű szorosra csak tavaly vált a barátságunk. Nagyon örülök, hogy egymás életének a részesei vagyunk: ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy hol agypusztító hülyéskedéssel, hol pedig értelmes tanácsokkal próbáljuk átsegíteni egymást a nehézségeken.</p><p><b>9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?</b></p><p style="text-align: justify;">Jelenleg minden erőmmel azon vagyok, hogy a környezetem NE tudja, hogy blogolok, szóval a válasz az, hogy nem tudom. Néhány közelebbi barátom tudja a blogom linkjét és szívesen olvassa a kiakadásaimat, de nem tudom, a hozzáállásuk alapvetően milyen ehhez az egészhez. A fentebb már említett, és a 12. kérdésnél részletezett incidens miatt fontos számomra, hogy ne legyek felismerhető, ezért fényképet sem osztok meg soha magamról itt.</p><p><b>10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?</b></p><p style="text-align: justify;">Ha szabad ezt mondanom, akkor talán szókincsben, fogalmazásmódban és központozásban. (De ez lehet, hogy csak azért van, mert a munkámból kifolyólag sokat dolgozom szövegekkel, igényes fogalmazási módok megtalálásával és szövegek írásával.)</p><p><b>11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?</b></p><p>Szerintem ide sorolnám ismét a munkámat. Az egyetemen sok felesleges kört megspóroltam, mivel volt tapasztalatom hosszabb lélegzetvételű szövegek megfogalmazásában.</p><p><b>12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?</b></p><p style="text-align: justify;">Na, akkor térjünk rá röviden erre az incidensre. Az előző személyes blogomon is volt egy bejegyzésem a kempinges sztorijaimról, és abban megemlítettem valakit, aki ott diákmunkás kollégám volt. Nem írtam róla trágár dolgot, de kedvesnek sem mondható az, amit írtam róla. Kicsit eltúlozva írtam le róla a nem éppen jó véleményemet, ezt pedig megtalálta a barátnője, aki olvasóm volt, és egyébként régebben jó barátnőm is. Hát, ez nem volt túl okos dolog. Hamar híre ment a suliban a blogbejegyzésnek, én pedig annyira megijedtem, hogy amikor visszajutott hozzám a hír, hogy a srác és a "barátnőm" osztálya a bejegyzéseimen röhög, azonnal letöröltem az összes blogomat, hogy eltűnjek a Bloggerről. </p><p style="text-align: justify;">A kérdésre válaszolva viszont, nem azt bántam meg, amit írtam, hanem azt, ahogyan.</p><p><b>13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?</b></p><p style="text-align: justify;">Kevesebb ismerőssel megosztani a blog linkjét, hogy a fenti eseteket elkerüljük. Manapság már nagyobb figyelmet fordítok arra, hogy ha a valódi életemről osztok meg történeteket.</p><p style="text-align: justify;">Sokszor elgondolkodtam azon is, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom: vajon tényleg le kellett-e volna törölni minden blogomat, vagy elég lett csak volna a bejegyzést? Sajnálom, hogy annak a szövege már nincsen meg, mivel a régi gépemen adatvesztés történt. Szívesen kiraknám újra, kicsit kozmetikázva, immár álnéven.</p><p><b>14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?</b></p><p style="text-align: justify;">Masniországból talán a <a href="https://theribbonthing.blogspot.com/2022/04/szamolj-demokraciaert.html" target="_blank">Számolj a demokráciáért,</a> vagy a <a href="https://theribbonthing.blogspot.com/2021/06/vedetlensegi-igazolvanyom.html" target="_blank">Védetlenségi igazolványom</a>. A Tükröm, tükröm esetében pedig még kicsit <strike>sokat</strike> kell várni ahhoz, hogy a kedvenc részem kikerüljön a blogra, de azt annyira szeretem, hogy már megírtam előre Wordben.</p><p><b>15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?</b></p><p style="text-align: justify;">Amikor a Best of Wattpad HUN 2021. januári-februári fordulóján Fanfiction kategóriában 3. helyezést értem el a Tükröm, tükrömmel, kaptam egy nagyon részletes és informatív kritikát, amit néha azóta is átolvasok, mielőtt kitennék egy-egy részt.</p><p style="text-align: justify;"><b>16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?</b></p><p style="text-align: justify;">Ez egy olyan jó kérdés, hogy még magam sem tudom rá a választ. Szeretném Nina életének azt a szakaszát, amit elkezdtem kibontani, tisztességgel lezárni itt, de kiderül majd, ebből mi valósul majd meg. Valószínűleg addig fogok blogolni, amíg kedvem és elegendő időm is van hozzá. <strike>Tudom, mindenkinek arra van ideje, amire akar szakítani, bla bla bla...</strike></p><p><b>17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?</b></p><p style="text-align: justify;">Ez a másik nagyon jó kérdés, amit nem tudok megválaszolni értelmesen. Szerintem ezt talán azok tudják objektívebben megítélni, akik ismernek a való életben is. A személyes blogjaimon azonban egész jól sikerült önmagamat adnom, megítélésem szerint.</p><p><b>18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!</b></p><p style="text-align: justify;">Számomra az írás mindig az önkifejezés egy módja. Hol azt fejezem ki vele, hogy némi távolságból milyen érzések kavarognak bennem, hol azt, hogy titokban milyen életről álmodnék. A blog egy olyan hely, ahol egyszerre bújhatok el a világ elől és mutathatom meg magamat.</p><p style="text-align: justify;"><b>19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!</b></p><p style="text-align: justify;">Ha a Tükröm, tükrömet vesszük, szerintem nem sok olyan magyar nyelvű blog van, amely ennyire skandináv orientáltságú, mind a történések, mind a szereplők élete terén. Masniországban pedig igyekszem azt a szarkasztikus Stinét hozni, aki a mindennapokban nem mindig mondhatja ki azokat a zárójeles, áthúzott megjegyzéseket hangosan.</p><p>Remélem, nem volt számotokra unalmas ez a pár válasz, és új információkhoz juthattatok Stine sötét múltjáról. Ha van kedvetek, Ti is töltsétek ki a kérdőívet!</p><div style="text-align: right;"><span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 48px;">Stine Larsen</span></div>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-20481187995609010902022-04-05T11:37:00.004+02:002022-12-06T18:39:47.351+01:00Számolj a demokráciáért<p style="text-align: justify;">Ez volt a szlogenje az Unhack Democracy kampányának, amely a választások tisztaságát hivatott biztosítani. </p><p style="text-align: justify;">Ahogy azt mindannyian tudjuk, múlt vasárnap volt itt minden, mint a búcsúban: országgyűlési választás, "népszavazás"... Én pedig életemben először részt vettem a szavazatszámlálásban, így első sorból nézhettem végig, ahogy egy újabb léket ütnek a Titanicba, mielőtt elsüllyedne. A következőkben tehát a saját tapasztalataimat szeretném ezzel kapcsolatban leírni, valamint kitérnék a választás eredményeire is, úgyhogy figyelem, ez HOSSZÚ lesz.</p><p style="text-align: justify;"><i>(A történetben szereplőket a valóságban nem így hívják, az anonimitás megőrzése miatt átkereszteltem őket.)</i></p><p style="text-align: justify;">Azonban ennyire ne szaladjunk előre, menjünk szép sorjában. Az első kérdés, amit feltettek az emberek, mikor ezt megtudták, hogy de minek mész szavazatot számolni? A válasz rendkívül egyszerű volt: mert azt éreztem, tennem kell valamit és nem elég, hogy egy számomra szimpatikus délutáni órában átsétálok a szavazóhelyiségbe és behúzok két ikszet. (Vagy jelen esetben hatot, ami nálam tíz lett, de erről is csak később.) </p><a name='more'></a><p style="text-align: justify;">Mindig is érdekelt a politika. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen így volt. Én voltam az a gyerek, aki alsó tagozatos korától érdeklődéssel figyelte a híradót, hogy mi történik az országban, a világban, melyik politikus mekkora hülyeséget mond épp megint, stb. Tizenhárom évesen eldöntöttem, hogy egyszer, valamilyen "normális" párt tagjaként szeretnék képviselő lenni, aki nem lop, csal, hazudik, mint a vízfolyás és politológiát fogok tanulni. Ebből több, mint tíz évvel később persze nem lett semmi, bár a Corvinus politológia alapszakát azért megjelöltem anno, hogy hátha valamilyen oknál fogva mégis oda keverednék. Ez nem így lett, de továbbra is fontosnak tartom a tájékozottságot. Ez azonban nem könnyű egy olyan országban, ahol a megyei napilapok Hevestől Baranyáig ugyanazt teszik címlapra, ahol fizetett propagandahirdetésekkel nyomják tele a facebookot és hazugságokkal plakátolják tele az ország hirdetőoszlopait. Ahol a közmédiának csúfolt MTVA a számára kellemetlen hírekről nemes egyszerűséggel nem számol be, tudatlanságban hagyva emberek százezreit, akiknek ez lehetne az egyetlen tájékozódási lehetőségük.</p><p style="text-align: justify;">Egy másik tévécsatorna riportműsorát nézve hallottam először a 20K22 kezdeményezéséről, amely szintén az Unhack Democracy célját tartotta szem előtt: minden szavazókörbe delegálni kormánypárttól független szavazatszámlálókat. A gyakorlatban egy szavazatszámláló bizottság min. három önkormányzati delegáltból áll (és ahol kormánypárti az önkormányzat, ott igen nagy eséllyel a delegáltjaik is narancsos érzelműek, és tiszteletdíjat is kapnak!), valamint pártok, mozgalmak képviselői. Én ez utóbbi kategóriába tartoztam, és ahogyan az a fenti sorokból kiderült, nem a Fidesz színeiben. Én tehát nem kaptam ezért egy forintot sem. Mindezt nem sajnáltatásként mondom, hanem a teljes kép felvázolásáért, na meg még mielőtt valaki lesorosbérencezne.</p><p style="text-align: justify;">Mikor otthon megemlítettem még januárban, hogy anyukám barátnője és a fia egy budapesti kerületben fognak szavazatot számolni, nagymamám és apukám, ismerve engem, azonnal kijelentették, hogy Stine, neked eszedbe se jusson ilyet csinálni! HÁT MIT SZÓLNAK MAJD "A ZEMBEREK", hogy te, rendes, tisztességes kislány POLITIZÁLNI MERSZ? Mert ugye politizálni, ahogy azt már az iskolában is tanították, az kéremszépen tilos errefelé. Lehetőleg ne gondolkodj, az nem jó a hatalomnak. Na mindegy, vissza a családomhoz. Szeretném hozzátenni, ők ketten sem a narancs színűek táborát erősítik (sőt!), és ellenvetésük kizárólag arra terjedt ki, hogy féltettek. Mert ma, 2022-ben Magyarországon ott tartunk, hogy egy fideszes vezetésű kisvárosban ez kínos, ha te mást gondolsz és ezt megtudják "a zemberek". Egy hét múlva apukám azonban bocsánatot kért tőlem és biztatott, hogy jelentkezzem és csináljam. Megértette, hogy nekem fontos ez az ügy, és mindent meg akarok tenni azért, hogy ezt a tolvaj korrupt kormányt leváltsuk. </p><p style="text-align: justify;">Így hát jelentkeztem szavazatszámlálónak a szülővárosomban a 20K22-n keresztül. Egy elég részletes felkészülési anyagot kaptunk, amelyet egy e-learning tanfolyamnak kell elképzelni, így bárhol és bármikor el lehetett végezni. Rengeteg hasznos tippet kaptunk, mire kell odafigyelni, azonban ennek ellenére is azt éreztem, nem tudok semmit. Nagymamám persze megint megmagyarázta, hogy még véletlenül se balhézzak, mert HÁT MIT SZÓLNAK MAJD "A ZEMBEREK"?! Ráhagytam, de azt eldöntöttem, most <strike>sem</strike> nem fogadok szót neki. Értettem az ő álláspontját is: aki egész életét egy faluban/kisvárosban élte le és az egész családot ismeri a város nagy része, annak igenis fontos, mit gondolnak a zemberek. Mivel a felnőtt életemet azonban semmiképpen sem ott szeretném leélni, engem ez nem tudott meghatni. Én is alapvetően a békességet szeretem, de nem vagyok konfliktuskerülő: ha valami zavarja az igazságérzetemet, azt a másik tudtára adom. Ez alól pedig az önkormányzati delegált Nagy Istvánné Kiss Bözsi néni sem lehet kivétel, ha ő épp választási törvényt készül sérteni.</p><p style="text-align: justify;">Mindemellett letettem életem első esküjét, amiben megfogadtam, hogy munkámmal a magyar nemzet javára cselekszem. (Az megint más kérdés, hogy mennyire fogja a magyar nemzet javát szolgálni az, hogy a fideszesek, akik hozzásegítették, hogy ez a banda újabb négy évig lopja szét az uniós támogatásokat és az államkasszát, de maradjunk az én eskümnél.) Az eskütételen a fenti fogadalom mellett megismerhettem a jegyzőkönyvvezetőt. Vagyis, ez nem pontos: megtudhattam, hogy ő kicsoda, hiszen, mivel kisvárosról beszélünk, a <a href="https://theribbonthing.blogspot.com/2021/08/eros-lelek-az-idegenforgalomrol.html">pár bejegyzéssel korábban szétsavazott első munkahelyemen</a> dolgozott ő is. Ezért hamar megtaláltuk a közös hangot, én pedig kevésbé izgultam, mert már van egy ismerős arc a vasárnapi kollégáim között.</p><p style="text-align: justify;">Mert, hiába van most nagy pofám ebben a bejegyzésben, ez szombaton nagyon nem volt így. Úrrá lett rajtam a pánik. Egyrészt azért, mert az ellenzéki szavazatszámlálók csoportjába beírta egy helyi hölgy, hogy mindenki vigyázzon az autójára, mert a három évvel ezelőtti önkormányzati választásokon az ő szélvédőjét egy fideszes önkormányzati képviselő által lefizetett fiúbanda kente össze egy olajos anyaggal. Ezen a ponton döntöttem el, hogy gyalog megyek. De mi lesz, ha szélvihar lesz és kicsavarja a szél a kezemből az esernyőt?</p><p style="text-align: justify;">Vagy mi lesz, ha holnap belém kötnek a narancsos érzésű kisnyugdíjasok, mivel nem elég, hogy én vagyok a bizottságban a legfiatalabb, még Budapestről érkezett egyetemista is, aki a "sötét" oldalon áll? Szerencsémre azonban ez nem történt meg, vagy legalábbis nem olyan intenzitással, mint amire számítottam. Ebben persze nagy szerepe volt a másik ellenzéki szavazatszámlálónak, a 185 centis, 100 kilós, széles vállú Gábornak, aki már megjelenésével tekintélyt parancsolt magának és ezzel együtt nekem is. Mindketten szárnyaink alá vettük a másikat: ő "vigyázott" a libsi szőke kis tyúkra, én pedig megakadályoztam a szállodai munkatapasztalatomból szerzett udvarias, ám nyomokban "menj a francba"-hangnemet tartalmazó hangsúlyommal, hogy a papíron független, de gyakorlatilag narancsszínű, fent már emlegetett Bözsi néni menjen el a mozgóurnával, a másik fideszes delegálttal. Erre a 20K22 oktatóanyagában külön felhívták a figyelmünket, mivel ilyenkor történnek általában a legnagyobb visszaélések. Ugyanis ilyenkor lazán akár meg is mondhatja a mozgóurnát kísérő delegált, hogy a választó hova húzza az ikszet, sokkal kisebb az ellenőrzési lehetőség, mint egy nyilvános szavazóhelyiségben, ahol ott ül a komplett bizottság. A mozgóurna alatt azt értjük, hogy pl. az olyan választók, akik idősek, betegek, vagy valamiért nem tudnak fizikailag eljönni a szavazóhelyiségbe, kérhetik, hogy az otthonukban szavazhassanak. Ilyenkor két delegált megy ki. Még az önkormányzat által kiosztott tájékoztató anyag szerint is két ellenérdekű delegáltnak kell kimennie, ám Bözsi néni, aki az én születésem óta szavazatszámláló, kötötte az ebet a karóhoz, hogy egy önkormányzatosnak muszáj elkísérnie a mozgóurnát. Én azonban kicsaptam a választási, ötvenoldalas "füzetkét", és megmutattam neki, hogy ez aztán sehol sincs leírva, tessék csak végigolvasni. Szerencsére Juliska néni, a bizottság szintén rejtett narancsszínű elnöke nekem adott igazat, holott ők Bözsi nénivel országos cimborák és középiskolai osztálytársak voltak. </p><p style="text-align: justify;">Na, hát nem pont ezzel a húzásommal lettem az ottaniak kedvence, de tényleg nem bántottak, inkább érdeklődően kérdezgettek, mit csinálok, mit dolgozom, tanulok stb. De ez nem érdekes, mert többségetek úgyis tudja, úgyhogy az eddigi komoly hangvétel után térjünk rá arra, ami szerintem a legtöbbeteket érdekel, vagyis a sztorik.</p><p style="text-align: justify;">Tizenhárom órányi választás alatt az alábbi szavazótípusokat figyelhettem meg:</p><p style="text-align: justify;"><i>Aki azt sem tudja, mire szavaz</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzője: Miután megkapja a szavazólapot, odafordul a szavazatszámláló bizottság olyan tagjához, aki épp nem beszél másik szavazóval, és megkérdezi: "Akkor most melyik lapra hány ikszet is kéne tenni?" </p><p style="text-align: justify;">Alfaja: <i>aki nem tudja, mi a különbség a népszavazás és az országgyűlési választás között</i>. Tájékoztatni kellett a szavazókat, hogy ha mindkét szavazáson részt akarnak venni, két helyen kell aláírni a névjegyzéket. Mikor azonban ezt megtettük, döbbenetesen sokan kérdeztek vissza, hogy melyik micsoda.</p><p style="text-align: justify;"><i>A kommentátor</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzője: Bevonul a szavazófülkébe, majd hangosan közli az észrevételeit az ott tapasztaltakról.</p><p style="text-align: justify;">"Asse' tudom, ezek kik, akik ide rá vannak írva!"</p><p style="text-align: justify;">"Nem fér bele ez a szar a borítékba!"</p><p style="text-align: justify;">"Túl kicsi betűkkel van nyomtatva, hát ki tudja ezt elolvasni?"</p><p style="text-align: justify;">És a személyes kedvencem: "Há' mekkora hülye kérdések vannak rajta, há' ez mind a szexről szól!"</p><p style="text-align: justify;"><i>A filozófus</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzője: Aki útközben, mielőtt beledobná az urnába a borítékot, hangosan elgondolkodik, hogy vajon akkor kire is kellett szavazni, mert volt a plakáton, hogy az egyik rosszabb, mint a másik, de már nem tudja, melyik volt az egyik meg a másik, segítsünk neki (ezt nekünk törvényileg nem szabad, így nem tettük), bár á, úgyis mindegy, mert egyik kutya, másik eb.</p><p style="text-align: justify;"><i>Aki a negyedik, ötödik választása után sem tudja, hogy mi után mit kell csinálni</i></p><p style="text-align: justify;">Segítek. Bejössz, köszönsz, személyi, lakcímkártya, mindkettőn?, oké, aláírod, igen, oda is, pecsét, pecsét, pecsét, bemész, CSENDBEN ikszelsz, minden lapon egyet-egyet, vagy kettőt, ha úgy gondolod; mindegyik lapot ugyanabba a borítékba, NEM ragasztod le, hogy gyorsabban tudjunk este számolni, mindegy melyik urnába dobod, csak MENJÉL MÁR, MERT ÁLL A SOR!</p><p style="text-align: justify;"><i>A más szavazók és a bizottság esetleges leskelődése ellen védekező, szavazatát a legnagyobb biztonságban leadó</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzője: A borítékot olyannyira leragasztja, hogy csöpög belőle a nyál, így a bizottság gumikesztyűben bontja csak fel este, a mellette lévő borítékokkal egyetemben, mert azokat is eláztatta a nap folyamán.</p><p style="text-align: justify;"><i>Az eltévedt</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzője: Nem ebben a szavazókörben szerepel a névjegyzékben, de nem hajlandó átmenni a másikba, mert "tavaly is ide kellett jönnie".</p><p style="text-align: justify;"><i>A szerelmesek</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzőjük: Kézenfogva érkeznek, az igazolványok ellenőrzése és a szavazólapok lepecsételése közben is torkig egymás szájában a másik nyelve. Együtt mennek be a fülkébe is, és mikor kijönnek, egyszerre dobják be az urnákba a borítékot. (Vagy mindenáron ragaszkodnak hozzá, hogy ugyanabba az urnába dobják a borítékjukat, mintha ezen bármi is múlna és nem öntenénk egybe utána úgyis az összes szavazatot.)</p><p style="text-align: justify;"><i>A vírus ellen igencsak védekező</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzője: FFP2-es maszkban és kézre húzott nejlonzacskóban érkezik. A nejlonzacskótól nem tudja megfogni a tollat, hogy aláírja a névjegyzéket. Követeli, hogy fertőtlenítsük le a tollakat. (Amit bizonyos időközönként meg is tettünk.) A sorban állás közben a harminc négyzetméteres helyiségben a másfél méteres távolság tartására szólítja fel a többi választópolgárt.</p><p style="text-align: justify;"><i>A gyerekkel érkező</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzőjük: Jobb esetben a gyermek csillogó szemmel bedobja a borítékot az urnába, alig várva, hogy egy napon majd ő is megtehesse ezt, rosszabb esetben összeveszik a testvérével, ki dobhatja be anya, és ki dobhatja be apa borítékját. Még rosszabb esetben megkérdezi, hogy "ANYAAA, akkor a Mini Ferire szavazol?"</p><p style="text-align: justify;"><i>Az igencsak 18+-os első szavazó</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzője: Harmincas éveiben jár. Miután megérkezett a szavazóhelyiségbe, fülig érő mosollyal, büszkén közli, hogy ő még eddig sosem szavazott. Tapsot vár, de még kekszet sem kap ezért. Gratulálok öcsém, ez oszt' igen. Legalább tíz éve adót fizetsz, de arra nem vetted a fáradságot, hogy tájékozódj, mire költik azt a honatyáink, nagy teljesítmény, kisapám.</p><p style="text-align: justify;">(Bocsánat, gyenge pontomhoz értünk. Meggyőződésem, hogy ha nem szavazol, maradj is csendben. Ha nem nyilvánítod ki a véleményedet, amikor kérdezik, akkor ne háborogj, ha utána nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnéd. Ha nem szavazol, az azt jelenti, részedről minden rendben van így, mehet minden tovább a megszokott medrében.)</p><p style="text-align: justify;"><i>Akinél nincs lakcímkártya</i></p><p style="text-align: justify;">Jellemzője: Házastársával együtt érkezik. Mivel ugyanazon a lakcímen vannak, számukra evidens, hogy elég egy lakcímkártyát hozni. Megsértődik, ha hazaküldöd a sajátjáért, ugyanis lakcímkártya hiányában nem lehet szavazni. (Még akkor sem, ha Bözsi néni tudja, hol laknak.)</p><p style="text-align: justify;"><i>Aki mindenáron utolsó szavazó akar lenni, ezért 18.57-kor állít be szavazóhelyiségbe</i></p><p style="text-align: justify;">Neki csak annyit üzennék: keress magadnak valami értelmesebb hobbit.</p><p style="text-align: justify;">A fenti típusokon kívül még három rövid sztorit szeretnék megosztani Veletek, ugyanis ezek az esetek egyik fenti típusba sem illettek bele, de túl jók ahhoz, hogy ne meséljem el.</p><p style="text-align: justify;">Történt ugyanis, hogy a város egyik ismert embere, aki a legális tevékenységektől az illegális tevékenységeken át mindennel is foglalkozik, megjelent a délutáni órákban. A bizottság mindegyik tagjával kezet fog (nekem kézcsókkal köszön, majd mikor nyújtom a kezem, imitálja a kézcsókot), majd előrántja a lakcímkártyáját. Mivel a tartózkodási helye a körzetbe van bejelentve, de az állandó lakcíme külföldön van, nem szavazhat itt. De ő kapott ilyen papírt, amin az volt, hogy ide felvették a névjegyzékbe, négy éve is ez volt a probléma, hát ne szórakozzunk vele. Megkérdeztem tőle, hogy nincs-e nála a papír. Emberünk tágra nyílt szemekkel a képembe ordít: "HÁT ÚGY NÉZEK ÉN KI, MINT AKI ILYEN FECNIKKEL MÁSZKÁL?" A bizottság elnöke, Juliska néni idegesen felpattan és ijedten rám pillant. Juliska néni nem tudja, hogy Stine Larsennek x év szállodai munkavégzés után a szeme sem rebben, ha valaki a saját hülyesége miatt vele üvölt. A helyzet további eldurvulását megakadályozva Juliska néni kivezeti emberünket a szavazóhelyiségből és felajánlja, hogy a jegyzőkönyvvezetővel felhívják a helyi választási irodát, hogy lehet-e még valamit tenni. Nem lehetett. Ezért emberünk felbőszülten elhagyta a helyszínt.</p><p style="text-align: justify;">Valamivel dél előtt megérkezett egy roma hölgy és a kb. velem egyidős lánya. Aláírják a névjegyzéket, megkapják a szavazólapokat. Mikor a kezükbe adom a borítékot, a fiatalabbik nő megkérdezi, le kell-e ragasztani a borítékot, mire azt válaszolom, nem szükséges. Bemennek a fülkébe, ikszelnek, egyszerre kijönnek. Anyuka leragasztotta a borítékot, a lánya reakciója: "HÁ' MICSINÁTÁ', HÁ' MEGMONDTA AZ A SZŐKE RAKLI, HOGY NEM KŐ' LERAGASZTANI!"</p><p style="text-align: justify;">(Rakli = nem roma lány)</p><p style="text-align: justify;">(Szőke rakli = a bizottság tagjait végignézve, kizárásos alapon Stine Larsen)</p><p style="text-align: justify;">Majd felém fordult: "UGYE, HOGY NEM KŐ'?", olyan tekintettel, hogy ha le kellett volna ragasztani, akkor is rámondtam volna, hogy nem. Úgyhogy csak biztosítottuk őket arról, hogy mindketten jól csinálták, lehet távozni.</p><p style="text-align: justify;">Nem sokkal utána megjelent egy fiatal pár. </p><p style="text-align: justify;"><i>Pasi: "Jó napot, a Fideszre szeretnék szavazni. Meg ő is." (mutat a mellette lévő csajszira)</i></p><p style="text-align: justify;">(Lehet itt kellett volna azt mondanom, hogy akkor tessék beikszelni mindegyik pártot a szavazólapon, amelyikről nem szeretné, hogy nyerjen a választásokon, de mivel ez legalább annyira sérti a választási törvényt, mint Bözsi néni mogzóurnás ötletelése, nem tettem.)</p><p style="text-align: justify;"><i>Anett (a harmadik önkormányzati delegált): "Egy személyit és lakcímkártyát kérnénk szépen."</i></p><p style="text-align: justify;"><i>Pasi: "Ja, nekünk nem kell a fülke, mi már tudjuk, kire szavazunk."</i></p><p style="text-align: justify;"><i>Stine: "Ezt értjük, de csak akkor tudunk szavazólapokat adni, ha megmutatják az igazolványaikat."</i></p><p style="text-align: justify;"><i>Gábor, halkan viccelve, Stine fülébe súgva: "Mit erőlködsz, ha nem szavaznak, az nekünk csak jó..."</i></p><p style="text-align: justify;">Amikor a feladatainkat úgy osztották be, hogy épp Gáborral egymás mellé kerültünk, gyakran kommentálta az eseményeket, ami felettébb szórakoztató volt. Ez így történt a népszavazásos jegyzék aláírásánál. Amikor épp a fideszes delegáltnál volt a névjegyzék, mindenkinek külön felhívta a figyelmet, hogy ez a gyermekek védelméről szól. "Legalább ne mondaná ezt az őrültséget!", mondta Gábor, mikor már vagy századszorra magyarázta meg a fideszes jelölt a népszavazás lényegét. </p><p style="text-align: justify;">Mert ez a népszavazás mindenről szólt, csak a gyermekekről nem. Ez semmi más nem volt, mint egy kampányfogás, ugyanúgy, mint hat éve a "migránsos-kerítéses" szavazás. Egy módszer, amivel még a bizonytalan szavazókat akarták belasszózni, mert hát ki ne értene egyet azzal, hogy a gyermekeinket meg kell védeni?! Azt, hogy ezek a kérdések miért értelmetlenek úgy, ahogy vannak, azt itt nem kívánom részletezni, ezt nálam sokkal kompetensebb személyek összefoglalták számos módon, pl. <a href="https://www.facebook.com/varhegyiszexualterapia/posts/1204445923292706">itt</a>. Ennélfogva tehát tökmindegy, hogy a népszavazás érvénytelen lett, az a fideszt nem érdekli. Megvan a kétharmad, nincs itt semmi látnivaló.</p><p style="text-align: justify;">Azért az érvénytelen szavazatokra még picit visszatérnék. Ugye este hét után, mikor felbontottuk az urnákat, minden szavazatot kiszedtünk a borítékokból, majd fajtánként szétválogattuk (országos lista, egyéni lista, népszavazás). Először az egyéni listásakat dolgoztuk fel, utána az országos listát, majd ezt követte a népszavazás. Itt már nehezebb dolgunk volt, mert négy kérdésre számos válaszlehetőség volt, és nekünk mindent külön kellett adminisztrálni. Lehetett össze-vissza ikszelni igenek és nemek tekintetében, vagy épp érvénytelenül szavazni, mint ahogyan azt én magam is tettem. Volt azonban egy olyan pont, ahol ezt igencsak megbántam, mégpedig ott, ahol az érvénytelen szavazólapokat egyesével, a bizottság minden tagjának alá kellett írni. Ez azért kell, hogy ne merüljön fel a gyanú, hogy bárki is érvénytelenített bizonyos szavazatokat. Juliska néni a Vasladyt megszégyenítő módon ragaszkodott hozzá, hogy mindenki a teljes nevével írja alá, így amikor majdnem kétszázszor írod le egymás után, hogy Christine Lana Larsen, akkor a saját érvénytelen szavazatodat is a francba kívánod. Ugyanakkor továbbra is azt gondolom, ez volt a helyes megoldás. A harmadik önkormányzati tag, Anett valahol a nyolcvanadik érvénytelen szavazólap aláírásakor jegyezte meg, hogy igenis elkeserítő, hogy ennyien érvénytelenül szavaztak, mert neki kiskamasz gyerekei vannak, és folyton ez volt a téma otthon két hétig, holott nem ezzel kéne foglalkozniuk. Ezt speciel meg tudom érteni. És ha a reggel fél ötös kelés után este háromnegyed tízkor már nem lettem volna fáradt egy vitához, megmondtam volna, hogy hát igen, állam bácsi kifejezetten jól népszerűsíti ezeket a nemi átalakító kezeléseket, miközben állítólag harcol ellenük.</p><p style="text-align: justify;">Mivel kis körzet voltunk, hamarabb végeztünk, mint más helyeken, úgyhogy este tizenegyre otthon is voltam. Épp időben értem haza miniszterelnök úr Holddal példálózós győzelmi beszédére, amit még bőven a 100%-os feldolgozottság előtt mondott. Másodpercek alatt lekapcsoltam a tévét.</p><p style="text-align: justify;">Másnap, részben magánéleti okokból, részben a fáradtságtól sírva ébredtem fel. Eljutott a tudatomig, hogy mit tettem. Asszisztáltam egy választásnak csúfolt papírpazarló eseményen. Hiszen hogy is nyerhetne Józsika a Pistike által szervezett futóversenyen, ha Pistike is indul rajta, maga határozza meg az útvonalat úgy, hogy ő ismeri csak, hol lehet levágni a kört, miközben rajta a legújabb Nike cipő van, Józsikának pedig odaadja a szakadt tornacsukáját. Én pedig, (bár Józsikának szurkoltam, holott tudom, hogy Józsika sem hibátlan, sőt, igen nagy szerepe van Józsikáéknak abban, hogy Pistikéék 2010 óta nyerik folyamatosan ezt a versenyt), odamentem megnézni, hogy "jé, tényleg Pistike nyert, nahát, ekkora fölénnyel".</p><p style="text-align: justify;">Ma délelőtt azonban már tisztább fejjel tudok gondolkodni. A választást nem a választási bizottságokban csalták el. Legalábbis nem a miénkben. Hanem előtte, a választókörzetek önkényes átrajzolásával, az M1-en, a Kossuth Rádióban, a plakátokon, a gyomorforgató YouTube-hirdetésekben, az Erzsébet-utalvánnyal, a zsák krumplival, az olcsó benzinnel, a csirkefarháttal.</p><p style="text-align: justify;">Éppen ezért mérhetetlenül elkeserít, hogy a magyar emberek több, mint fele hagyta, hogy a fentiekért "megvegye" őket a hatalom. És köztük vannak azok is, akiket ez a kormány tett tönkre, hogy majd aprópénzért, alamizsnáért kuncsorogjon a szavazatáért.</p><p style="text-align: justify;">József Attila soraival zárom bejegyzésemet:</p><p style="text-align: justify;"></p><div style="text-align: center;"><span style="background-color: #ffffee; text-align: start;"><i>Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.</i></span></div><i><span style="background-color: #ffffee; text-align: start;"><div style="text-align: center;"> Lelkem nem ily honos.</div></span><span style="background-color: #ffffee; text-align: start;"><div style="text-align: center;">Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,</div></span><span style="background-color: #ffffee; text-align: start;"><div style="text-align: center;"> aki alattomos.</div></span><span style="background-color: #ffffee; text-align: start;"><div style="text-align: center;">Sem népet, amely retteg, hogyha választ,</div></span><span style="background-color: #ffffee; text-align: start;"><div style="text-align: center;">szemét lesütve fontol sanda választ</div></span><span style="background-color: #ffffee; text-align: start;"><div style="text-align: center;"> és vidul, ha toroz.</div></span></i><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 48px; text-align: right;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>Stine Larsen</span></p>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-41404550923924269422021-12-31T17:27:00.006+01:002022-12-06T18:42:16.453+01:00Szilveszter, vagy amit akartok<p style="text-align: justify;"> Hei!</p><p style="text-align: justify;">Ismét arra készül a világ jelentős része, hogy megünnepelje a tényt, hogy a Föld tett egy kört a Nap körül. Sőt, vannak, akik már most, a mi helyi időnk szerint 15:30-kor is tudnak nyilatkozni arról, 2022 is ugyanolyan rossz év-e, mint amilyen 2021 volt általánosságban.</p><p style="text-align: justify;">Én azonban most nem erről szeretnék írni; szóval, aki esetleg azért kattintott a linkre, mert valamiféle évértékelőt szeretett volna olvasni tőlem, annak rossz hírem van. Olyan sok minden történt velem 2021-ben, hogy nehéz lenne érdemben, egy összeszedett bejegyzésben írnom erről. Így hát továbbra is türelmeteket kérem, míg rendezem a soraimat, és igyekszem majd tematikus módon feldolgozni a történteket. (Az idegenforgalmas bejegyzés második részéről nem feledkeztem el, de még szerkesztés alatt áll. Nem szeretnék kihagyni semmi fontosat, de időbe telik felidézni és logikus módon összeszerkeszteni több nyár vendéges sztorijait.)</p><p style="text-align: justify;">Nos, most, hogy egy bekezdést elpazaroltam arra, miről <i>nem</i> fogok írni, ideje lenne rátérnem a tárgyra. Vagyis a szilveszterre.</p><a name='more'></a><p style="text-align: justify;">Pontosabban arra, hogy ki nem állhatom a szilvesztert. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Tudom, hogy ettől nem vagyok különleges, és nem is akarok ebben a tekintetben kifejezetten más lenni, mint az emberiség jelentős része. Tulajdonképpen ebben az esetben azt is kívánhatnám, bárcsak olyan lennék, mint mindenki más. Akik most hosszú, tömött sorokban állnak a bevásárlóközpontokban, hogy beszerezzenek minden enni- és innivalót az esti bulihoz. Akik a délelőttöt a fodrásznál meg a sminkesnél töltik, hogy csinosan várják az újévet. Akik a konyhában sürögnek-forognak, hogy a vacsoravendégek jól érezzék magukat. Akik nem összegumizott hajjal, egy este 9-ig üres lakásban, egy chai latte társaságában köszöntik a 2022-es évet.</p><p style="text-align: justify;"><i>Jó, jó, oké, ezt értem, very sad, Stine, de mi is a bajod a szilveszterrel?</i></p><p style="text-align: justify;">Ha egy szóval kellene rá válaszolnom, nem tudnék. Talán, mert ez véleményem szerint egy erőltetett ünnep, amikor KÖTELEZŐ a jókedv, vidámság, és egy világi lúzernek számítasz, ha nincs egy baráti társaságod, akikkel leiszod magad a sárga földig.</p><p style="text-align: justify;">Hogy miért alakult így a véleményem, azt egy kis sztorizgatással szeretném ábrázolni. Mikor gyerek voltam, is mindig szűk családi körben szilvesztereztem a szüleimmel. Mivel apukám idegenforgalomban dolgozik, nem hívtunk sosem vendégeket, hiszen ő, amikor december 31-én hazaért, egy dolgot akart: pihenni. Nem pedig másokat kiszolgálni. Sem pedig másokhoz vendégségbe menni. <strike>Na, meg egyébként sem az a társasági ember, de erről majd máskor.</strike> Ezért általában hármasban tévéztünk, ettünk-ittunk, feldíszítettük a lakást szerpentinekkel. A kicsi Stine pedig a társasház lakóinak legnagyobb örömére mindig kapott egy kis trombitát a sarki trombitaárustól, illetve egy konfettibombát is. Ez utóbbit Stine anyukája csak szigorúan akkor engedte "felrobbantani", ha Stine utána össze is söpörte a koszt. </p><p style="text-align: justify;">Mikor idősebb lettem, olyan 12-13 éves, abba a korba kerültem, amikor társadalmilag enyhén előírt konvenció, hogy pizsipartikba menve, barátnőkkel rihegve-röhögve illik búcsúztatni az óévet. Az én gyermekkoromból kimaradtak az ottalvós bulik. A szüleim sosem engedtek el, mert ilyenkor illik "visszahívni" az illetőt, ez pedig egy hatvanhárom négyzetméteres társasházi lakásban, ahol már alapból három ember lakik, szinte kivitelezhetetlen. Mindemellett felső tagozatos koromban nem volt legjobb barátnőm. Tulajdonképpen igaz barátnőm sem. <strike>De erről is majd inkább máskor, hosszabban.</strike> Egyszóval, nem is volt hova mennem. Mindenki vagy az unokatesóihoz ment, vagy otthon is voltak vendégek, vagy egész egyszerűen csak máshoz ment ottalvós buliba. Ezekben az években is a szüleimmel szilvesztereztem. Megnéztem a Viva Chart Showt, éjfélkor apukámmal kimentünk a városba, megnézni a tűzijátékokat. Én azonban végtelenül cikinek éreztem ezt. Mivel kisvárosban nőttem fel, ahol a családomat általánosságban ismerték, szabályosan azon szurkoltam, hogy ne találkozzunk senkivel. Ne lássa senki, hogy a mindig kedves, mintagyerek Stine Larsen akkora lúzer, hogy a szülein kívül nincs kivel töltenie a szilvesztert. Pedig igen, ez volt a tényállás, akármennyire is fáj az igazság.</p><p style="text-align: justify;">Ma már, több, mint tíz év tapasztalatával belátom, hogy nincsen ebben semmi szégyellnivaló. Erre egyébként tizenöt évesen, elsős gimnazista koromban rájöttem. Akkoriban nem érdekelt, hogy nincs hol szilvesztereznem. Vagy legalábbis azt hittem. Kilencedikesként még relatíve "kicsi" voltam ahhoz, hogy esetleg bulizni menjek. A gimis barátnőimet pedig alig pár hete ismertem még akkor, így nem alakult ki olyan mély kapcsolat, hogy valahol összegyűljünk. Tizedikben a kapcsolat már megvolt, és ezzel együtt az öltet is, hogy menjünk el az egyik étterem/panzió szilveszteri bulijába. Tizenhat évesek voltunk, és a szüleim nem annyira rajongtak az ötletért. Elengedtek volna, de rossz szájízzel. Én pedig, amilyen konfliktuskerülő és szilveszter-utáló voltam, olyat csináltam, amire nem vagyok büszke, és amiről még soha nem beszéltem senkinek. Betegséget szimuláltam a klasszikus teás-lázmérős módon. A szüleim megnyugodhattak, hogy nem megyek sehova. Én is megnyugodhattam, hogy nem kell erőltetett módon sehol sem ünnepelnem. A barátnőimnek pedig Viberen megírtam, hogy "sajnos" nem tudok menni az étterembe/panzióba, mert lebetegedtem. Közben pedig attól rettegtem, soha többet nem fognak hívni emiatt sehová.</p><p style="text-align: justify;">A rá következő éven azonban nem így történt. Végre valóra vált az egyik tinédzserkori álmom, akármennyire ostobán is hangzik ez: engem, Stine Larsent meghívtak egy ottalvós szilveszteri buliba! Az már csak hab volt a tortán, hogy ezzel együtt megúsztam az itthoni vendégeinket, a nagybátyámat, az új élettársát és a "mostohaunokatesómat". Ez utóbbiakat (mínusz a nagybátyám) anyukámmal ki nem állhattuk. Kicsit sajnáltam is anyukámat, amiért egész este őket kell majd kiszolgálnia, de ez eltörpült amellett, hogy ÉN<strike>, a kistehén</strike> gimis barátnőimmel koktélozva búcsúztatom az óévet. Szuper és emlékezetes este volt, életem egyik legjobb szilvesztere. A végzős gimis évben viszont sajnos nem ismétlődött meg az este. Négyünkből ugyanis kettőnek (pont az a két lány, akikkel jobban jóban voltam, mint a negyedikkel) éppen abban az évben lett barátja. Így teljesen érthető módon, ők inkább kettesben, a barátjaikkal töltötték.</p><p style="text-align: justify;">Rajtam pedig ismét eluralkodott a pánik: tizennyolc éves leszek, és otthon kell töltenem a szilvesztert? Na, nem, ez nem történhet meg! Szerencsémre anyukám elintézte, hogy a kolléganője lánya által szervezett házibuliba engem is meghívjanak. (Jesszus, ezt még így évek távlatából is ciki leírni. Majdnemhogy cikibb, mintha itthon maradtam volna.) Egy falusi házibuliról beszélünk, ahol anya kolléganőjének a lányán kívül nem ismertem senkit. Őt viszont gyermekkorom óta elég jól. Gimiben egy évvel járt felettem, így ő akkor már egyetemista volt, ami csak még inkább emelt a rendezvény fényén. Legalábbis az én szemeimben. Maga a buli jól sikerült: kellőképpen berúgtam, huszonéves fiúkkal táncoltam, egyszóval: "menő" lehettem. Ha csak egy estéig is.</p><p style="text-align: justify;">Mikor egyetemista és egyben kollégista lettem, azt éreztem, eljött végre az én időm. Megtaláltam A TÁRSASÁGOT. És ez valahol így is volt. Két éven keresztül a kollégiumban szilvesztereztem. Mindkét buliban jól éreztem magam. Harmadéves egyetemistaként azonban beleuntam ezekbe is. Nem akartam, hogy egy harmadik, teljesen ugyanúgy lejátszódó ereszdelahajamon kelljen részt vennem, valamint az akkori kolis baráti társaságom is úgy nyilatkozott, hogy inkább az otthoniakkal ünnepelne. Stine ezért önként behódolt a nyári munkahelyének, hiszen az idegenforgalomban ez is SZEZON! Így a szilvesztereket hasznosan, egy szállodában tölthettem, és azt leszámítva, hogy minden évben ráfagyott a jég a szélvédőre, és fél óráig kapartam, mielőtt hazaindultam volna, szerettem ott lenni. Végre nem kellett úgy csinálnom, mint aki élvezi ezt az egész hacacárét, hanem puffoghattam a hülye vendégeken és meghallgathattam pár koncertet sztárvendégekkel. Ingyen.</p><p style="text-align: justify;">Tavaly azonban ez a lehetőség sem állt rendelkezésemre, mivel a COVID miatt minden szálloda zárva volt. Így mit csináltam? A részeg exemnek írogattam, aki nem az exem, és majdnem össze is jöttünk. Vagyis, technikailag fél napot jártunk. Nem érted? Nyugi, én sem. Akkor sem értettem, most meg aztán pláne nem. De egyszer majd ezt is elmesélem, hogy tanulj a hülyeségeimből.</p><p style="text-align: justify;">Visszatérve az idei szilveszterre... A hónap elején felhívtam a volt főnökömet, hogy ha kellene nekik plusz ember, nyugodtan szóljon, mert ráérek. A főnököm mondta, hogy át kell beszélniük még az igazgatóhelyettessel, de jelentkeznek. Azóta is jelentkeznek. Ez, nem titkolom, kicsit rosszul esett, mert a korábbi években igyekeztem erőn felül teljesíteni a munkában, és azt reméltem, legalább most kimentenek egy újabb év szilveszterezésből. Vagyis, segítenek nekem egy társadalmilag elfogadottabb módot keresni annál, hogy itt f*som nektek a szót minden egyes valaha volt szilveszteremről.</p><p style="text-align: justify;">Miért teszem ezt? Mert idén reggel is megijedtem attól, hogy megint egy világi lúzer módjára, egyedül a gyerekkori szobámban töltöm december 31-ét. Megint végigpörgetem az instát, mint karácsonykor, ahol végignézhetem, ki milyen szuper módon ünnepel, miközben én hallgatom, ahogy az utcán durrognak a petárdák. (<strike>Pro ötlet jövőre: örökbe fogadni egy kutyát, akivel aztán "itthon kell maradni" szilveszterkor. Természetesen csak hülyéskedem, nem fog ez bekövetkezni. Bár, tényleg szeretnék kutyát.)</strike></p><p style="text-align: justify;">Szeretném tisztázni, hogy ez a poszt nem azért született, hogy saját magamat sajnáltassam. Azért sem, hogy amennyiben a barátaim közül ezt valaki olvasná, szarul érezze magát, amiért "nem hívott" szilveszterezni. Abszolút nem erről van szó. Ha nagyon akartam volna ünnepelni, valószínűleg bekönyörögtem volna magamat egy buliba, mint ahogyan anyukám tette tizenkettedikes koromban. Vagy a koliba is felmehettem volna.</p><p style="text-align: justify;">Egyszerűen csak meg szerettem volna osztani ezt a történetet. Hátha más is hasonlóképpen érez, és van, aki magára ismer.</p><p style="text-align: justify;">Illetve, ezúton szeretnék minden egyes olvasómnak egy sokkal boldogabb, fantasztikusabb 2022-t kívánni, mint amilyen a 2021-es évetek volt. És, ezt a lehető legőszintébben mondom: érezzétek jól magatokat ma este, akármilyen módon is töltitek azt! </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 48px; text-align: right;">Stine Larsen</span></p>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-35925543709765479132021-08-03T19:15:00.001+02:002022-12-06T18:42:43.871+01:00Erős lélek - az idegenforgalomról dióhéjban I.<p>Hei!</p><p style="text-align: justify;">Olyan régen hoztam igazi, tartalommal teli bejegyzést, hogy már el is felejtettem, norvégul szoktam beköszönni egy-egy ilyen szösszenet elején. <i>Unnskyld meg.</i></p><p style="text-align: justify;">Aki ismer, tudja, hogy nyári munkaként gyakran orientálódom az idegenforgalom felé. Voltam már gyógyfürdőben pénztáros, kempingben recepciós, mielőtt bekerültem volna a legutóbbi, ill. jelenlegi nyári munkahelyemre. Összesen öt nyarat dolgoztam végig idegenforgalomban 2014 és 2020 között; egy évet családi okok miatt hagytam ki, a tavalyit pedig nem számolom bele, mert ott csak egy hónapot töltöttem a szállodában. Éppen ebben a hónapban zárom le a hatodik nyarat, így ennyi év alatt a különböző tapasztalatok mellett azért összegyűlt néhány sztori is, melyek közül néhányat el is mesélnék ebben a terápia-jellegű bejegyzésben. Úgyhogy készüljetek, dőljetek hátra, készítsétek be a popcornt, mert ez hosszú lesz.</p><a name='more'></a><p style="text-align: justify;">Öt éve, a kasszázós-recepciós epizódjaim után úgy éreztem, "kiégtem". Érettségi utáni nyáron augusztusban be sem írtam már magamat dolgozni a kempinges beosztásba, hivatalosan azért, hogy az egyetemi felvételi miatti teendőimet el tudjam látni, nem hivatalosan azért, mert marhára elegem volt a munkatársaimból. Igen, jól olvastad. A családom szerint az volt a baj forrása, hogy jobban beszéltem náluk idegen nyelveken kis taknyos tizenhat-tizenhétévesként, így irigység címén utálkoztak. Véleményem szerint a dolog nem volt ennyire egysíkú. Nyilván benne volt a nyelvtudásos dolog is, de nyilván az is zavarta őket, hogy sokat kérdeztem. Előfordult, hogy akkor is megkérdeztem valamit, ha tudtam, de akkoriban olyan konfliktuskerülő és visszahúzódó voltam, hogy bármit megtettem, csak ne akadékoskodjon velem a vendég. Borzasztóan féltem, nehogy elrontsak valamit. Amikor már unták a hatszázadik kérdésemet, érthetően nem úgy szóltak vissza, ahogyan azt kellene, nekem mégis rosszul esett, de igyekeztem betudni a nyomásnak. Dolgunk ugyanis nem volt épp kevés, mi csináltuk az emailezést, foglalásokat, vettük a telefonokat, érkeztettük, utaztattuk, fizettettük a vendégeket. Ma már szabály van rá ott, hogy kiskorú nem kasszázhat, nekem azonban tizenhét évesen százezres pénzforgalmakra kellett ügyelnem. </p><p style="text-align: justify;">Ezt nem sajnáltatásképpen írom, hanem, hogy tisztában legyetek a kirakós összes darabjával. Hogy miért maradtam? Nem a jó fizetésért, diákmunkásként első nyaramon bruttó 600 Ft-os órabérért csináltam, amit csináltam, az utolsó éven a diákszövetkezet "nagy kegyesen" felemelte bruttó 750-re. Szóval miért is? Mert minden bosszantó dolog és néhány nem túl kedves munkatárs ellenére élveztem. Jó érzéssel töltött el, ha egy turistát útba tudtam igazítani, vagy segíteni neki, elintézni valamit. Azt érezhettem, hogy fontos vagyok, és élesben is használhattam az idegen nyelveket, nem csupán nyelvórán. Ám, amikor két volt munkatársam egy, a napi bevételhez képest nihil, viszont 2 Ft-nál mégis magasabb összeget kerestek rajtam kasszazáráskor, úgy voltam vele, hogy nincs más hátra, mint <span style="text-align: left;">előre. Vagyis, kifelé innen, de azonnal. Persze, ez a gondolat nem született meg ilyen gyorsan a fejemben. Amikor este, a kasszazáráskor felhívtak, hogy hiányzik ez az összeg (nem szeretném kiírni, nehogy még felismerhetőbb legyen a történet), azonnal felajánlottam, hogy másnap reggel visszateszem a kasszába, hogy meglegyen a váltó, és ha előkerül a pénz, kiveszem. De a munkatársaim azt mondták, ez nem szükséges, másnap átnézzük a készpénzes számlákat, ott biztosan kibukik a baki. Aznap este a szüleimnek nyávogtam órákig, és sírva aludtam el, attól tartva, hogy kirúgnak (LOL, akkor még nem tudtam, hogy ezzel tulajdonképpen ők tettek volna szívességet nekem, és megspóroltam volna még magamnak két feszkó nélküli hónapot). Másnap bementem a főnökömhöz, előadtam a történetet, azt mondta, ne pattogjak ezen, ez egy kis összeg, majd a borravalóból ki lehet pótolni. Na, ez egyáltalán nem tetszett a két munkatársamnak. Én, a hülye kis diákmunkás a "bakim" következtében megvonom az Ő borravalójukat? Végül nem derült ki soha, ki hibázott, a megoldatlan ügy, illetve a feszültség viszont ott maradt a levegőben.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">De öntsünk tiszta vizet a pohárba. Igencsak igazságtalannak éreztem, hogy pont velem történik ilyen hiba, aki tényleg lelkiismeretesen tette, amit tennie kell, miközben azok, akik ezt a "lopást" rám akarták bizonyítani, véletlenül mindig épp akkor mentek el egy 20 perces cigiszünetre, amikor besétált egy angolul beszélő vendég, aki magáról a szállásdíjról céges számlát kér, a fennmaradó összeget pedig részben készpénzzel, részben bankkártyával fizeti, de nem tudja, mennyi pénz van a kártyán, próbáljunk meg először egy kisebb összeget, aztán ha nem elég, a többit mégis készpénzben fizetné. Lefordítva a soha nem recepciózott/kasszázott olvasóimnak: otthagytak a szarban, olyan melóval, amire baromira figyelni kell, miközben feltorlódik a sor. Ők persze mikor visszajöttek a cigizésből, pofákat vágtak, hogy "istenem, mekkora a sor".</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Mindegy, térjünk vissza a "lopásomra". Azért van merszem idézőjelbe tenni, mert egész egyszerűen tudom, hogy nem én voltam. Soha életemben nem loptam. Nemhogy a munkahelyemen, de még a boltból egy kiflit sem. Három nyarat kasszáztam végig, de a fenti összegen kívül soha egy forint nem hiányzott a váltómból. Igen, aznap volt egy 80.000 Ft körüli számlám, amit kétezresekben fizetett ki a lengyel vendég, de a pénzt kipakoltam a pultra, ötös kötegekben, hogy át tudjam számolni, és a kamera is lássa. Jaaaa, hogy van kamera, amit vissza lehet nézni? Nos, igen, ez csupán egy évvel később derült ki, amikor szintén eltűnt a kasszából egy összeg. Ezúttal azonban az "általam eltüntetett pénznek" a majdnem tizenötszöröse hiányzott. Isteni szerencse, hogy a tizenötszörös összeg eltűnésének napján nem dolgoztam, különben tényleg nem mostam volna le magamról ezt soha. Érdekes módon, utána már mindjárt előkerültek a biztonsági kamera felvételei, és hoppá, lett külön felhasználónév és kassza a diákmunkásoknak. Na, ez volt az a pont, ahol összeállt nekem a kép: az egy évvel korábbi "lopásom" egy aljas módon megszervezett támadás volt ellenem, hogy hibát sikerüljön találni a mindig mosolygós, munkáját többnyire precízen, idegen nyelveken jól beszélő, ám az idegenforgalomhoz még nem elég önbizalommal rendelkező gimnazista lányon. <strike>Önfényezés vége.</strike></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Utolsó napomon szerencsére pont a kedvenc kollégáimmal voltam beosztva, vittem nekik egy kuglófot, és kulturáltan elköszöntem tőlük. Attól is, akik nem érdemelték ezt meg. Ugyanis ezzel igyekeztem megmutatni azt, hogy nem alacsonyodom le a szintjükre.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Télen, amikor megkezdődött az egyeztetés, hogy akkor én, illetve a másik diákmunkás lány tudunk-e jönni, intelligensen visszautasítottam az ajánlatot, mondván, más helyen is ki szeretném próbálni magamat. Ennek részleteit a következő bejegyzésben olvashatjátok majd. Nem szeretem a többéves sebeimet nyalogatni, de a napokban, takarítás közben megtaláltam a régi füzetemet, ahová felírtam a tudnivalókat, árkódokat, stb. Soha semmit nem dobtam ki ennél nagyobb elégedettséggel a kukába. Minden áskálódás ellenére, voltak azért jó pillanataim is, sokat tanultam arról, hogyan álljak ki az igazamért - mind a vendég hülyeségével, mind a kollégák okoskodásával szemben. Lehet, hogy ez az egész "lopás" egy drága tanulópénz (haha) volt, hogy észrevegyem, mi folyik itt, és mikor kell felállni egy ilyen mérgező szituációból.</span></p><p style="text-align: left;">Úgyhogy ne lepődjetek meg, ha a következő bejegyzés, amely szintén idegenforgalmi témájú lesz, merőben más hangvételű lesz.</p><p>Addig is sok puszi, élvezzétek a nyarat, <strike>és ne idegeljétek a szükségesnél jobban az idegenforgalomban, vendéglátásban dolgozókat</strike>:</p><br /><div style="text-align: right;"><span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 36pt; line-height: 55.2px;">Stine Larsen</span></div>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-42435555291856141662021-07-05T17:27:00.006+02:002022-12-06T18:43:02.977+01:00Write Tag #1 #2<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Leah még májusban hívott ki erre a két, tematikájában kapcsolódó kihívásra, és mivel májusban nem volt lehetőségem a blogolás relaxáló tevékenységének művelésére, ezért most, július elején pótolom a hiányosságaimat. Remélem, hogy a szuper kérdésekre sikerül minimális érdeklődést kiváltó válaszokat adnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az eredeti kérdéssorok a Tintaszerkezetek oldalról érhetők el: <a href="https://tintaszerkezetek.hu/write-tag-01-egyszer-volt-hol-nem-volt/" target="_blank">első</a>; <a href="https://tintaszerkezetek.hu/write-tag-02-meg-az-operencias-tengeren-is-tul/">második</a>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Szabályok:</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<ol>
<li>Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!</li>
<li>(Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni őket.)</li>
<li>Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!</li>
<li>Válaszolj a kérdésekre!</li>
<li>Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget!</li>
<li>Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!</li>
<li>Értesítsd őket a jelölésről!</li>
</ol></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a>
<h2 style="text-align: center;">
Write Tag #1 - A kezdetek</h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Családi barátaink a mai napig megemlegetik, amikor nyolcévesen egy nagy, sárga A3-as lapra írtam nekik egy mesét. Vendégségbe mentünk hozzájuk, és ez volt az "ajándékom". A barátaink azóta is állítják, hogy koromhoz képest nagyon kidolgozott és olvasmányos, élvezetes mese volt, de gyanítom, hogy ez a kijelentés azért némi túlzásra épül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2. Miről szólt?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Pontosan már nem emlékszem, de az rémlik, hogy egy állatról (talán egy nyúlról) szólt. Általános iskolában az akkori legjobb barátnőmmel sokszor írtunk ilyen rövid történeteket. Az ő anyukája irodában dolgozott, tőle kaptuk ezeket a nagy sárga lapokat, aminek a borítóját természetesen mindig megrajzoltuk és kiszíneztük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanezzel a barátnőmmel felsősként, ötödikben kitaláltunk mindketten egy-egy képzeletbeli karaktert. Akkoriban mindketten nagy High School Musical, illetve teniszrajongók voltunk: én Zac Efron női ikertestvérét alkottam meg, aki az argentin teniszező felesége lett, a barátnőm karaktere pedig Federer felesége lett. Nyaranta, amikor több időnk volt számítógépezni, és kevesebbet találkoztunk, emailen küldözgettünk egymásnak az aktuális fejezeteket, amik a kitalált karaktereinkről szóltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A fent említett „sztorit” csak a barátnőm olvashatta, sehol nem publikáltam. <strike>Kreativitását és színvonalát tekintve, jobb is.</strike> Az első blogomat 2013 tavaszán nyitottam meg, egy már nem létező felhasználói fiókkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nyolcadikban dolgoztam ki részletesen a <a href="https://tukrom-tukrom-monddmegnekem.blogspot.com/" target="_blank">Tükröm, tükröm</a> kezdeteit. Akkoriban a Szent Johanna Gimi könyvsorozat rendkívül népszerű volt, én is nagy élvezettel olvastam. Mindez rányomta a bélyegét az irományom szóhasználatára és jellemző történéseire, ami elég nagy katyvaszt jelentett: a magyar iskolarendszert vettem alapul egy Norvégiában játszódó történethez, ami viszont egyáltalán nem lett hiteles. Ezt próbálom most utólag korrigálni a Tükröm, tükröm esetében, ezért (is) tart olyan sokáig, mire egy-egy részt publikálható minőségűvé varázsolok. A nyolcadikas koromban írt történet valahol a fiókom mélyén a mai napig megvan, de már elég sok ponton elrugaszkodtam tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az időbeosztásom nagyban attól függött eleinte, hogy mikor tudtam elkérni anyukám munkahelyi laptopját, mivel az első blogom nyitásakor még nem rendelkeztem saját géppel. (A rendes, asztali számítógépünk pedig a nappaliban található, ez pedig nem épp a legszerencsésebb, ha titokban akarsz alkotni.) Így tehát leggyakrabban péntek délutánonként a laptoppal zárkóztam be a szobámba, és ott írtam, szigorúan véve a blogspot felületére, nehogy a gépen valami maradványa legyen annak, amit írok, és anyukám elolvassa. Sokszor előfordult azonban az is, hogy az első okostelefonomról, egy Samsung Galaxy Miniről gépeltem be a Blogger teljességgel használhatatlan mobilalkalmazásán egy-egy részt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel gimisként a viszonylag ritka keresztnevemen vezettem a blogot, nem tartott sokáig, mire felismertek. Gimis osztálytársam és azóta is egyik legjobb barátnőm, Vivienn J. alig fél év ismeretség után az alábbi üzenettel írt rám facebookon:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„sziaa X. :DDD ezt te írod? :O igazából, ahogy gondoltam, h olyan, mintha te írtad volna, aztán láttam, hogy az író neve X, úgyhogy gondoltam, rákérdezek :DD (link helye)”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval igen, az én blogom volt. Később aztán kiderült, hogy Vivi is egy (szuper) történetet ír, amelyet végül néhányunk unszolására blogon is megjelentetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>+1 Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Honnan merítesz ihletet az íráshoz? Vannak állandó dolgok, vagy mindig más inspirál?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Változó igazából; de sokszor a mindennapi történések, egy-egy személy inspirál. Újabban azonban gyakran inspirálódom zeneszámokból is, így a Tükröm, tükrömben hangsúlyosabb szerepet fog kapni a skandináv popzene.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>+ 1 kérdésem: Volt-e olyan, amikor azt érezted, nem tudsz elég kreatív lenni egy-egy fejezet megírása során? Ha igen, hogyan hidaltad át ezt a problémát?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
Write Tag #2 - ... még az Óperenciás-tengeren is túl</h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1. Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Valahol az alternatív földi és a valós világ között. Bizonyos elemeit a világunknak átemelem, de például a Tükröm, tükröm hozzánk képest a jövőben játszódik, így nem tudom, ezt hova sorolhatnám. Maradjunk annyiban, hogy egy olyan világban alkotok szívesen, ahol én magam is élnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2. Miért? Mit szeretsz benne?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt, hogy indirekt módon megalkothatok egy olyan helyet, ahol szívesebben lennék, mint ahol most vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3. Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy az már az első tagben kiderült, igen. Mivel Norvégiát csak sorozatok, filmek és tévéműsorok alapján ismerem, igyekszem minél jobban elhozni az ország hangulatát a magyar nyelvű olvasóknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>4. Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Google Maps a barátom... Ezen kívül sokat segít a Wikipédia, illetve az oslói fényképek nézegetése is, ám leggyakrabban a norvég közszolgálati csatorna internetes híreit szoktam olvasgatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>5. Mennyire törekszel valósághűségre, illetve hihetőségre?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Tizennégy éves koromhoz képest sokkal jobban, de ahogy már említettem, nem biztos, hogy egy 2030-as években játszódó történet a jelen formájában hitelesnek minősül. Majd kiderül, ha addig nem törlöm le a blogot, vagy épp addigra sem sikerülne befejezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>6. Szerinted hogy lehet ezt elérni?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A hihetőség szerintem nagyon fontos. Kezdő íróként tehát nem biztos, hogy jó ötletnek tűnik egy, a saját személyiségedtől teljesen távol álló karakter megalkotása, könnyen beletörhet az ember bicskája. Ugyanakkor a legfontosabb számomra mégiscsak az, hogy ne keveredjünk önellentmondásba, így tanácsos időről-időre visszaolvasni a régebbi fejezeteinket. Sokszor hajlamos vagyok meglepődni, mennyi apró részlet veszik el a fejemből „útközben”.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>7. A történeteid többsége egy vagy több helyszínen illetve világban játszódik?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A Tükröm, tükröm előtti, már törölt történeteim is Skandináviában játszódtak. Van, ahonnét nem lehet elszakadni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>8. Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszínbemutatásokhoz?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogyan állok? Hadilábon. Tudom magamról, hogy nem szívesen írom őket, mivel azt érzem, ez „hátráltatná” a cselekményt. Ami persze egyáltalán nem így van, hiszen nagyon is fontos elemei egy irománynak, de mivel agyamban a történet filmszerúen jelenik meg, így előfordul, hogy néhány fejezet inkább egy szövegkönyv jellegét veszi fel, semmint egy „regényét”. Tíz részt követően azonban felismertem ezt a hibát egy kritika rámutatásával, így igyekszem fejlődni ebben a tekintetben (is).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>9. Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott „bármi megtörténhet”?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Elképzelhető, hogy néhányaknak valóban ez a motivációja, de úgy gondolom, aki fantasy írására adja a fejét, hamar rájön, hogy mégsem annyira könnyű ez, mint gondolta. Sok időbe és energiába telik ugyanis felépíteni egy valóban hihető és konzekvens(!) képzeletbeli birodalmat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10. Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél?</div>
<div style="text-align: justify;">
Akit érdekel a mai Norvégia bemutatása, annak ajánlom a SKAM sorozatot, valamint a Ragnarök-ot (Netflix).</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha végre eljutok Norvégiába, biztos lövök Nektek pár képet Nina sulijáról és a városrészről, ahol lakik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>+1 Bármit kérdezhetsz, ami a történetekben szereplő helyszínekhez, világokhoz kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Leahtól itt nem kaptam plusz kérdést, de én magam feltennék egyet:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jártál-e/nyaralátál-e már olyan helyszínen, ami inspirált arra, hogy egy történeted helyszínéül szolgáljon?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár tudom, hogy blogos színtéren már nem aktívak, blogspoton kívül kihívnám <a href="https://blogger.com/profile/06045607968021440458" target="_blank">Vivienn J.</a>-t és <a href="https://blogger.com/profile/01886574429832955621" target="_blank">Bloom</a>ot, mivel érdekelnének válaszaik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 40px;">Stine Larsen</span></div>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-4080986871892045912021-06-29T17:49:00.024+02:002022-12-06T18:43:32.986+01:00Védetlenségi igazolványom<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nincsenek lassan szavak rá, mennyire égő, hogy ilyen mértékben elhanyagoltam a személyes blogomat. Nem magyarázkodásképpen, de többé-kevésbé rendszeresen tudtam részt hozni a történetes blogomon, így az itteni "agymenésekre" már nem sok idő maradt. Illetve, történtek még olyan dolgok az elmúlt hónapokban, amelyeket még nem volt erőm blogposztba foglalni, de ami késik, nem múlik. Úgy gondolom, mindenképpen hasznos lenne, hiszen mindig is segített korábban, ha leírtam a gondolataimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most is hasonlóképpen fogok tenni, nagyon más okból kifolyólag. A következőkben egy igazi COVID-kordokumentumot olvashattok a védettségi igazolványom meg(nem)érkezéséről. Nem, ez sajnos nem kitaláció, ám mivel az egész történet annyira abszurd, hogy egy Örkény-novella ehhez képest semmi, megírom Nektek, hogyan is kezdődött, <strike>ha érdekel Benneteket, ha nem</strike>.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><i><span style="font-size: large;">A védetlenségi igazolvány és a kis porszem, avagy az átlagember harca a pandémia útvesztőjében, az "új világban"</span></i></div><div style="text-align: center;"><i>Tragikomédia ???? részben</i></div><div style="text-align: center;"><i>Írta és elszenvedte: Stine Larsen</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a>
<div style="text-align: justify;">
<i>2020. december 26.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Karácsony másnapján a tévében a szokásos béna filmek helyett a híradót néztem. Ámulattal, ugyanis megérkezett az EU-ba a COVID-19 elleni vakcina. Persze, csak az egészségügyiseknek, de elérhető közelségbe kerül hamarosan ennek a baromságnak a vége. Legalábbis azt hittem, de ez megint egy másik kérdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2021. február</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagymamám megkapja az oltását, a családban elsőként, a korára való tekintettel. Nem sokkal később postán is megkapta a védettségi igazolvány (továbbiakban: A KÁRTYA) névre hallgató, a szolgáltatások megnyitása után állítólag mindenre IS feljogosító csodadokumentumot. Megtudjuk, A KÁRTYÁT nemcsak akkor kaphatja meg valaki, ha beoltották, hanem, ha igazoltan átesett a betegségen, vagy ha kellően magas az antitest-szintje. Ilyenkor azonban nem egy örök életű csodaKÁRTYA tulajdonosa leszel, mert van egy lejárati dátuma.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2021 kora tavasza</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A KÁRTYÁT sok kritika érte; leginkább amiatt, hogy az oltottaknál nem szerepel az oltás típusa. Továbbra sem világos, milyen előnyökkel jár majd A KÁRTYA birtoklása, ám felmerül, hogy ezzel lehet majd jönni-menni mindenhova a lockdown végén. A tézist alátámasztja, hogy nagymamám, a februári beoltott a második oltását követően kapta meg A KÁRTYÁT, míg apukám már az első oltását követően, meglepődve vette ki a postaládából az övét. Logikátlan döntés, de legalább készülődik a nyitás terve. Hogy én, a huszonéves, szerencsére semmiféle alapbetegséggel nem rendelkező személy mikor kapom meg az oltást, majd A KÁRTYÁT, továbbra is homályos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2021. április vége, egy pénteki nap</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Juhú! Előző nap hívott a háziorvosom, hogy másnap tudnék menni Moderna <strike>desztillált vízbefecskendezésre</strike> oltásra. El sem hiszem! Fővárosi és agglomerációban élő barátaimnak megírom bosszantásképpen, hogy nesztek, itt <strike>falun</strike> vidéken már ilyen jól halad az oltási program, bezzeg Nektek a Made in Chinát próbálják meg lenyomni a torkotokon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az áprilisi reggelen megdicsőülve ülök be az autóba, hogy én is végre megkaphassam mikrochipemet, beinduljon a gyíkemberré változásom, stb. (Figyelem: oltáselleneseknek mondom, hogy ezt nem komolyan gondoltam, hanem szarkazmus volt. Nyilván értem az aggodalmakat a cuccal kapcsolatban, de ne menjünk át abszurd konteók gyártásába. Nem, még Bill Gates sem fog GPS-szel követni senkit.)</div>
<div style="text-align: justify;">
A hidegrázást és a lázat az oltást követően hősiesen átvészelem abban a reményben, hogy hamarosan postaládánkban találom én is A KÁRTYÁMAT.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2021. május eleje</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Megjelent a kormányrendelet: A KÁRTYA birtokában lehet bent ülni éttermekben, moziba/színházba menni, egyszóval, minden olyat lehet újra csinálni, ami a korona előtti szociális életem alappillére volt. A KÁRTYÁM persze még nem jött meg, de a híradóban látottakból ítélve megkezdték a tömeges oltást, plusz a Pfizer-nap okozta káoszból nem épült fel még az EESZT. Sajnos így le kell mondanom egy ebédmeghívást a szakadó esőben, mivel miattam nem tudunk beülni az étterem fedett részébe. Elnapoljuk a találkozót egy, az időjárásjelentés szerint napsütéses napra, hogy a teraszon tudjuk elfogyasztani az ebédet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2021. május tizenvalahányadika</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Két hét telt el az oltásom óta. Legjobb fiú barátomtól megtudtam, hogy az ideiglenes lakcímre postázzák A KÁRTYÁKAT. (MIÉÉÉRT? Minden más hivatalos irat, választási névjegyzékbe történő felvétel is az állandóra jön, miért szopat ezzel A KÁRTYA kibocsátója pont most, amikor a távoktatás miatt ebben az évben nem is jártam még a kollégiumban?)</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal pániküzemmódba kapcsolok, és felkeresek valakit a 200 km-rel arrébb lévő ideiglenes lakcímemen, az egyetemi kolimban. Elsőként a portást zaklatom, sajnos nincs ott, utána buzgó elsőéveseket állítok rá a projektre, de nekik sem sikerül fellelniük sehol. Belső Karenemet elővéve besétálok a helyi kormányablakba, ahol az iroda legbunkóbb ügyintézőjét kapom. A néni nem engem utál tulajdonképpen, hanem anyukámat, de ez mindegy is. Öt éve igyekszem emiatt nem ebben a kormányablakban cserélni az igazolványaimat, de a szükség nagy úr, máshova nincs kedvem elutazni. A tőle megszokott bunkósággal kioktat, hogy mit pattogok, nem is kézbesítették A KÁRTYÁMAT a kollégiumomba. Le sem tudták ugyanis gyártani, mert a TAJ-kártyámon nem szerepel a második keresztnevem, és hibát jelzett a rendszer. (MIÉÉÉRT? 2. Azóta is nagy a kuss a családban, hogy ki intézte annak idején a TAJ-kártyámat, és ki felejtette el, mi a rendes nevem.) Négy, azaz négy hiányzó betű miatt kitöltök 3 oldalnyi papírt, szegény KÁRTYÁM eközben valahol árválkodik a nyomdában, név nélkül vagy a rossz névvel. Hogy ez a probléma miért huszonvalahány évvel a születésem után jelentkezik, nem tudom. Korábban is vettem igénybe egészségügyi ellátást, akkor nem zavart ez senkit. Na, mindegy, bementem, kijavították, megadtam az állandó lakcímemet kézbesítési címnek, hamarosan akkor már megkapom. Gondoltam én.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2021. május vége</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy szintén pénteki napon megkapom a második oltást, A KÁRTYÁMNAK azonban se híre, se hamva. Felbőszülten ismét a kormányablak felé veszem az irányt. A bunkó ügyintéző vérnyomása valahol a 200 környékén, amikor meglát. Az alábbi párbeszéd zajlik le közöttünk:</div>
<div style="text-align: justify;">
Ügyintéző: - Mit akar?</div>
<div style="text-align: justify;">
Stine: - Jó napot kívánok, én csak érdeklődni szeretnék, hogy a...</div>
<div style="text-align: justify;">
Ügyintéző: - Itt mindenki csak érdeklődik.</div>
<div style="text-align: justify;">
(Stine, magában: Szerinted miért, te nagyon hülye?)</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül elértem, hogy foglalkozzon az ügyemmel. Belenéz a dokumentációba, látja, hogy továbbra is hibát ír az EESZT. Na, nem a nevem miatt, azt sikeresen kijavították. Kinyomtatja a papírt, hogy ellenőrizzem az adataimat, én pedig majdnem seggreülök. Keressétek a hibát:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkKNyDjGym8X7MaA3dA7KAPSrBj9bQBturfh8WtzROAhGbqCLYov4_sAMPAwFQ4HOfN4_k5GCzBuw31t-LdnkbIR6EWkVSY7Q5LxJv90GlQ4FROr7fU9OAVtER_kzgrVrG2eHej2lMdNo/s2048/IMG_2725.jpg"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkKNyDjGym8X7MaA3dA7KAPSrBj9bQBturfh8WtzROAhGbqCLYov4_sAMPAwFQ4HOfN4_k5GCzBuw31t-LdnkbIR6EWkVSY7Q5LxJv90GlQ4FROr7fU9OAVtER_kzgrVrG2eHej2lMdNo/w558-h640/IMG_2725.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Stine: - A születési dátum nem stimmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ügyintéző: - Elírták az évet?</div>
<div style="text-align: justify;">
Stine: - Ne haragudjon, de az évezredet is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meg a hónap, napot is, de ezt nem rovom fel a bunkó néninek. Nincs az arcomra írva, hogy melyik évszakban születtem, viszont az talán igen, hogy nem tíz éves vagyok, hanem több, mint kétszer annyi. A bunkó ügyintéző, látva, hogy nem az én hibám a történet, fújtatva kijavítja a születési dátumomat. Megsemmisülve hagyom el a kormányablak épületét, konstatálva, további minimum 8 munkanap, mielőtt A KÁRTYÁM valamilyen formában életjelet ad magáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Barátaim a kálváriám hallatán (teljesen jogosan) halálra röhögik magukat, és gratulálnak a tényhez, hogy tízévesen mesteres szakdolgozatom védésére készülök. Szerencsémre A KÁRTYA kibocsátói eközben kifejlesztették az APPOT, amelyben elérhető az oltási igazolásom, megfelelő névvel, oltási dátummal és TAJ-számmal. Mindezek fényében azonban továbbra sem világos, mi a franc baj van A fizikai, plasztikKÁRTYÁM kibocsátásával.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2021. június közepe</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Napjaim a postás kifigyelésével telnek. Megtudom, általában 9 óra körül ér ide hozzánk. A végére egész jó kapcsolatba kerültünk. Soha nem látott lelkesedéssel veszem át az ajánlott leveleimet, hátha valamelyikben lapul A KÁRTYA. Persze, rendre csalódnom kell; az önkormányzat és a NAV zaklat csak a hülyeségeikkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megelégelve a helyi kormányablak és a bunkó néni töketlenkedését, bemegyek a megyeszékhely kormányhivatalába. Rögtön a bejáratnál egy kedves biztonsági őr kihúzza a sorszámomat és odakísér A KÁRTYA igénylésével foglalkozó, elkerített irodehelyiségbe. (Megint megfogadom, hogy soha többet nem megyek a lakhelyem kormányablakába.) Egy higgadt ügyintéző csaj utánanéz a dolognak; ő sem érti, ismét papírhegyek, személyi, lakcímkártya, oltási igazolás lefénymásolása, elküldése Budapest Főváros Központi Okmányirodájának. Na, EZ ügyintézés, gondolom. Sikeremet megünnepelve vásárolok néhány géllakkot és besétálok a megyeszékhely belvárosába <strike>egy kis mekis sültkrumpliért és csokis McFreeze-ért</strike>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2021. június vége</i></div>
<div style="text-align: justify;">
KÁRTYA természetesen sehol. A családom megunja a hisztizésemet, lebeszélnek arról, hogy bemenjek a megyeszékhely kormáynhivatalába (a procedúrám során a negyedik alkalommal) reklamálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bedobom a (fehér) törülközőt, és az új, uniós oltási igazolványra várva a költészetbe menekülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vörösmarty után szabadon:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kiakadva bár, de megtörve, nem</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jött még meg továbbra sem a kártyám</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
KIEGÉSZÍTÉS – 2021. 07. 31.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2021. július közepe, kedd</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Reggel 9</i></div>
<div style="text-align: justify;">Elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a családom rosszallása megállítson A PROJEKTBEN. Mérnöki pontossággal lövöm be a napot, amikor én szabadnapos vagyok, mindenki másnak viszont dolga van, hogy feltűnésmentesen ismét a megyeszékhely felé vegyem az irányt. Sorstársamon, Leah-n kívül senkit nem avatok be előre A PROJEKTBE, miszerint ráborítom most már tényleg szerencsétlen ügyintézőre azt a plexifalat. Határozott léptekkel trappolok be a megyeszékhely kormányablakába, ahol a fentebb már említett kedves biztonsági őr kihúzza a sorszámomat és a már ismert irodába irányít.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megkérdezem az ügyintézőtől, éppen most hányadán áll a folyamat, ő azonban csak lefehéredik. <strike>Kezdem átérezni, mit gondolhat rólam a szállóvendég, amikor olyat kérdez, amit tudnom kellene, viszont fogalmam sincs a válaszról. Erről majd egy másik bejegyzésben.</strike> Idehív egy másik ügyintézőt, ketten 5 perc diskurzus után megállapítják, nem sok értelme lenne egy új ügybejelentőt kitöltenem. (Értsd: megint minden iratomat lefénymásolni az igazolvány PÓTLÁSÁT kérelmező dokumentumhoz. Múltkor is röhögnöm kellett, miközben aláírtam, hogy emberek, miért pótolunk olyat, ami meg sem volt soha, de már belefáradtam az egészbe ezekhez a „poénokhoz”.) A rendszerben látni az egy hónappal ezelőtti ügybejelentőmet, amit ráadásul a "főfőkormányablakba" küldtek, de zéró reakcióval.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan jeleztem az ügyintézőknek, részemről oké, ha nem küldik be ugyanezt még egyszer, csak azt mondják meg, mégis mi a helyzet. A két nő gondterhelten egymásra néz, majd az egyikük megszólal:</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem elég az EU-s oltási igazolás Önnek?</div>
<div style="text-align: justify;">
– És azt elfogadják Magyarországon is, ha újra ez lesz a feltétele rendezvények látogatásának?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ez esetben szeretném igényelni azt a plasztikkártyát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Némi teketóriázás után azért kinyomtatja az EU-s igazolást, amely két oldalból áll. Az első oldalon, ahol az első oltásom adatai szerepelnek, ismét felbukkan a 2011. április 23-a mint születési dátum. Ezen a ponton visítani támadt kedvem, az ügyintéző azonban felvilágosított, hogy erre nincs időm, menjek vissza a háziorvosomhoz, hogy töröljék ezt a hibásan rögzített oltást. Elkérte a mobilszámomat is, hogy visszahív, amint konzultált a „főfőnökkel”.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Még aznap, délelőtt 11 előtt valamivel</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Szélsebességgel rohanok a megyeszékhelyről a lakhelyemen lévő háziorvosi rendelőbe, ahol pár hónapja a megváltásban volt részem, ugyanis csak 11-ig rendelnek aznap délelőtt. Az asszisztens teljesen hülyének néz, mikor előadom a kálváriámat (ezt már speciel megszoktam), és mentegetőzik, hogy „nem ők rontották el”. Biztosítottam róla, hogy engem <strike>kurvára</strike> nem érdekel, ki volt az, aki elrontotta, sokkal inkább szeretném tudni, ki az, aki ezt a gordiuszi csomót végre elvágja nekem. Nagyjából negyed óra alatt rögzíti, immár helyesen az oltásom adatait. A művelet közben „a jobb bizalmatlannak lenni, mint utána hetekig a hivatalokba járni” szólás értelmében végig a válla felett nézem, mit ír be a gépbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Délben végül visszahívott az ügyintéző. Maga a tény is olyan szinten meglepett, hogy majdnem leöntöttem magamat a nagymamám forró paradicsomlevesével. Közölte, hogy konzultált a felettesével, és egy hét múlva telefonáljak újra, hogy rá tudjanak nézni, az új adatokkal indult-e igénylési folyamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Egy hét múlva, július vége, kedd</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy újabb szabadnapom nyugalmát áldozom be annak érdekében, hogy A KÁRTYA a pénztárcámba kerüljön. Ki is dobtam már néhány lejárt ajándékkártyát, hogy beférjen, de hiába. Az ügyintéző sajnálattal közli, továbbra sem indult el az igénylési folyamat, menjek be az egészségbiztosítási pénztárhoz, hátha ott van a gond. Hurrá, mehetek a tb-sekkel vitatkozni azon, hogy eddig mindig be voltam jelentve, tisztességesen, mégsem ismer fel a rendszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel párhuzamosan frissíti magát a telefonomon az egyetlen mentsváram, az EESZT app. Immár EU-kompatibilis lett ő is, mutatja az oltások dátumát, típusát, engem viszont a korábbi bejelentkezéseim ellenére nem hajlandó beengedni. Ezen a ponton már csak egy hajszál választ el attól, hogy most már TÉNYLEG feladjam, de nem lennék Stine és az exem – aki nem az exem – szerint „pedáns és megfelelési kényszeres”, ha nem akarnék ennek a végére járni. Előveszem a laptopomat, ám a webes felületen sem tudok belépni a felhőmbe, ahol pl. a recepteket kellene látnom. Elönt a düh, írok egy nem túl kedves emalit az EESZT Helpdesknek, hogy helóka, eddig még legalább a ti rendszeretek felismert, <i>was ist los</i>?</div>
<div style="text-align: justify;">
Két emailváltásból kiderül, tényleg a társadalombiztosítóba kell bemennem adategyeztetésre. Hétköznapi szabadnapom, amikor ez a pokol fogadja az ügyfeleket, csak jövő héten lesz...</div>
<div style="text-align: justify;">
Mit gondoltok, ki nyer? Stine vagy az X Megyei Kormányhivatal Y-i Járási Hivatal Családtámogatási és Társadalombiztosítási Osztálya?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban be kell számolnom egy példaértékű sikerről, amely bizonyítja, hogy A KÁRTYA nélkül is van élet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Július vége</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel most már az applikációm sem működik, bezárultak előttem a kulturális élet kapui. A helyi újságban azonban megláttam egy programajánlót, miszerint egyik kedvenc íróm és költőnőm is ellátogat ide, egy irodalmi beszélgetés erejéig, én pedig épp szabadnapos vagyok. A plakát alján azonban ott virít a felirat, hogy mivel beltéri rendezvény, kell a belépéshez A KÁRTYA. Nem írom le, melyik szóra gondoltam ezt olvasva, legyen elég egy káromkodás a bejegyzésben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy döntöttem azonban, hogy nem fog érdekelni engem A SZABÁLY, odamegyek a háziorvostól kapott oltási papírommal és kész.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ám amikor odaértem a bejárathoz és hallottam, ahogy a biztonsági szolgálat emberei tépkedik a karszalagokat, berezeltem. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Előttem egy idősebb hölgy olyan büszkeséggel nyújtotta át A KÁRTYÁJÁT a biztonsági őrnek, mint ahogyan én szoktam az Aldiban a személyimet, ha veszek egy üveg gyöngyözőbort. Közelebb érve a karszalagok tépkedőihez elfog a pánik. Előadtam a sztorimat, hogy sajnos „még” nem jött meg a kártyám.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Személyid van?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Igen, persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
A személyim előbányászása közben persze pont kiesik egy egészségügyi betét a táskámból, mintha ez az egész nem lenne alapból is elég égő. A biztonsági szolgálatos srác vakarja a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Hú, hát ezt meg kell kérdezni a kollégától, hogy így be-e lehet menni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira kivoltam, hogy a nyelvtannácis énem teljesen kikapcsolt a fenti mondat hallatán. Elképzeltem, amint megsemmisülten haza kell battyognom a rendezvényről, otthon megint jól kiröhög a család, hogy „jaj, Stine, hagyd már ezt a kártyát”. Szerencsémre azonban a kolléga, TAJ-kártyám és az oltási igazolásom akkurátus átböngészése után úgy döntött, hogy „jóvanazúgy”, így a csinovnyikok világából a kultúra magaslataiban tölthettem a délutánt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
KIEGÉSZÍTÉS 2.0</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Augusztus eleje</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egészségbiztosítóban nemes egyszerűséggel közölték, hogy „az EESZT nem az ő hatáskörük”. Kínomban elnevettem magamat és a fentiek zanzásított változatát előadtam az ügyintézőnek, megspékelve némi elvékonyított hangon történő nyávogással: valamit sikerült tanulnom a szállóvendégektől ennyi év alatt. Nyávogásom <strike>(szerintem jogos)</strike> témájául a kollégiumi beköltözést választottam; megfenyegettem a nőt, hogy nem fogok tudni visszaköltözni a koliba, ha nincs kártyám. Ez, bár némileg pontatlan érv, meghozta a várt hatást: a nő felírta az adataimat, újabb fénymásolt papírhegyek. Elmondása szerint nem biztos, hogy tud segíteni az ügyemben, de kifelé menet háromszor is megígérte, hogy „utánanéz, és mindenképpen ír emailt”. Hogy mikor, az egyelőre kérdéses. 17 óra 32 perckor írom ezt a bejegyzést, így feltételezem, hogy ma már nem is leszek ennél okosabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
KIEGÉSZÍTÉS 3.0</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Augusztus eleje után 2 nappal</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Végre visszaírtak az egészségbiztosítóból!</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Kedves Stine Larsen! A rendszerben látom mindkét oltást, így nem értem, mit nem lát a Kormányablak…”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát, kedves NEAK, OEP, EESZT és társai: én sem értem, ha ez megnyugtat benneteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„…most már biztos, hogy EESZT hiba van, így javasolnám az Országos Kórházi Főigazgatóság megkeresését is, ők üzemeltetik az EESZT-t. Üdvözlettel: X.Y.”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanezen a napon befoglaltam nagymamámnak az időpontját a harmadik oltásra. Kezdem úgy érezni magamat, mint a Szovjetunió a Holdra szállást követően: ők a világűr meghódításáért vívott harcban szenvedtek súlyos vereséget, én pedig a hivatalokkal való csatározás közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Augusztus közepe felé haladva</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy instagramról lopott motivációs idézet szerint: „Nem akkor győznek le, ha vereséget szenvedsz, hanem, ha feladod.”</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, ennek szellemében elolvastam még egyszer az EESZT Helpdesk válaszemailjét, akik azt tanácsolták, az adategyeztetési kérelmemet nyújtsam be elektronikusan, az E-Papír szolgáltatás segítségével. Korábban már egyszer próbáltam így dokumentumot benyújtani, sikertelenül. Mivel azonban az emailben egyértelműen szerepelt, milyen ügytípust kell megadni, és ki a levél címzettje, kifejezetten egyszerű volt elküldeni a levelet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tisztelt X Megyei Kormányhivatal!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ezúton szeretném kérvényezni adataim egyeztetését a a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) és a primernyilvántartások (SZL, ISZL, 3NYT) között.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kérésemet azzal indoklom, hogy sikeres Ügyfélkapus bejelentkezés után sem tudom elérni az EESZT Lakossági portálját, azonosítási hiba miatt. Továbbá, nem elérhető számomra ezen okból kifolyólag a COVID-19 védettségi igazolvány az applikáción keresztül. A védettségi igazolványt pedig a rendszer sikertelen megszemélyesítés miatt nem tudta eddig legyártani és postai úton megküldeni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Segítségüket, válaszukat előre is köszönöm!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tisztelettel: Stine Larsen</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Különös elégedettséggel töltött el, hogy sikeresen benyújtottam az elektronikus dokumentumot, így tapasztalataimat a példámat követni kívánó, ügyintéző harcosoknak összegeztem az alábbiakban.</div>
<div style="text-align: justify;">
E-Papír előnyei:</div>
<div style="text-align: justify;">
- megspóroltam kb. 400-500 Ft-ot az elsőbbségi, tértivevényes, fizikai levél postaköltségén,</div>
<div style="text-align: justify;">
- nem kellett elmenni sehova, az ágyamból laptopozva elküldhettem őket gondolatban melegebb éghajlatra,</div>
<div style="text-align: justify;">
- nem kellett az igazolványaim fénymásolásával vacakolni, hiszen szkennelve mindegyik megvan a gépemen,</div>
<div style="text-align: justify;">
- nem kell személyesen konfrontálódni az ügyintézőkkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
E-Papír hátrányai:</div>
<div style="text-align: justify;">
- ha nem mondják meg, pontosan milyen ügytípushoz kell feltölteni és mit, ugyanannyi időt elcseszel vele, mintha a hivatalban állnál sorba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
KIEGÉSZÍTÉS 4.0 - Augusztus tizenvalahányadika</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, meg is kaptam a választ, 5 munkanapon belül a hivataltól:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tisztelt Ügyfelünk!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Az X Megyei Kormányhivatalhoz érkezett kérelmére az alábbi tájékoztatást adjuk. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nyilvántartásában a beküldött személyi okmányok alapján a TAJ számához kapcsolódó személyi adatok rendezésre kerültek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megyeszékhely, 2021.08.1X.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A.B. kormánymegbízott nevében és megbízásából: C. D. osztályvezető</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretném ezúton megköszönni minden támogatómnak, rajongómnak, olvasómnak stb. a rendületlen támogatást és lelkesedést, amellyel eddig követtétek kálváriámat. Jelentem, ismét beengedett a rendszer az EESZT felületére, az app is újra működik. Vajon megjön A KÁRTYÁM jövő héten, amíg nyaralok? Stay tuned...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
KIEGÉSZÍTÉS 5.0</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Augusztus vége</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A nyaralásról hazafelé az autóban apukám poénból felvetette, hogy szerintem vajon bent van-e a postaládámban A KÁRTYA. Az egész napos utazás után - vele ellentétben - nemigen volt energiám humorizálni. Lemondóan megállapítottam, hogy nem vagyok hajlandó többet utánajárni a dolognak, utánam az özönvíz, hagyjanak békén. Végre jó az app, ha valahova kell, majd bemutatom azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaérve a telefonom folyamatosan rezeg a bejövő emailektől, melyek közül az egyik a kollégiumi beköltözéshez szükséges információkat tartalmazta. A KÁRTYA szükséges lesz a hely elfoglalásához. Lelkileg felkészülök a portással való szóváltásra, miszerint csak az alkalmazást tudom megmutatni, KÁRTYÁM nincsen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szeptember eleje</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb barátnőmnél töltöttem az előző éjszakát/napot, így hazaérve két teljesen egyforma levél fogad az íróasztalomon, ugyanattól a feladótól. Megtapintva a borítékot, egy kis, bankkártyaszerű, kemény objektumot vélek felfedezni a levélben. Csak nem...?</div>
<div style="text-align: justify;">
Soha nem látott izgalommal tépem fel a borítékot. És IGEN. Benne van. A megfelelő adatokkal, fizikai mivoltában. A KÁRTYÁT lobogtatva rohanok át a másik szobámba, apukámhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
– APAAA! NÉZD, NÉZD, MEGVAN!</div>
<div style="text-align: justify;">
– Na, ne szórakozz - nevetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Halál komoly! – mondtam, miközben az orra alá dugtam A KÁRTYÁT.</div>
<div style="text-align: justify;">
– És mi volt a másik borítékban? – kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem tudom, majd megnézem, de NÉÉZD, A KÁRTYA!</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután kiörömködtem magamat, nekiestem a másik borítéknak. Kezdett gyanús lenni, hogy ugyanúgy kitapintottam egy bankkártyát; csak nem az OTP akar ennyire jó fej lenni, amiért kapok egy új hitelkártyát? A borítékot kibontva azonban instant röhögőgörcs kapott el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsjXQTkKP4tnfPBQrZOT5aF0tgsWkixa3OEpds_TWJt6oQkylqBbV9yPYt1bxdIpAvw_ZR6j-D7RV7p2PdPRvj9tPk1vYuDgPFwYmtZb1fsUdA0vSEiqfS-etFf2tZypwFVdsTGDUY3yY/s2048/241410160_263187578958585_4860080158463859562_n.jpg"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsjXQTkKP4tnfPBQrZOT5aF0tgsWkixa3OEpds_TWJt6oQkylqBbV9yPYt1bxdIpAvw_ZR6j-D7RV7p2PdPRvj9tPk1vYuDgPFwYmtZb1fsUdA0vSEiqfS-etFf2tZypwFVdsTGDUY3yY/w300-h400/241410160_263187578958585_4860080158463859562_n.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Kiküldték. KÉTSZER. Majdnem ugyanazt a kártyát: ugyanazokkal az adatokkal, de más a két kártya sorszáma. Beszkenneltem mindkettőt a telefonom QR-kódleolvasójával, de mindkettő érvényes volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Továbbra sem világos, miért kaptam két védettségi igazolványt. Lehet, hogy a kormányhivatal úgy gondolta, küzdöttem eleget érte, nesze, itt van kettő?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy tanulság azonban egyértelműen levonható belőle: nem szabad feladni, és nem szabad hagyni, hogy legyőzzön téged bárminemű hivatal!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A bejegyzést ezennel hivatalosan is lezárom, nagyon köszönöm mindenkinek, aki végigkövette a szappanoperámat! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 40px;">Stine Larsen</span></div>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-51127411488571190832020-09-12T14:23:00.006+02:002022-12-06T18:43:53.674+01:00-15<p style="text-align: justify;"> Sziasztok!</p><p style="text-align: justify;"> Hűha, nagyon csúnyán elhanyagoltam ezt a blogot az elmúlt (ki sem merem már számolni, mennyi) idő alatt. Ami kevés időm volt a blogolásra, azt inkább a történetes blogomba öltem, amit <a href="https://tukrom-tukrom-monddmegnekem.blogspot.com/" target="_blank">ide</a> kattintva érhettek el. Szintén nem volt még lehetőségem arra, hogy megköszönjem Leah Hope Eastbrooknak a csodálatos designátalakítást, amely során a lilából a pinkes-rózsaszínű irányba mehettünk át. Remélem, hogy Nektek is legalább annyira tetszik, mint nekem! ♥</p><p style="text-align: justify;">Viszont nem is szaporítanám tovább a szót. Talán a címből még nem igazán lehet következtetni arra, miről fogok most írni Nektek, azonban úgy gondoltam, talán most itt az ideje ennek is. Lehet, hogy azok, akik a való életben is ismernek, tudják, hogy az elmúlt egy évben egészen pontosan 15 kg-t fogytam. Igen, tudom, hogy ez nem túl kattintásvadász dolog, nem fog kijönni hozzám a Tények és a Fókusz, hogy beszámoljon a "szenzációs fogyásról", de számomra akkor is egy jelentős változásról beszélünk. Már nagyon hosszú ideje érlelődött bennem, hogy kicsit hosszabban írok erről, hogy talán néhányan okulni tudjanak belőle, vagy esetleg csak inspiráció lehessen a történet. (Fényképet nem szeretnék feltölteni, mivel nem szeretném, hogy felismerhető legyek, úgyhogy sajnos enélkül kell elhinnetek Nekem ezt a változást.)</p><a name='more'></a><p style="text-align: justify;">Azt tudni kell rólam, hogy sohasem voltam nádszálvékony. Inkább átlagos testalkatú voltam, bár mindig volt rajtam némi plusz. Azonban ez nem volt kórosan sok (egészen 2019-ig). Nőies testalkatom volt, csípőben, combban mindig erős voltam (körte alkatú, relatíve szélesebb vállal, ha úgy tetszik). Sosem vágytam a figyelem középpontjába, nem szerettem, ha bikiniben vagyok a strandon, vagy épp nyáron rövidnadrágot kellett felvenni (COMB!). </p><p style="text-align: justify;">Általános iskolás koromban az iskolai kézicsapat tagja voltam, társastáncoltam is. A családom szerint az "erős combjaim" a kézilabdázás miatt voltak, de ez persze hülyeség. Nyilván van, ami alkati kérdés, de ha valaki izmosabb, az szerintem nem feltétlenül probléma, viszont erről majd később. Ezeket a sportokat azonban gimnáziumba lépve nem folytattam, hiszen ott már rengeteg órám volt, és számomra mindig fontos volt a jó bizonyítvány, a tanulmányi versenyeken való részvétel. </p><p style="text-align: justify;">A mozgást azonban nem iktattam ki teljesen az életemből, hiszen hős pártunk és kormányunk az én kilencedikes évfolyamomon vezette be a heti 5 testnevelésórát (aminek így, ebben a formában nem sok értelme van, habár hangsúlyoznám, az alapötlet jó volt!!), és heti rendszerességgel jártam gimis barátnőimmel zumbára, ami egy latin táncokon és az aerobicon alapuló mozgásforma. 16 évesen, nyári diákmunkaként egy edzőterem recepciósa (pénztárosa, de a recepciós jobban hangzik) lettem. Akkoriban szabadnapjaimon is elég sokat jártam az edzőterembe, leginkább kardiózni, de néhány "emelős" gépet is használtam. Azon a nyáron éppen annyit formásodtam, hogy pont jól éreztem magamat a bőrömben. (Érdekesség, hogy pont ebből az időszakból van az egyetlen fürdőruhás fotóm, ami spontán körülmények között készült a tengerparton. Nagybátyám nevelt lányával szerepelek rajta, aki akkor 9 éves volt, s éppen a tengerből jöttünk ki, vizes hajjal. Én pedig nem akartam bunkó lenni azáltal, hogy nem állok be mellé egy képre, hiszen nem túl gyakran van lehetőségünk találkozni.) Persze aztán megint jött a sulis mókuskerék, a versenyek, az ülő életmód és társai. Két évvel később, 18 évesen, az érettségim előtt megint elkezdtem gyakrabban látogatni a korábbi munkahelyemként szolgáló edzőtermet, hiszen egy nagyon fontos nemzetközi verseny díjátadójára kellett utaznom külföldre, illetve nyakamon volt a ballagás, én pedig bizonyos mértékig azért hiú vagyok - nem akartam szarul kinézni a képeken. Véleményem szerint ezt a célt sikerült is elérnem, szívesen veszem elő a mai napig azokat a fényképeket. Viszont most már abban is teljesen biztos vagyok, hogy ez csak egy felületi kezelése volt a problémának, nem bizonyult tartós megoldásnak.</p><p style="text-align: justify;">Gimi után, az egyetemen ezek a problémák ismét a felszínre kerültek. Az, hogy magamnak kellett megoldani az étkezést és ebben senki nem "ellenőrzött", illetve, hogy az egyetemem ötvenméteres körzetében nagyjából 10 gyorskajálda van, nem segített döntő mértékben a helyzeten. Az első egyetemi évem alatt ez még nagyjából normális méreteket öltött, kordában tudtam tartani a dolgot. Második évemben mindkét félévemben 50-53 kreditet teljesítettem, a "normális" 30 helyett. Másodév után azonban, nyár elején anyukámnál egy súlyos betegséget diagnosztizáltak. (Erről szintén szeretnék írni egy külön posztot, ám jelenleg még nem érzem azt, hogy készen állnék arra, hogy visszautazzam gondolatban azokba az időkbe.) Mivel a betegség tünetei már a tavasszal is jelentkeztek, anyukám járt különböző vizsgálatokra, nem sok sikerrel. Ez természetesen belőle és belőlem is frusztrációt váltott ki, ami rányomta a bélyegét kettőnk kapcsolatára is. (<i>Disclaimer</i>: Ebbe most szintén nem mennék bele részletesen ebben a bejegyzésben, de azt szeretném megemlíteni, hogy ez természetesen nem kizárólag anyukám betegségéből fakadt, nem őt szeretném ezzel a poszttal okolni.) </p><p style="text-align: justify;">Röviden: körülöttem kezdett szarul alakulni majdnem minden, rengeteg tanulnivalóm volt, és úgy en bloc megjelent az életemben az érzelmi típusú evés (<i>emotional eating disorder</i>). Mióta életmódot váltottam, rengeteg ezzel foglalkozó dokumentumfilmet és riportot néztem meg. Tulajdonképpen azzal tudnám ezt az evészavart összefoglalni, hogy az ember magát az ételt és az evést használja fel a negatív érzelmek elnyomására. Szeretném kiemelni: itt nem arról van szó, mikor valaki rákíván egy süteményre, mondván "az édesség boldogsághormon". Hanem, amikor az ember azt érzi, az életében történik valami rossz, s ezt azzal próbálja meg kezelni, hogy teleeszi magát (nyilván nem zöldséggel vagy gyümölccsel, bár az tény, hogy ezen evészavar során általában mindig egy bizonyos típusú kajára vágyik ilyenkor az ember). Az érzelmi evést követően persze megint rosszul érzed magadat, amit megint csak az evéssel próbálod elnyomni. Láthatóan máris benne ragadsz egy ördögi körben. Már nem érzed, mikor vagy tényleg éhes, és mikor van csak arra szükséged, hogy "enyhíts" a problémáidon.<br /></p><p style="text-align: justify;">Nálam ez leginkább akkor nyilvánult meg, amikor a kötelezettségeket egy rövid időre magam mögött tudtam hagyni, és egyedül voltam. Akár otthon, akár a kollégiumi szobámban, amikor a szobatársaim épp órán voltak. Legtöbbször csokit vagy chipset ettem ilyenkor, de arra is volt példa, hogy a közeli gyorséttermekből kértem elvitelre valamit, és azt fent fogyasztottam el. A kolimban a folyosón vannak a szemetesek, ergo mindenki láthatja bizonyos szinten, mit dobok ki a kukába. Ezt én azzal hidaltam át, hogy az ilyen evési "rohamok" után keletkezett szemetet mindig eldugtam valahol, ahol a szobatársaim nem keresnék, vagy épp kidobtam a nagy, konyhai szemetesbe, nehogy feltűnő legyen. (Mivel a konyha mellett van a szobám, ez nem jelentett túl nagy megerőltetést.) A szeméthegyek elkerülése érdekében néhányszor inkább a gyorsétteremben fogyasztottam el az ételt, de ott ugye csak minimálisan volt meg az a szempont, hogy egyedül lehessek.</p><p style="text-align: justify;">Harmadévesként a magánéletemben elkezdtek jobbra fordulni a dolgok, de a stressz nem csökkent: szakdolgozat, államvizsga, mesterszakos felvételi. Mindehhez jött még a tény, hogy akkoriban egy fél évig szedtem egy erős gyógyszert az akném kezelésére. (<i>Disclaimer 2</i>: NEM kizárólag a gyógyszer számlájára akarom írni a hízásomat, csupán egy plusz tényező volt ebben az amúgy is összetett egyenletben.) 2019 késő tavaszára tehát eljutottam arra a szintre, hogy már nem aszerint öltözködtem, hogy milyen idő van, illetve mihez lenne kedvem, hanem, hogy melyik nadrágom volt még jó rám, és melyik felsőm nem feszült rajtam. Ám a töréspontot mégiscsak az hozta el, mikor a mesterszakos felvételi vizsgám előtt kivettem a fekete ünneplős szoknyámat a szekrényből, hogy kivasaljam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felpróbáltam, és a korábban térdig érő szoknya vége kb. 10 cm-rel volt a térdem felett, mivel feljebb kellett húznom, hogy egyáltalán beérjen. Rettenetesen rosszul éreztem magamat, még a könnyeim is kijöttek. A szoknyát ugyanazzal a lendülettel, mint amivel elővettem, visszaakasztottam a szekrényembe, és elővettem a fekete nadrágomat. Mivel május végén volt a felvételi, gondolhatjátok, mennyire melegem volt a vizsga végeztével a koromfekete nadrágban. De nem volt az a pénz, ami elérte volna, hogy felvegyem a szoknyát.</p><p style="text-align: justify;">Júniusban aztán igyekeztem helyrerakni magamban a dolgaimat. Szerencsére a vizsgáim jól sikerültek, és ez energiát adott, hogy szembenézzek önmagammal. A szóbeli mesterszakos felvételi és az államvizsga június közepére esett, így akkor már nem volt menekvésem a szoknya elől. Akkoriban szembejött velem a facebookon egy előtte-utána kép, amit egy, a középiskolában 3 évfolyammal felettem járó lány tett fel. Ő személyi edzőként dolgozik egy edzőteremben (nem abban, ahol annak idején dolgoztam), és a képen egy vendége volt látható, aki kicsit kevesebb, mint fél év alatt jelentős változáson ment keresztül. Hú, ezt én is akarom, gondoltam magamban, és ultimátumot adtam saját magamnak: ha mindenből levizsgáztam, felhívom, és elmegyek hozzá edzésre.</p><p style="text-align: justify;">Ám amikor erre a bizonyos telefonhívásra került a sor, majdnem jobban izgultam, mint az államvizsgám előtt. Persze Sz. (az edzőm) nagyon készséges és kedves volt, megbeszéltük a pontos időpontot, én pedig letettem a telefont, és elkezdtem bőgni. Ne kérdezzétek, miért. Talán szégyelltem magam, hogy elhíztam, talán féltem az előttem álló akadályoktól. Vagy mindkettő.</p><p style="text-align: justify;">Sosem felejtem el az első alkalmat, amikor Sz.-hez mentem edzeni. Teljesen kikészültem. Egy rövid állapotfelmérést követően, amely során megtudhattam, hogy a 170 cm-s magasságomhoz képest 89 kg-t mutat alattam a mérleg, nem kicsit sokkolt. De a neheze még csak ezután jött. Sz. végigvezetett az edzőtermen, és szinte mindenféle gyakorlatot megmutatott, amikből nekem is csinálnom kellett párat. Egészen annyit, amennyit bírtam. (Spoiler: ez nem volt túl sok.) Mégis olyannyira elfáradtam, hogy másnap lábujjhegyen mászkáltam, mivel a vádlimban olyan izomláz volt, hogy nem tudtam kinyújtani rendesen. Így visszagondolva, elég röhejesen nézhettem ki.</p><p style="text-align: justify;">Sz. nem írt elő konkrét étrendet, de néhány alapvető szabályt lefektettünk: reggelire müzli/zabkása, vacsorára szigorúan saláta, semmi szénhidrát. Gyümölcsök közül csak szőlőt nem ehettem, mert abban sok a cukor. Édesség, chips nuku. Ezt követően heti 2x mentem hozzá személyi edzésre, amikre gyakran csatlakozott hozzám gimis barátnőm, V. is: 1 óra erőnléti edzés, 30 perc kardió, "levezetésnek". Mindezt sokszor munka előtt, 6.30-as kezdéssel, vagy munka után, hullafáradtan. Visszatekintve néha elgondolkodom rajta, hogy mindezt hogyan bírtam. Biztos vagyok benne, hogy sokat jelentett, főleg az elején, hogy V. velem tart és egymást támogatjuk. Sz.-szel egyébként pillanatok alatt megtaláltuk a közös hangot: ha kellett, megdicsért és biztatott, viszont, ha elkezdtem nyávogni, mindig szigorral, de annál nagyobb jóindulattal támogatott a nehezebb feladatok során is. De nem adtam fel, aminek hamar jelentkeztek is az apró eredményei. Centiben már szeptemberre is viszonylag látható volt a változás, ami az egyetemi barátaimnak is feltűnt, mikor visszamentem a hosszú szünet után. Ezért egyetem mellett is fenntartottam az edzéstervemet: hétköznap a fővárosban, hétvégén a lakhelyemen mentem edzeni Sz.-hez. Decemberre már 9 kg-val mutatott kevesebbet alattam a mérleg, és ez hatalmas önbizalmat adott.</p><p style="text-align: justify;">Azt éreztem, én is végre olyan lehetek, mint az átlagos emberek. Ezzel az egész projekttel sosem az volt a célom, hogy testépítő vagy modellalkat legyek. Én csak átlagos akartam lenni. Olyan, aki ha felpróbál a boltban egy nadrágot, akkor elég levennie a 38-ast a fogasról. Olyan, aki, ha szoknyát, forrónacit vagy fürdőruhát vesz fel, ne érezze azt, hogy olyan, mint a kötözött sonka. Olyan, aki nem folyton a ruháját huzigálja magán, hogy ne feszüljön rá.<br /></p><p style="text-align: justify;">Ezzel a bejegyzéssel még csak VÉLETLENÜL SEM azt akarom sugallni, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha lefogysz 15 kg-t. Ismerek olyan embereket, akik pár kiló plusszal is teljesen ki vannak békülve magukkal, és szerintem ebben semmi baj nincsen, amíg az az illető egészségére nem jelent veszélyt. </p><p style="text-align: justify;">Én azonban egyáltalán nem éreztem ezzel a pár kiló plusszal jól magamat, sajnos csak hosszú-hosszú évek alatt jöttem rá erre. Mostanában, ha előkerülnek képek rólam 2018-2019 környékéről, mintha nem is magamat látnám. Úgy érzem, az nem én vagyok, nem tudok a képen szereplő személlyel azonosulni. Vagy csak nem szeretnék? Ki tudja.</p><p style="text-align: justify;">Egy biztos: nem bántam meg, hogy az átalakulás kevésbé drasztikus módját választottam, és lassan, de biztosan értem el ezt a sikert. Mindez persze nem kizárólag rajtam múlt, sokat segített Sz.-en kívül a családom is az étkezésem és a bátorító szavak terén, illetve a barátaim is, akik mindig biztosítottak arról, hogy mellettem állnak, akárhány kilót is mutatott alattam a mérleg.<br /></p>Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-39253609610888833332020-01-20T09:23:00.001+01:002020-05-04T17:25:55.361+02:00Új blog: Tükröm, tükröm...<div style="text-align: justify;">
Hei!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha a jelenlegi bejegyzés címén fent akadtak volna a szemeid, mondván: „minek csinál az olyan ember még egy blogot, amikor az előzőre is több, mint EGY ÉVIG nem hozott új kontentet”, nos, nem tudlak hibáztatni. Teljesen jogos észrevétel, de nem kell megijedni, az új évben sem innen, sem a másik, új blogomról nem tervezek eltűnni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az új oldalt Tükröm, tükröm... névvel <a href="https://tukrom-tukrom-monddmegnekem.blogspot.com/" target="_blank">IDE</a> kattintva érhetitek el, ahová már fel is töltöttem a legelső részt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, hogy minél többen beleolvastok a fejemben már régóta keringő történet első részébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Masniországot illetően egy olyan bejegyzésen dolgozom jelenleg, amellyel megmagyarázom, pontosan hová is tűntem az elmúlt másfél évben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hilsen,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 40px;">Stine Larsen</span></div>
Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-3102182458104573922018-09-01T14:24:00.000+02:002020-05-04T17:10:30.568+02:00Berlin pur<div style="text-align: justify;">
Hallöchen!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Németül értő olvasóim a címből már bizonyára kitalálták, mi következik. A germán nyelvcsalád egyik legszebb és legjelentősebb nyelvére immunisaknak pedig ezen a ponton elárulom: kint töltött heteim összefoglalója következik. (A cím megegyezik a nyári egyetemi kurzusom nevével, s kb. úgy tudnám lefordítani, hogy Berlin, töményen. Szintaktikai érdekesség, hogy a német nyelvben nem jellemző a hátravetett jelző, határozó, csak különleges esetekben, pl. whisky pur = whisky, tisztán/töményen. <strike>Nyelvészeti kiselőadás vége.</strike>)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Benyomások, konkrét történetek, képek, élőben, de nem a helyszínről. Akármennyire akartam az előző bejegyzés végén, nem sikerült értelmes posztot összehoznom, ennek okait lásd alább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mostanin kívül szeretnék még három másik berlini témájú bejegyzést hozni, akkor is, ha uncsi. Egyet gasztronómiai témában, sok-sok kajafényképpel, a másodikat a top 10 dologról, amit szerintem Berlinben érdemes csinálni, még egyet pedig a kurzus hétvégi programjairól, pontosabban szólva a környéken tett kirándulásainkról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(A hétfői, első napot részletesen az előző bejegyzésemben olvashatjátok.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
A második, keddi nap nagy részét az egyetemen töltöttük, ahol német módra egy (másod)percre pontosan megkomponált program várt minket. Délelőtt a kurzus felépítéséről hallgathattunk meg egy közel másfél órás előadást, amit én nektek egy mondatban tudok csak, illetve szeretnék összefoglalni:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden nap 9:30-11:00 és 11:30-13:00 között kis csoportokban tanulunk, melyekhez szorosan kapcsolódnak a délutánra szervezett programok. (Igen, ezt a németek másfél órán keresztül képesek voltak taglalni, de mi élveztük, mivel kaptunk mellé kekszet és innivalót.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első hét témája Berlin városának, városrészeinek történelme és szociográfiája volt, amelyhez kapcsolódóan a hétköznapokon buszos városnézéseken és tematikus sétákon vettünk részt. Ennek köszönhetően az (immár működő) telefonom lépésszámlálója soha nem látott magasságokba szökött, minden nap 10-15 megtett km-t mérve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Berlin egy olyan hely, ahol minden „kerületnek” megvan a maga történelme, és erre büszkék is. Nem úgy működik, hogy van egy összesített centrum, amelyen haladva minden fontos nevezetességet megnézhetsz. A Nyugat-Kelet megosztottságból eredendően az egész városkép légvonalból - finoman szólva - egy káoszos képet mutat. Mikor a repülőgépen ültem, határozottan emlékszem, hogy vegyes érzelmekkel figyeltem a leszállás közben a panorámát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
„Na várjunk, meddig tart itt a város? Az már valami erdő? Ja, nem, várjunk, ott van még néhány többemeletes lakóház.” Ugyanis mindenfelé parkok, fák szakították meg a betontömbnek tűnő épületeket. A káosz érzése aztán a városban sem múlt el. Szokatlan volt számomra, hogy az utcák (de főleg a járdák!) szélesek, és a Budapesten tapasztalható lökdösődéshez képest igen kellemes az utca közepén sétálni, anélkül, hogy az emberek fellöknének, vagy csak furán néznek rád. Ezt viszont nagyon szeretem Berlinben. Akármit csinálsz, mindenki leszarja. Amíg Te békén hagysz mindenkit, addig Te is békén leszel hagyva. Többek közt ezért is szerettem már vagy hét éve eljutni ide. Senki nem fog fura fejet vágni, ha nem a legcsinosabb ruhádban vagy úton, a fejkendő van rajtad, ha rasztahajad van, stb. <i>Élni, és élni hagyni.</i> Ez a berliniek egyik leghíresebb mottója. Legyen az bliccelés, vagy épp egy járdaszigeten való gitározás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Apropó, közlekedés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sehol egy metróellenőr. Ez nem vicc!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_bY7Uzoem2x8JdsvSC-fZlQ91ATyWbhxlEZnp6ttn_mDrY5hRGZg9wAskQzwkTLbdZpHUTZSA-h9J8jEjq_1pE43FHWQh5HYmnF0u_C5UavsNUYtwK5dKHCndJSSegUdX20igi15yc9E/s640/blogger-image-1253519505.jpg" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na jó, mégis. De négy hét alatt ötször kérték el a jegyemet, bérletemet, és akkor is ugyanazon az útvonalon. Kevesebb az ellenőr, viszont az itteniek nem alkoholista fejű, unott pofájú droidok, akik még értelmes hangnemben sem tudnak hozzászólni az emberhez. Nem, itt köszönnek(!), három feltételes függő beszédben használatos igét egymás után pakolnak, s ezzel kérik el a jegyet (aki tanult németül, szerintem sejti, miket lehet ide helyezni, s milyen mennyiségben), és udvariasan megköszönik, hogy előásod a fecnit a táskád legaljából. Egyik ellenőr még azt is megköszönte, hogy az automatából környezetbarát papírra nyomtatott jegyet vásároltam. Hirtelen lefagytam ettől, mert nem vagyok hozzászokva az ilyen megnyilvánulásokhoz, ezért az ellenőr angolul is elismételte a mondandóját. Budapesten legfeljebb leordítják a fejedet, hogy diákot, <i>legyen szíves</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez egyébként nem jellemző a berlini közlekedésre; mármint, hogy a szükséges információk angolul is rendelkezésedre állnak. A metrómegállókban minden németül van kiírva, és ha pl. megáll a metró a sötét alagútban, senki nem fogja angolul bemondani, miért vagytok beszorulva az alagútba. (De a jelen példánál maradva, németül sem, tehát mindenképp le kell küzdened a néhány perces szívrohamodat, s már látod lelki szemeid előtt, ahogyan a Rettungsdienst <small>/mentőosztag/</small> terel ki az alagútból. A metrókocsik állapota személy szerint szinte sokkolt, miután a 2-es és 4-es metrókat használom Budapesten leginkább. De megkockáztatom, hogy a hármas metró felújított szerelvényei sincsenek olyan gáz állapotban, mint az U6 és U7 egyes kocsijai. Ennek több oka is van meglátásom szerint. Berlin a külföldiek szemében (is) szeretne egy alternatív városképet mutatni, s ebben jól elférnek a nem épp mai szerelvények. Másrészről, főváros létére Németország egyik legeladósodottabb településéről van szó, a híres német iparból származó bevételek nem ide ömlenek Köln és München helyett. Harmadrészről, a megfelelő ellenőrzés hiánya miatt (szerintem) a fél város bliccel, illetve csak az egyik zónára vesz bérletet. Hah, a zónák, hogy is felejthettem el! A bérletvásárlás közel sem olyan egyszerű, mint ahogyan azt Budapesten megszokhattuk. Az egész város közlekedési zónákra van osztva (A-B-C), és ettől függően eléggé nehézkes megmondani, mennyibe is kerül a havi bérlet. Mivel a szállásom az A zónában volt, az egyetem pedig a B-ben, AB bérletet kellett vennem, 81 euróért, mivel diákkedvezmény csak a féléves bérletekre vonatkozik. (Adok 2 percet mindenkinek, hogy átszámolja forintra. Naugyehogyugye?)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Cserében mindenféle mókás dologban volt részünk, nekem leginkább a pótlóbusz maradt meg csodás emlékként, hiszen minden reggelünket itt kezdtük 2 héten keresztül. Az első két hétben még civilizáltan lehetett kijutni az egyetemre, csak egy átszállással. A Freie Universität ugyanis kint fekszik a <strike>p*csában</strike> zöldövezetet képző Dahlem városrészben. Idén ünnepli 70. szülinapját, s a város kettéosztottsága idején az amerikaiak alapították a saját szektorukban Szabad Egyetem néven, ugyanis Berlin híres egyeteme, a Humboldt Uni a város keleti részén, az akkori Kelet-Berlinben volt. Ennek megfelelően a Freie Uni elrendezése és kinézete erősen emlékeztetett engem a High School Musicalben látott amcsi épületekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtX8dpIiJJRoe7DHxN7C9PGyb4LBUdJ4EhbVXwSAPJ4UZToMLQjt2Od6uYjFg5Hhu5XR4pXw7GnnnFszUp9eOXH0EMz93JDSP3u2kZUe5r3H_Okr0fvmFu6KWSSlN2XJXxbw_tJkcLDgo/s640/blogger-image--2002872777.jpg" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjThn3j1RxWqAEiLkyXN5Tp_Gwb0gQDDnL4EaWRk4pu7jBS9OYrJ5NRQwyzd-dYyUQianOQaCBFh9xOEUISvoSm_7uL7WAAwe-hPTBH4F3AdKD9TZ5kScPNB1JOqdXTCCx6xYOId6lYsLA/s640/blogger-image-1969281828.jpg" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC3oYjjvJQsAMH6laxgIKf2jUlN5vztMw-tJ1CG1Uy0n1z2QLpz4ZKiNwSR3nR1ym1_k1a-2uazQ6vi-8WGnA9hw695YBsm5r_DqBUsAPwFwzyZ3r5XzAjner9QpEoY2KdNZoBc3RrUcI/s640/blogger-image--742973626.jpg" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgADJUhLosgpKCjqvQJIPSbiAZwPe8bniaAYumTmHgvtbXJxIiBQjaFeTvrjp9nag7dhyphenhyphen_s2X566o3gNYqDGfb2gRk6b50PuPnWpqAQ8NZm51sSgteg1o7wQnB8XYhHcL7YCLgCdTGg_Wc/s640/blogger-image--1404208581.jpg" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUgDNzLj-r9rXskH-ZvmtL5JxBUuYN0XNGffXupP8gHjqAB5tclik8u12CUzlRj_vsHmAzYFXxdOKRi08GdsE7_PuO5pAXk35kVfw8EolLYstgii4x6PviJfSpBRlhP2IS_zX8lnHMRGs/s640/blogger-image-167843607.jpg" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szállásomról is mellékelnék egy képet, hogy lássátok, hogyan nézett ki az első napon (utána ugyanis nem mindig volt ilyen szalonképes állapotban, akármennyire is igyekeztünk rendben tartani).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQCkHvyTOhFX7hfGWDw4qyK0Wdm-LdH5YrxOu6d_imRqeZQ70tWRyojrqYsaUtb13wZtb547lz8DT1u_MMGFNyheFhlOUQ_PancgtKf8znurhoUTFFu5jv-ri2GpCi9qBH0kD4qeRmLP8/s640/blogger-image-15427206.jpg" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Négyen laktunk egy szobában, ami ugyan nem volt sok, néha azonban annak tűnt a fürdőszoba használata miatt. Ebből komoly összeesküvés-elméletek alakultak ki, legfőképpen a kínai lány tisztálkodási módszerei okán. Félre ne értsetek, sem rasszista, sem egyéb gonoszkodó megjegyzéseket nem terveztem ide beszúrni, de amikor így néz ki a fürdőszoba (illetve az előtere)...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJE9QacBxxTIPWt5YG-GbtnzpUi0svgSfZXthAjfLSurn8zZKmHHc9FqgezgSpcmMhTrUnk7U5ylV2rHaB_OAQrOk1jG7nCWr5I3SRLC58pq1rUds2z3j1lIPhURzn0bi4dpJBkCaLtPA/s640/blogger-image-1265418560.jpg" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
...akkor elgondolkodsz, hogy mégis mi a pokol zajlik odabent. Szerencsére van egy nagyon-nagyon jó gimis barátnőm, aki ott van az ázsiai kultúrákban, s először neki írtam, hogy ez valami szokás, vagy hogy egyáltalán hogyan kellene megemlíteni a lánynak finoman azt, hogy nem szeretnék minden nap bébipancsolóban fogat mosni és fésülködni. A barátnőm felvilágosított, hogy Kínában nincsen zuhanytálca. Ott a fürdőszobába be van építve a lefolyó, s még lejt is az egész, hogy minden lefolyjon. Nálunk az történt, hogy a szobatársam nem a zuhanytálcában zuhanyzott, hanem csak szimplán állt a padlón, ahol nem folyt le a víz. Szerencsére nem volt ebből aztán konfliktus, mikor megtanítottuk neki a zuhanytálca funkcióját, inkább csak egy jót röhögtünk rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére az egyetemi kurzusos csoporttársaim is iszonyú jó fejek voltak, már így pár nap elteltével is hiányoznak. Az órákon a hangulat mindig szuper volt, ez azonban a tanárnőnknek, Luciának is köszönhető, aki mindig érdekes témákat hozott nekünk. Rengeteget vitáztunk (pozitív értelemben, parlamenti vitát tessék elképzelni), és sokszor nagyokat röhögtünk Lucia politikailag inkorrekt, ám realista megjegyzésein.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azért nem is tudtam eddig bejegyzést írni, mert amikor volt egy kis időm, a csoport újságján dolgoztunk. Mindenki írt bele cikket, és a javítgatás-szerkesztés viszonylag sok időt vett el. Nem beszélve arról, hogy a laptopomat nem vittem magammal, így magyar nyelvű billentyűzet csak a telefonomon volt elérhető.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Persze, megkockaztathattam volna, hogy igy irok nektek korulbelul harom oldalnyi szoveget,</i> de ezzel nem szeretnélek tovább kínozni benneteket, meg a további hülyeségeimmel sem, szóval ennyi voltam mára. ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A többi bejegyzés készülőben!</div>
Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-91306837086295236772018-08-06T17:45:00.002+02:002022-12-06T18:44:54.043+01:00Berlin Tag #1<div style="text-align: justify;">
Hallöchen!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy említettem-e, de a mai naptól kezdve Berlin levegőjét rontom egy nyári egyetemi kurzus résztvevőjeként. Mielőtt kiutaztam volna, elhatároztam, hogy viszonylag részletesen dokumentálom az eseményeket. Hiszen ki tudja, mikor adódik a legközelebbi ilyen lehetősèg az életemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem ígérem, hogy minden nap jövök ilyen beszámolóval, de az első napról érdemes frissen tudósítani. Mármint, a frissen szó jelen esetben nem rám vonatkozik, mivel az én napom 3:15-kor indult. Most mindenki kap két percet, hogy végigfusson a hátán a hideg a kora hajnali időpont brutalitásától.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a>
<div style="text-align: justify;">
(Minderre azért volt szükség, mert apukám reggel dolgozni ment, és ő a család egyetlen tagja, aki Budapesten is tud normálisan közlekedni.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, engem olyan hat óra körül tett ki a reptéren, és mivel konkrétan a csomagfeladásig volt másfél órám, megvendégeltem magamat egy oreós sajttortával. #laktózérzékenyvagyokdeleszaroméppmost</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Túljutva repteres akadályokon és ellenőrzéseken az utam szinte egyszerre a gépbe vezetett. Nem ez volt az első alkalom, hogy egyedül repültem valahova, mégis volt bennem némi pánik a ténytől, hogy most 4 hetet itt fogok tölteni Németországban, és nem lehet innen hazarohangálni, nem jön utánam senki, ergo, amit otthon hagytam, az ott is marad. Illetve az is hozzájátszott, hogy egyik egyetemi csoporttársamat kivéve, aki szintén ezzel az ösztöndíjjal jött ki, baromira nem ismertem senkit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindennek ellenére beszálltam a gépbe, és valami iszonyat hamar elment az idő, ahhoz képest, hogy másfél óra volt az út.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Innentől már kicsit kevésbé volt vidám a történet. Megérkeztem a reptérre, minden király volt, amíg fel nem csatlakoztam a reptéri wifire. Messengeren elég sokan érdeklődtetek utánam, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok, (de) ettől lefagyott szegény telefonom. Kivert a víz rendesen. Ott álltam, full egyedül egy olyan fővárosban, ahol azelőtt soha nem voltam. Minden telefonszám, elérhetőség, illetve a drágalátos Google Mapsre lementett útvonalterveim is a kukába mentek. Halál ideges voltam. Lekaptam a poggyászkiadóról a majdnem harminckilós bőröndömet, majd mint egy őrült, rohantam egy BVG (itteni BKV) ellenőrhöz, hogy honnan indul a buszom, amivel bejuthatok a szállásomra. Szerencsére fejből emlékeztem az átszálláshoz szükséges megállók nevére, de a telefon továbbra sem nagyon adott életjelet. Ezen a ponton majdnem elsírtam magam, ezért a metrón a velem szemben ülő férfi segítségét kértem, hogy hadd nézzem meg a mobilján, mégis merre kell mennem a metrómegállótól. Jó emberhez fordultam. Ahmed még a bőröndömet is húzta helyettem. Elmondta, hogy két éve él Berlinben, és ez az első alkalom, hogy egy (európai) nő megengedi neki, hogy segítsen. Ezen a ponton rohadtul elszégyelltem magamat, ugyanakkor jó érzéssel töltött el, hogy láttam a srácon, szívesen segít, és ő is örül, hogy hasznossá teheti magát. Igen, tudom, ez a ritkábban előforduló eset, de az esetleges fideszes „fúj migránsok” jellegű kommenteket nem ez alá a poszt alá kérem, thank you very much.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszóval, megérkeztem a szállásomra, ahol az első dolgom az volt a szobakulcs elkérése helyett, hogy hazatelefonáltam, ugyanis a telefonom még mindig tetszhalott állapotában volt. A szüleim természetesen marhára kiakadtak, illetve megijedtek, hogy engem mégis miként lehet elérni. Abban a pontban megvilágosodtam: a recepció melletti számítógépen gugliztam rá az „iPhone 7 lefagyott” kifejezésekre, és ott rá is találtam az üdvözítő megoldásra, ami újraindította a drágámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Innentől a nap hangulata lényegesen a jó irányba fordult: megismerkedtem új szobatársaimmal, akik Kínából, Belgiumból és Franciaországból jöttek. Először el kellett mennünk az egyetemre, letudni az adminisztrációt, és megírni a nyelvi tesztet, ami alapján besorolnak a kisebb csoportokba, amelyekben az oktatás folyik. Illetve, volt egy szóbeli elbeszélgetés is, de az lazább hangvételű volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szobatársaimmal, illetve hozzánk csapódott indiai és dél-koreai lányokkal egy igazi Biergarten (azaz sörkert, sörterasz) felé vettük az irányt, hogy az utazás mocskát az árja német nedűvel öblítsük le.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-hLyjPRXGL-4lfHQClo-4Rbbj4Gs4msCrrAhTTQbGOazL5STBZNQS-He9V0lbGwHhl9U7h5_fgIaL8kVu-m4y3zVHAibugb5B6W3c9OG5QioIjKeuMk563IWOYP9SqatCP2UY54TCSVw/s640/blogger-image-970070503.jpg" /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Das war's für heute, bis später!</i></div>
</div>
Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-24849824823073426692018-07-08T16:09:00.003+02:002022-12-06T18:49:47.233+01:00Alternatív érettségi kihívás<div style="text-align: justify;">
Hei!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik régi, jó blogos barátnőm, Leah hívott meg erre a „vizsgára”, ami valljuk be, jóval kellemesebb, mint azok, amiket az elmúlt négy évben kellett teljesítenem. Aki esetleg nem ismerné - Leah a blog megújult designja mögött álló superbrain, a html kódolás autodidakta koronázatlan királynője, akinek blogos színtéren (is) nagyon sok mindent köszönhetek, <strike> de erre egyébként a jobb oldali modulsávban is felhívom figyelmeteket.</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJTaKqIZ7wnEp9TO1ujVcs-r0kjWHoP_Jjtx45AAicWYHIU7xBE2nM-54OAfaaUqjYj5Cp13BsZrmBckSjxGF-1gWbD3RxiX7mGhaApqC4uHxrB47Qeg2fB8vYg3SwKuR31LZP5dTO5Wk/s320/alter.bmp" /></div>
<div style="text-align: center;">
<small>Kép forrása: <a href="http://felnottszemmel.blogspot.com/2018/05/alternativ-erettsegi.html" target="_blank">Felnőtt szemmel</a></small></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Szóval, a vizsga menete a következő:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Az én alternatív érettségimen három tárgy van: <b>random tények</b>, <b>emlékek</b>, és <b>fantázia</b>. Mindhárom tárgyból húsz-húsz „tétel” van. Ahhoz, hogy átmenj, legalább tízet meg kell válaszolnod tárgyanként, amiket te választhatsz ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs rossz válasz!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A válaszaid után illeszd be az eredeti kérdéssornak, vagyis ennek a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját, vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A „vizsgáztató” Ágoston, s akinek kedve van, az az <a href="http://felnottszemmel.blogspot.com/2018/05/alternativ-erettsegi.html" target="_blank">eredeti posztot</a> is megtekintheti.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: justify;">
Random tények</h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Vannak olyan szavak, amik felidegesítenek, ha meghallod őket?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Régen eléggé idegesített az, amikor valaki úgy kezdte minden mondatát, hogy <i>halloooood?!</i> Igen, kedvesem, hallak, de ha nem, szólok, jó?
Azóta tudom, hogy van rosszabb, így inkább a <i>Nyugodj meg!</i> című mondat veri ki nálam a biztosítékot. Őszintén: van valaki, aki ezen mondat hallatán valaha is megnyugodott? Értem én, hogy az üzenet feladója csak jót akar, és pozitív dolgokat igyekszik sulykolni belém, de személy szerint nekem többet lehet ilyenkor segíteni azzal, ha valaki szimplán békén hagy. A szituáció, amitől ideges vagyok, általában egy külső tényezőtől múlik csak el, azt pedig sajnos egyikünk sem tudja befolyásolni. Szóval inkább kuss mindenkinek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Könyv: Harry Potter és a bölcsek köve - Akárki akármit mond, ez a könyv mára már irodalomtörténeti jelentőséggel bír. Ezért legalább az első könyv tartalmát illene mindenkinek ismerni, majd pedig saját tetszésére lehet bízni a diákoknak, hogy elolvassák-e a többi kötetet is, belemerülve ezzel egy egyedi és csodálatos világ falai közé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Film: Goodbye, Lenin! - Nemcsak történelmi szempontból lehet értelme megnézni a filmet, érzelmileg is sokat fejlődhet tőle szerintem egy-egy diák.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Tejre a müzli, vagy müzlire a tej?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Müzlire a tej. Különben a tej tetején fog úszkálni az összes müzli, és akár egy nyálas massza, egyben süllyed le a müzlis tál aljára. #fúj, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Melyik a kedvenc mémes oldalad?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok van, de a kedvencem talán S. Oszkár egyetemista oldala, mivel ott mindig az aktuális hallgatói problémák körül forog a mémgyár, pl. tárgyfelvétel, vizsgaidőszak, stb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van olyan dolog, amitől félsz, de mások számára ez a félelem érthetetlen?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Furának hangozhat, de sokszor elfog a szorongás, ha idegen emberekkel, neadjisten' intézménnyel kell telefonon, vagy személyesen ügyet intézni. Nem tudom miért, egyszerűen félek ettől. Nem is attól, hogy nem tudom eredményesen megoldani a szituációt, hanem, hogy nekem kell "megalázkodni" és idegenekkel kommunikálni, akik viselkedését nem tudom előre kiszámítani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit tudsz a legjobban főzni?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Limitált, ám jelenleg bővítés alatt álló konyhaművészeti képességeim csúcsa a sütés, de mivel ez nem főzés, ezért a spenótos-tejszínes penne és a pestós spagetti áll a Stine-féle konyhaművészet csúcsán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretem nagyon a stand-up comedyt, azon belül is leginkább a német humoristákat szeretem hallgatni. Ott ugyanis meglátásom szerint sokkal nagyobb figyelem jut a stand-up comedyre, mint itthon, s ez nem feltétlenül van rosszul. Köln ilyen szempontból egy kiemelkedő város, rendszeresen tartanak Comedys találkozókat. Visszakanyarodva a kérdéshez: mutassatok videókat Carolin Kebekustól vagy Faisal Kawusitól, biztos röhögök majd rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van valami olyan szokásod, amivel véded a környezetet?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szelektíven gyűjtöm a hulladékot, illetve szerintem társaimnál sokkal spórolósabban bánok a füzetekkel, papírlapokkal. Élelmiszert is inkább hetente többször, de kis mennyiségekben vásárolok, hogy minél kevesebbet kelljen a szemétbe dobni. És bár van jogosítványom, de ha meg tudom oldani, inkább biciklivel, vagy tömegközlekedéssel megyek. <i>#ökoStine </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi a kedvenc társasjátékod?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alapvetően mindig is imádtam a társasjátékokat, de az abszolút kedvenc a Monopoly. Mivel egyke vagyok, szüleimnek sokszor kellett asszisztálnia ennek a sohavégetnemérős, hatszáz fordulóból álló társasjátékhoz, amit a mai napig szeretek. Egy a gond: testvérem továbbra sincs, aki eljátszana velem, pedig épp kinéztem magamnak a játék The Big Bang Theory-féle változatát. <i>#foreveralone</i> Szóval, aki szívesen kapna ki tőlem Monopolyban, feltétlen jelezze, és megbeszélünk egy találkozót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van olyan étel, vagy ital, ami Magyarországon nem kapható, de odavagy érte?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Többször jártam már Hollandiában, ezért az ottani ízekkel nem vagyok rosszban. Gyarmati kultúra miatt kedvelt étel a rizs mellé készített mogyorószósz. Na, ha valaki tud róla, hogy itthon lehet olyat kapni, sürgősen kommenteljen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: justify;">
Emlékek</h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Melyik telefonod volt veled a legtöbb ideig? Melyikhez köt a legtöbb emlék?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Leghosszabb ideig egy iPhone 3GS volt az enyém, amelyre régóta vágytam, s amióta nem vagyok hajlandó ránézni androidos telefonokra. Vállalom, iPhone-buzi vagyok, és, bár belső kamerával a 3GS még nem rendelkezett, nagyon imádtam. Miután új telefont kaptam (4S), anyukám is használta egy darabig, és, ha lehetne szoftvert frissíteni rajta, legalább iOS7-re, még ma is működne okostelefonként.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb.) amihez különösen ragaszkodsz? Miért?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Van három gyűrűm. Az egyiket még a 11. szülinapomra kaptam, a másikat egy nagyon jó gimis barátnőmtől (ez az eljegyzési gyűrűnk), a harmadikat pedig a szüleimtől karácsonyra, mert a tavalyi nyaralásunk során kinéztem egy nagyon-nagyon hasonlót, s akkor nem vettem meg. Ha ideges vagyok - ami elég gyakran előfordul -, mindig az ujjaimon tekergetem a gyűrűket. Illetve tulajdonosa vagyok még egy Pandora és két Thomas Sabo karkötőnek, aminek nemcsak az eszmei, hanem a forintra váltható értéke is megér annyit, hogy vigyázzak rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi volt a legértékesebb dolog, amit valaha nyertél?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Tizenegyedikes koromban egy közgazdasági versenyen vettem részt. <strike>(Aki személyesen is ismer, ezen a ponton nyugodtan felröhöghet, higgyétek el, én is azt tenném.)</strike> Ott a negyedik helyezett csapat tagjaként egy USB-hangszórót nyertem, amit azóta is használok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi volt a jeled óvodában?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Seprű. Egyrészt szuper volt, mivel az igencsak szegényes rajztudásommal is bárhova fel tudtam firkantani ezt. Másrészről viszont voltak emberek, akik (érthető módon) a seprűről rögtön a boszorkányra asszociáltak, ami sokszor volt ellenem irányuló vicc témája.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Melyik volt életed legjobb bulija, és mi tette azzá?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hú, sok ilyen van, ami versenybe száll a címért, ám a győztes mégiscsak egy tavaly augusztusi kolis buli. Na, ott volt minden. Ital, személyi sérülés, az aktuális crush-sal való hosszú beszélgetés, a jelenlegi szobatársam úgy posztolt a twitteremre, hogy arra egyikünk sem emlékszik, a rendőrség is kijött egy ponton a hangos zene miatt... Egy ilyen kaliberű bulin szívesen részt vennék még egyszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Melyik tárgyat tanította a kedvenc tanárod, és mitől vált a kedvenceddé?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Általános iskolában nagyon szerettem a földrajz tanárnőmet, mivel nagyon törődő, emberséges tanár volt, aki minden órába szívét-lelkét beletette, s mindig úgy mesélt nekünk a világ dolgairól, hogy a kis tanteremben mindig megelevenedett előttünk az épp tanult ország/ kontinens/ tájegység, stb. Gimiben némettanárnőm volt a kedvencem, mivel ő nagyon sokat segített nekem lelkileg is, hogy azt az utat válasszam az egyetemen, amelyen most is járok, s hogy ez a megfelelő nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Melyik volt a legemlékezetesebb születésnapod?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A huszadik. A szüleim olyan meglepetésbulit szerveztek nekem, hogy összehozták az egyetemes barátnőimet az itthoniakkal, és hú. Annyira szuper érzés volt mindenkivel így együtt lenni, hogy szavak nincsenek rá!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Sírtál már fiú, vagy lány miatt?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez kérdés? Naná. Nem egyszer, nem kétszer. Sajnos viszont eddig mindig olyan fiúknak sikerült ezt elérniük, akikkel aztán nem fordult komolyra a dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi volt az indok, amiért legutóbb letiltottál valakit?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem ismertem a srácot, mivel külföldi, a semmiből írt rám, hogy gyönyörű vagyok, szépek a szemeim szeretne velem találkozni, stb. Először csak figyelmen kívül hagytam a dolgot, majd újra és újra elküldte ugyanazt az üzenetet. Ezt a végére már kissé untam, így inkább letiltottam. <strike>Ez sajnos nem volt valami érdekes, de mivel a kérdés külön kiemelte, a legutóbbira kíváncsi, meg volt kötve a kezem. Vannak ugyanis érdekesebb tiltásos sztorijaim is, de azokat majd máskor.</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi volt életed első könyve, amit elolvastál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nyolcéves voltam, amikor anyukám megvette nekem a Szeleburdi család című könyvet. Imádtam, vagy hatszor is kiolvastam. Kisiskolásoknak nyugodt szívvel ajánlom, nagyon szórakoztató és vidám olvasmány.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: justify;">
Fantázia</h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Picit hosszabb, könyékig érő, mogyoróbarna haj, amelyet egyedül is ízlésesen be tudok göndöríteni hajgöndörítővel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi az álommunkád, amivel negyven évig szívesen foglalkoznál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fordítás. Igen, valóban benne van az egészben némi monotonitás és egyhangúság, amivel a fordító a laptopjához, szótáraihoz és íróasztalához van láncolva. Viszont a fordítandó szöveg sosem lehet kétszer ugyanaz, így fenntartva a szakma változatosságát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy énekesnő lennék, aki mindenkit leénekel a színpadról, és dalait az egész világon ismernék. (Ja, hogy nem az volt a feladat, mondjunk minél kisebb valószínűséggel rendelkező dolgokat...?)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi a célod a blogoddal? Mekkora olvasottságnál éreznéd azt, hogy ennél már nem szeretnél többet?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A célom az, hogy létrehozzak egy relatíve anonim platformot, ahol úgy írhassak/dühönghessek, hogy azzal nem sértődik meg a fél világ, s talán olyan tanulságokkal is szolgálhatok a saját baromságaim által, ami másoknak is hasznos. A második kérdést viszont nem teljesen értem. Amennyiben rendkívül sok embert érdekel a mondanivalóm <i>(Spoiler alert: not gonna happen)</i>, miért szabnék bármiféle felső határt a látogatók számának?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerinted van élet a Földön kívül? Mi történhetne, ha hirtelen felvennék velünk a kapcsolatot?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Engem feldobna a hír, hiszen a tudomány jelenlegi állása szerint kb. semmit nem tudunk róluk. Bár, az, hogy ők veszik fel velünk a kapcsolatot, azt a lehetőséget is magában foglalja, hogy egy jól irányzott, számunkra ugye teljesen idegen hadjárattal elpusztítanak bennünket... Mindegy. Amíg nem ismerjük őket, jobb, ha cuki minionokként képzeljük el őket, minimalizálva ezzel az aktuális problémák számát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha választhatnál, mennyi idős lennél most? Miért?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Harminc. Így épp egy tízessel lennék idősebb, mint amennyi jelenleg vagyok. Kíváncsi vagyok, mi minden történik velem tíz év alatt. Lesz-e párkapcsolatom? Hol fogok élni, dolgozni? Férjnél leszek? Netán már gyerekem is lesz? Who knows. De jó lenne, ha ez a blog még tíz év múlva is meglenne, és akkor akár közösen is megválaszolhatjuk a kérdéseket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha egy durva buli után arra a tudatra ébrednél, hogy megcsaltad a barátod/barátnőd, akivel évek óta együtt vagy, viszont 100%, hogy ez csak úgy derülhet ki, ha te magad elmondod, elmondanád?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyan ordenáré módon szégyellném magamat, de elmondanám. Ha már ekkora emberi féreg voltam, hogy így viselkedtem, legalább azt a minimális tiszteletet megadom a másiknak, hogy nem egy oltári nagy hazugságból álló téglát helyezek a kapcsolatunk alapjába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha létezne Dumbledore Merengője, te hogyan használnád? Gyakran belemerülnél? Mit néznél legszívesebben vissza?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na, ide kellene egy felső limit, nem az olvasók számára... Nem túl jó dolog folyamatosan a múlton rágódni, de segít, hogy fejlődjünk, tanuljunk belőle... Legszívesebben olyan dolgokat néznék meg, amiről megtörténésükkor <strike>(offtopic: ilyen szó létezik a magyar nyelvben?)</strike> úgy gondoltam, teljesen jelentéktelenek, de azóta már tudom, kulcsfontosságú pillanatokról van szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerinted működhet kapcsolat szegény és gazdag családból származó fiatalok között? Tegyük fel, hogy mindketten most végeztek az egyetemmel, és mindketten most kezdtek el dolgozni, hasonló kaliberű munkát.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen igen. Bár, ennek azért alapvető feltétele, hogy a két fél ne nézze le egymást a származása alapján, ugyanis nem ez határozza meg, hogy ki ér többet/kevesebbet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha te lennél a Facebook elnöke, mit változtatnál meg rajta?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Letiltanám az összes influencer rinyát, akik a saját „tökéletességükkel” és vacak termékek reklámozásával enyhítik feltűnési viszketegségüket. Undorító ez az egész iparág véleményem szerint, bár ez az Instagramra is igaz. Úgy, ahogy van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most már hivatalosan és alternatív módon is érett vagyok, így ennyi voltam mára. Ha tetszik a kihívás - nyitott a vége, töltsd ki, és hagyd, hogy megismerhessünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hilsen,</div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 40px;">Stine Larsen</span></div>
Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-69240085410374693892018-07-06T21:20:00.002+02:002022-12-06T18:49:58.707+01:00Løgner om til sannhet #1 - Hazugságból igazság<div style="text-align: justify;">
Hei-hei!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogyan azt mindenki észrevette, az előző bejegyzéssel ellentétben nem jelentkeztem semmiféle "életképpel", sem egyéb életjellel. Ezért nem állok neki elnézést kérni, mert minek - nem ez a fontos most.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De úgy érzem, indoklással tartozom Nektek. Ennek kereteit igyekszem a közeljövőben az új bejegyzéssorozatom címével megteremteni. Ahogy a címben is látjátok, egy többrészes, <strike>önostorozó</strike> önreflektáló, elmúlt egy évemet távlatból <strike>fröcsögősen</strike> ábrázoló sorozat lesz. Egyelőre csak 2 rész közzététele van tervben, de amint halad előre az idő, lesznek további hasonló témájú blogposztok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(A bejegyzés címét <strike>természetesen</strike> egy norvég dal egyik sora ihlette, akit érdekel, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=331jdws2_pE">ide</a> kattintva hallgathatja meg, s ha az is érdekel, mit krákog a néni, <a href="https://lyricstranslate.com/en/medvind-med-vin-tailwind-wine.html">itt</a> elolvashatjátok a dalszöveg angol nyelvű fordítását.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel egyetemista vagyok, számomra az elsődleges eszköz, amivel az idő múlását viszonylag nagyobb mértékben mérem, az az éppen aktuális félév száma. Jelen bejegyzés esetén a 2017/2018/1.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, tök jogos a felvetés - ez a félév nekem már január 10-én véget ért <strike>(egyetemista olvasóimat kérem, ne kövezzenek meg érte, én nyelvszakos vagyok, s félév közben szívok ezerrel)</strike>, s miért most kell erről akkor itt nyávogni? A sorok pötyögése közben természetesen nekem is ez az elsődleges állásfoglalásom, de ezen a ponton muszáj kimondanom, hogy annyi impulzus ért abban a szemeszterben, hogy csak mostanra sikerült mindent a helyére rakni. Na, meg aki ismer, az tudja, hogy <strike>nem is akarok nagyon szembenézni magammal</strike> nem vagyok képes arra, hogy rögtön szavakba öntsem azt, ha negatív élmény ér. De mindent az elejéről...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2017. szeptember</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány kisebb-nagyobb ideg-összeroppanás árán sikerült összeraknom az órarendemet, régi és új tanárokkal, érdekes és kevésbé érdekes tárgyakkal. Alig vártam, hogy a nyári "vidéki száműzetésem" véget érjen, és újra Budapestre mehessek, a koliba, az egyetemre, a "szabadságba". Nagy változások nem történtek az életemben, szobatársaim maradtak, akikkel nagyon jól éreztük magunkat együtt. És én ennek megfelelően sokkal lazábban vettem a dolgaimat, mint ahogyan az tőlem megszokott. Szeptemberben mást sem csináltam így visszagondolva, mint <strike>ittam</strike> buliztam. De komolyan. Szinte minden csütörtökön este volt valami program, szobaavató, szülinap... Cél? Lehetőleg inni eleget ahhoz, hogy jól érezzem magamat, hogy ne kelljen az (akkor még szimplán szarnak hitt, s nem sejtve, hogy lehet még sokkal, de sokkal szarabb) életemmel foglalkozni. Legalább péntek délelőttig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyetemi szinten pedig elkezdtem a minor nyelvemet a második év apropóján, ahol rögtön belecsöppentem a hajtásba, és a koránkelésbe. #fúj<br />
Nem valami ideális kombináció, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2017. október</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A következő hónap is hasonlóan telt. Színház, suli, élmények. Kedves olvasóim ezen a ponton már biztos megbotránkozhatnak, hogy <i>Stine, de nem vetted észre, milyen folyamat indult be körülötted?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Spoiler alert</u>: Nem. És miért is tettem volna? A jegyeimen ez szerencsére abszolút nem látszott, egy egyetemi konferencia szervezésébe is bekapcsolódhattam (értsd: fontoskodhattam), illetve egy külföldi nyári egyetemi ösztöndíj megpályázásának indultam neki. Egyszóval fenntartottam annak a látszatát, hogy összeszedett mintadiák vagyok, aki szociális életét és tanulmányait egyidejűleg tudja menedzselni. Illetve, akkor még ott volt a képben A SRÁC, aki addigra már majdnem egy éve tetszett, és akivel komolyan gondoltam volna. És igen, akkor még azt hittem, hogy egy ilyesfajta látszat fenntartásával elérhetem nála, hogy hirtelen észbe kapjon: <i>Hát mekkora idióta voltam?! Itt van velem egy fedél alatt ez a szőke, skandináv istennő, aki TÖKÉLETES módon szervezi életét! Gyorsan fel kéne hívni, hogy mégsem gondoltam komolyan azt, amit januárban mondtam neki...</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Spoiler alert 2</u>: Ez nem történt meg azóta sem, de már nem bánom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mármint de, bánom. Bánom, hogy nekem mindig kimarad ez az élmény, hogy egy ellentétes nemű egyed viszont szeret. De már nem bánom, mivel már nem tetszik A SRÁC. Értitek? ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<strike>Az ezzel kapcsolatos miértekről pedig szintén szeretnék majd egy bejegyzést hozni, ugyan fogalmam sincsen, mikor.</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2017. november</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lavina (vagyis a felismerés folyamata) nagyjából november elején indult be. Épp egy szombati napon utaztam vonattal vissza a koliba, amikor a bejegyzés címét ihlető dalt játszotta le nekem a Spotify. (Igen, azok közé tartozom, akik kiteszik magukat a zeneadagoló algoritmus kényének-kedvének, csak hogy ne kelljen a cuccosért fizetni.) Szóval, kidobta nekem a <i>Medvind med vin</i>-t. Kezdetben csupán az erős refrén ragadott meg, mivel akkor még nem voltam olyan szinten norvégból, hogy kapásból értsek is valamennyit a szövegből. Lényeg a lényeg: aznap este rendezték meg a kolis gólyabált, amit egy igazi bálként kell elképzeli, társastáncokkal meg mindennel. Éjfélig. Utána jöhet az igazi buli. Az elsősök keringője utáni első dalra rögtön felkért keringőzni A SRÁC, én pedig, akárcsak egy idióta, rózsaszín stólámmal együtt pörögtem vele. Utána pedig majdnem egy órát beszélgettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel felkeltem, belenéztem a tükörbe, és úgy gondoltam, hogy itt a szemeszter fele, s ez az irány, ahová tartok, nagyon nem jó. Egyrészt, a minoros folyamatos korán kelés otthagyta nyomát a szemeim alatti karikák formájában. Komolyan fontolgattam, hogy minor helyett inkább a saját szakom specializációját választom, mivel láttam, hogy ott jóval kisebb erőfeszítésekkel előrébb lehet haladni. Ma azonban már világos számomra, hogy a könnyebb út nem egyenlő a jobb döntéssel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A feladatok pedig addigra már bőszen sorakoztak előttem, A SRÁC többet nem nagyon keresett, én ezért minden energiámat az egyetemi feladataimra fordítottam, s kerültem a magambafordulós pillanatokat, mivel tudtam, hogy nem az a tükörkép fogad majd, amit szeretnék. Közben pedig háttérzenének ment a <i>Medvind med vin</i>, amelynek egyes sorai annyira fején találták a szöget, ami a saját szituációmat illeti, hogy még így visszagondolva is fáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2017. december</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eljött a nemzeti boldogság hónapja. Úristen, ez most úgy hangzik, mint valami gagyi fideszes rendezvény. Nevermind.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, eljött az év azon időszaka, ahol úgymond kötelező társadalmi elvárás, hogy boldog légy. S ha te magad ennek a közelében sem vagy, na, az kibaszottul szar érzés tud lenni. Egyetemisták tudják, hogy a szorgalmi időszak utolsó hetei nem igazán kombinálható az adventi készülődéssel, a vizsgák pedig még kevésbé magával a karácsonnyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezidőtájt leginkább ürességet éreztem. Csinálom, csinálom, amit kell, de mintha mindezt nem én tenném, hanem egy lélektelen alterego, egy robot. Fogalmam sem volt, mi az, ami egy kis motivációként, vagy akár egy szimpla életcélként szolgálhatna. Félre ne értsétek, nem akartam öngyilkos lenni. Ahhoz bátorság kell, nekem pedig köztudottan nincs. Kicsit olyan érzés volt ez az időszak, hogy nem tudtam, ki vagyok, és mi a feladatom itt. Mintha minden mindegy lenne, amit csinálok. Ráadásul a szobatársaim egyéb okokból a kiköltözés felé kacsintgattak, és mit ne mondjak, ez sem segített azon, hogy kevésbé érezzem magam egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szilvesztertől reméltem némi változást. Hogy látod, <i>Stine, itt van neked a koli, itt vannak a barátok, az élet tulajdonképpen nem is szar.</i> Nos, a buli ettől függetlenül az volt, viszont sikerült egy nagyon jó beszélgetést folytatnom aznap este 2 jó kolis barátnőmmel. Jó volt, hogy valaki meghallgatta az aktuális félelmeimet, és sokszor ez szerintem többet jelent, mint egy jaaaj, hát úgyis minden rendben lesz, majd meglátod. Mivel ez a 2 barátnő nem mindig ér rá lelkem maradék darabjainak ápolgatására, ezért szeretném a blog adta lehetőségeket kihasználni, hogy még több ember tudja hallgatni nyavalygásomat ezentúl. Hah.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, sikerült valamennyire élveznetek eme bepillantást az elmúlt év káoszába, és nem utáltattam meg magamat nagyon Veletek. Ha volt olyan része a bejegyzésnek, ami esetleg Nektek is ismerős volt, vagy többre vagytok kíváncsiak, hagyjatok nyomot magatok után. Nem harapok. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hilsen,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 40px;">Stine Larsen</span></div>
Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-53025335227514456622017-06-18T15:45:00.001+02:002020-05-04T14:38:20.194+02:00Jeg er tilbake<div style="text-align: center;">
<i>Vagyis visszatértem.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hei!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szolgálati közlemény: eddig a „Hogyan ne indítsunk be egy blogot?” című rovatot láthatták, a folytatásban pedig a „Béna kifogások egy blog újra-, illetve beindításához” című bejegyzés következik.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon cikinek érzem már most rögtön egy ilyen „bocsi, hogy csak most hozok újra egy posztot” jellegű nyávogással kezdem az itteni tevékenységemet, de tényleg csak ezt tudom mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Lehetséges okok:</u></div>
<ul style="text-align: justify;">
<li><b>Vizsgaidőszak</b> (Amit egyébként olyannyira túltoltam, hogy egy olyan tárgyból is elmentem javítani, amiből eredetileg hármast kaptam. Stréberség: level végtelen.)</li>
<li>Eurovíziós Dalfesztivál vége utáni depresszió, avagy a <b>PED </b>(= Post-Eurovision Depression)</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
<u>Valódi ok:</u></div>
<ul style="text-align: justify;">
<li><b>Érzelemmentes és unalmas magánélet, ahol olyan szinten nem történt semmi az elmúlt egy hónapban, hogy az már nekem is fáj</b></li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval igen, itt tartunk jelenleg. A PED-em enyhítése érdekében a következő poszt a 2017-es ESC sorrendem lesz, de tervben vannak rövidebb feljegyzések is a mindennapok pillanataiból, amiknél érdemes megállni, és továbbgondolni az adott szituációt. Az új, általam ebben a pillanatban alkotott irodalmi műfaj neve az életképek lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hilsen,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 40px;">Stine Larsen</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-26802943113449879562017-05-18T20:50:00.001+02:002022-12-06T18:50:35.564+01:00Eurovíziós Dalfesztivál-kihívás<div style="text-align: justify;">
Hei!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most, hogy kiléptünk az eurovíziós hétből, tünetenyhítésnek szeretném megosztani veletek néhány all-time favourite ESC-dalomat egy kihívás keretében, <strike>hogy addig is le tudjam valahol vezetni az extázist, amit már szimplán a május hónap hallatán érzek</strike>. Ezt a kihívást barátnőm, Lia blogján láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a>
<div style="text-align: justify;">
<b>1. Az első olyan ESC-dal, amire emlékszel</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=7zWO-V0dmHg">Safura - Drip Drop</a> (Azerbajdzsán, 2010)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először 2010-ben láttam a dalversenyt, és az első szám, ami igazán megmaradt bennem, s amit a mai napig elő szoktam venni, az Safura dala. Határozottan él bennem a kék ruhája (amit egyébként én is szívesen felvennék) és a lépcsőn való levonulása. CAN I LOOOOOOOVE YOUUUUU FOREVEEEER THROUUUUGH THIIIIS....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2. Az a dal, ami abban az évben nyert, mikor elkezdted követni a versenyt</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=IRgp-7Q4alU">Lena - Satellite</a> (Németoszág, 2010)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy már említettem, hét éve láttam először a dalfesztivált, és akkor az egyik kedvenc országom (na nem eurovíziós szempontból) nyert. Hogy miért, az számomra azóta is rejtély, ugyanis az egész dal, úgy, ahogyan van, idegesítő - Lena akcentusát és esetlen színpadi mozgását félretéve. Utálatomat valószínűleg csak felkorbácsolta az, hogy Alexander Rybak szájon csókolta őt a díj átadása közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt félretéve, nem mostanában lesz az, hogy a németek megint Eurovíziót nyernek, elnézve így az elmúlt három évben produkált eredményeit... (Két utolsó hely a döntőben, és idén egy utolsó előtti hely.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>3. Az a dal, az országodból, amit szégyelltél</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=Xd4vRC5ZdLI">Ádok Zoli - Dance With Me</a> (2009)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először a Kedvesemet szerettem volna beletenni erre a helyre, de elkezdtem kutatni a youtube-on hazánk ESC-dalai között, és emellett a "csoda" mellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Az még hagyján, hogy a földön való kúszás mozdulatai elég félreérthetőek, a közhelyhalomnak is elmenő szöveg és a béna Alcazar-utánzat szerintem egy all-time low volt országunk eurovíziós történetében. Egy kis tipp: érdemes <a href="https://www.youtube.com/watch?v=bzvPeJzXw3U">Gundi kommentárjával</a> végignézni a komplett videót. Az a felvezető szöveg nem semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>4. Az a dal, amitől táncolni akarsz</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=NdxOCTezeTg">Nadav Guedj - Golden Boy</a> (Izrael, 2015)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Kattints a linkre, hogy COME BEFORE I LEAVE / LET ME SHOW YOU TEL-AVIIIIV</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>5. Az a dal, ami akkor nyert, amelyik évben születtél</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=Fv83u7-mNWQ">Dana International - Diva</a> (Izrael, 1998)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A bizonyíték arra, hogy Conchita reinkarnálódott. Oké, ez gonosz megjegyzés volt, nem is volt semmiféle szándékom Conchitát megbántani. A Diva viszont számomra egy semleges dal, amely ötvözi az akkorra jellemző tuc-tuc alapot egy sablonos ívű popszámmal. Nem rossz, de nem is lesz a kedvencem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>6. A dal, amire utoljára szavaztál</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=Fl1GYTg4GmA">Lucie Jones - Never Give Up On You</a> (Egyesült Királyság, 2017)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyönyörű lány, gyönyörű hang, gyönyörű dal. Hatalmas fejlődés volt az Egyesült Királyság részéről Lucie-t küldeni, jobb helyezést érdemelt volna szegény. Ugyanakkor tudom, hogy nem mindenki a nagyívű balladák híve, de ez a produkció szerintem önmagáért beszél. Lucie-n kívül még DiHajra és Robin Bengtssonra szavaztam ebben az évben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>7. A dal, amit utoljára hallgattál</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=g_HSRHqd_7s">DiHaj - Skeletons</a> (Azerbajdzsán, 2017)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Függője vagyok ennek a számnak. Egyszerűen annyira magával ragad, hogy fél perc sem kell, és már a földet csapkodom négykézláb, hogy DRUM DRUM DRUM BRING OUT THE GUUUUUNS. Sokan viszont kicsit félreértik ezt a számot (amit meg is értek, elvégre egy létrán álló ember egy lófejet visel...), de annyit érdemes tudni róla, hogy a fojtogató kapcsolatokból való kilépésről szól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>8.Az a dal, ami megfogott a döntő napján</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=-04pUETT7oI">Eric Saade - Popular</a> (Svédország, 2011)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2011-ben még az úgynevezett Clean Eurovision-játék szerint játszottam, azaz nem hallgattam már meg öt hónappal a döntő előtt mindegyik dalt. Éppen ezért volt számomra kellemes meglepetés Eric, hiszen már ahogyan elkezdődött a dal, transzba kerültem. Nagyon tetszett az akkori stílusa, és egy látványos show keretében a szavazás első felében nyerésre is állt. Rögtön megkedveltem ezt a mosolygós srácot, akinek pillanatokkal utána hatalmas rajongója lettem. Ugyan Eric mai irányzata már kevésbé hoz lázba, de sosem fogom elfelejteni Mr. Populart.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>9. A kedvenc ESC-hez kapcsolódó előadód</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Alexander Rybak</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik nagy celebrity crush-om. Imádom őt. Minden megnyilvánulása, dala őszinte. Szívből örülök a mai napig, hogy Budapesten találkozhattam vele, és megismerhettem munkásságát!! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>10. Az a dal, amit a szüleid dúdolnak</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Megosztott hely: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Pfo-8z86x80">Loreen - Euphoria</a> (Svédország, 2012) Anya / <a href="https://www.youtube.com/watch?v=bWe8PRsW4T0">The Common Linnets - Calm After The Storm</a> (Hollandia, 2014) Apa</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Anyát próbáltam jobb ízlésre téríteni (hatalmas Euphoria-utáló vagyok, ez szerintem később még egyértelműbb lesz majd), apát pedig nem tudom megállítani abban, hogy a kocsiban max. hangerőn menjen a Calm After The Storm.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>11. A legrosszabb nyertes dal</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=iq2yLykdjvA">Ell & Nikki - Running Scared</a> (Azerbajdzsán, 2011)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mr. Popularral való megismerkedésem után hatalmas düh öntött el, mikor ez a nyáltenger vitte el a prímet. Európa, őszintén?? Az emberek többsége azt sem tudta ezelőtt, hol keresse Azerbajdzsánt a térképen, erre bejön ez a tingli-tangli vinnyogás, és az egész kontinens dobálja feléjük a 12 pontokat. Why?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>12. Az a dal, ami egy különleges személyre emlékeztet</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=5PQJI-3LW-8">Sanna Nielsen - Undo</a> (Svédország, 2014)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Véleményem szerint ez a dal erőt ad mindenkinek egy döglődő kapcsolat, ill. egy se-veled-se-nélküled jellegű "majdnem-kapcsolat" lezárásához. ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>13. A legjobb dal az országodból</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=T_RxJZ3N9kE">Kállay-Saunders András - Running</a> (2014)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, lehet fujjolni, hogy nem magyar stb. (<strike>Ezen a ponton leszögezném, hogy akkor ezen logika szerint én sem vagyok az, mert egyik szülőm nekem sem magyar, de ez most másik téma.</strike>) Ez egy jól felépített, jól előadott dal volt; ötvözte a kellemeset a hasznossal. Szuper dallam kemény mondanivalóval. Nincs ezen mit szégyellni! Abszolút megérdemelte az ötödik helyet, büszke voltam, miközben produkcióját néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>14. Az a dal, amit az esküvődön hallanál</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=dlBXOveVh7c">Krista Siegfrieds - Marry Me</a> (Finnország, 2013)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tekintve annak sikerét, hogy találnék valakit, akivel esküvőre kerülne a sor, azért a biztonság kedvéért megkérdezném: biztos-e benne, hogy engem akar feleségül. Majd nyomatékosítanám kérésemet a fenti dallal. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>15. A legjobb színpadkép</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=e94dst20C9Y">Sergey Lazarev - You Are The Only One</a> (Oroszország, 2016)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy ugyan az oroszok valóban a Heroes-t akarták lemásolni, méghozzá rögtön a győzelem utáni évben, de felülmúlták Måns kis pálcikaemberét a falon való futkosással az én szemszögemből. Beszéljen a látvány magáért (a dal nem sok mondanivalóval rendelkezik), katt a linkre!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>16. A legrosszabb színpadkép</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=HdA2SsM3BLI">Sieneke - Sha La Lie /Ik ben verliefd/</a> (Hollandia, 2010)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A borzalmas számtól és a borzalmas dalszövegtől eltekintve a színpadon lévő verkli sem győzött meg arról, hogy ennek a dalnak a döntőben a helye. (Nem is jutott végül oda, hahahah.) Sokkal inkább való ez a produkció egy holland játékboltba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>17. A legjobb második helyezett</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=qqE69feyEOU">Yohanna - Is It True?</a> (Izland, 2009) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szegény lánynak a Fairytale-lel szemben nulla esélye volt, és a ruha sem tett hozzá a jó eredményhez, de szerencsére erre ott volt Yohanna gyönyörű hangja. Izland egyik legjobb dalát találjátok a fenti linken!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>18. A legjobb nem kvalifikáló</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=Ufba0nOz0fQ">Norma John - Blackbird</a> (Finnország, 2017)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aktuális sérelmeim egyike. Sikerült idén első helyezést adni egy dalnak, ami egy "művészdal", ezt meg kiejtjük. Én elsírtam magam az előadásmódjukon, nagyon mélyen megérintett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>19. A legjobb hang</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=1TOMqZV2jA8">Il Volo - Grande Amore</a> (Olaszország, 2015)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Akárki akármit mond, amit ezek a srácok a színpadon műveltek, az nem volt semmi. Látszott rajtuk, hogy mekkora közöttük az összhang, és ez kihatott a produkció minden egyes hangjára. Le a kalappal előttük!! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>20. A legrosszabb hang</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=iO14p2uCzkM">Demy - This Is Love</a> (Görögország, 2017)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez megint mi a fostalicska?? (<strike>szintén aktuális sérelem</strike>) Ugyan az eleje biztatóan indult, az első refrénnél nyilvánossá vált, hogy ez a lányka bizony nem nagyon tud énekelni. A link az elrettentés kedvéért van ott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>21. A 2017-es győztesed</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=nH6X2DVP8V4">Robin Bengtsson - I Can't Go On </a>(Svédország)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Robint már tavaly is szerettem volna svéd színekben látni a színpadon, ugyanis rendkívül megkedveltem a Melodifestivalen (<strike>svéd A Dal, erről még a későbbiekben lesz pár bejegyzés)</strike> során. Szerintem az I Can't Go On egy vidám, szívmelengető kis dal, ugyanakkor elismerem, hogy nálam leginkább az előadó iránti személyes kötődés miatt ért el ilyen előkelő helyezést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyi voltam mára, élvezzétek, kattintgassatok, éljétek át újra az elmúlt évek legjobb és legrosszabb dalait a kis lista segítségével. Természetesen a kihívás bárki számára nyitott, ha tetszett, és Te is megcsináltad, hagyj nyomot magad után.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hilsen,</div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 50px;">Stine Larsen</span></div>
Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5722544360132080978.post-15397067154726454632017-04-25T18:19:00.002+02:002020-05-04T14:36:11.537+02:00Hei!<div style="text-align: justify;">
Vagyis sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon örülök, hogy sikerült egy nyelvmániás, Skandinávia-őrült budapesti egyetemista blogjára keveredned. Ahogy már a bemutatkozásban is leírtam, a blog témái is legfőképpen ezek köré koncentrálódnak, de igyekszem mindenféle <i>random</i> bejegyzést hozni, alkalomadtán idegen nyelven is. A mostani, magyar szövegeimben található idegen szavak magyarázatát pedig az Információk menüpont alatt a Szószedet résznél találjátok. Angolban/németben érdemes gondolkodni, de amint a norvég tudásom megengedi, megpróbálok alkotni nektek valamit. Ugyanis meggyőződésem, hogy testem ugyan valahol Magyarországon lézeng, amint ezeket a sorokat olvasod, lelkem Oslo utcáit rója.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha ezek után felteszed magadban a kérdést, mégis miért The Ribbon Thing a blog címe, akkor el kell, hogy keserítselek, de rossz helyen keresed a választ. Ugyanis azt én sem tudom. Talán azért, mert <i>aesthetically pleasing</i> maga a masni, talán azért, mert az angol a lingua franca, ami a kedvenc nyelveim felett áll amolyan interkulturális kommunikációs funkcióban. Válaszd ki, melyik indoklás tetszik, a válaszokat kommentben várom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Első bejegyzésem az idei Eurovíziós Dalfesztiválról fog szólni, pontosabban a dalok álomsorrendjéről - az én szemszögemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ha det bra!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "kunstler script"; font-size: 40px;">Stine Larsen</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Stine Larsenhttp://www.blogger.com/profile/13684978688201830229noreply@blogger.com0