Jeg er tilbake

Vagyis visszatértem.

Hei!

Szolgálati közlemény: eddig a „Hogyan ne indítsunk be egy blogot?” című rovatot láthatták, a folytatásban pedig a „Béna kifogások egy blog újra-, illetve beindításához” című bejegyzés következik.

Nagyon cikinek érzem már most rögtön egy ilyen „bocsi, hogy csak most hozok újra egy posztot” jellegű nyávogással kezdem az itteni tevékenységemet, de tényleg csak ezt tudom mondani.

Lehetséges okok:

• Vizsgaidőszak (Amit egyébként olyannyira túltoltam, hogy egy olyan tárgyból is elmentem javítani, amiből eredetileg hármast kaptam. Stréberség: level végtelen.)
• Eurovíziós Dalfesztivál vége utáni depresszió, avagy a PED (= Post-Eurovision Depression)

Valódi ok:

• Érzelemmentes és unalmas magánélet, ahol olyan szinten nem történt semmi az elmúlt egy hónapban, hogy az már nekem is fáj

Szóval igen, itt tartunk jelenleg. A PED-em enyhítése érdekében a következő poszt a 2017-es ESC sorrendem lesz, de tervben vannak rövidebb feljegyzések is a mindennapok pillanataiból, amiknél érdemes megállni, és továbbgondolni az adott szituációt. Az új, általam ebben a pillanatban alkotott irodalmi műfaj neve az életképek lesz.

Hilsen,

Stine Larsen