Erős lélek - az idegenforgalomról dióhéjban II.

 Hei-hei!

Most, hogy a bejegyzéssorozat első részének közzététele óta eltelt egy év, és vége életem, hosszú évek óta első idegenforgalommentes nyarának, legfőbb ideje, hogy befejezzem ezt a bejegyzést; tekintve, hogy ezzel úgy tűnik, végérvényesen befejeződött az idegenforgalmi pályafutásom.

Ahogy azt már tudjátok, évekig nyári munkaként, néha tanév közben is számos órát töltöttem el recepciós pultok mögött nejlonharisnyában és fekete szoknyákban. Ebből, és az ott szerzett élményeimről szeretnék írni nektek most, ahogyan azt már egy éve megígértem.

Előre szeretném bocsátani, hogy az itt leírt történetek kizárólag a blog olvasóinak szórakoztatására szerepelnek, azzal a szálloda hírnevét véletlenül sem áll szándékomban csorbítani. Feltéve, ha valaki egyáltalán felismeri a hotelt, amelyet direkt nem nevezek nevén. Ismertetőnek legyen elég róla annyi, hogy egy vidéki, prémiumkategóriás szálloda.

A hotelnek a városban megépítése óta kultusza van. Aki ott dolgozik, az az általános közvélemény szerint minden bizonnyal felért az idegenforgalmi és vendéglátósi szakmai csúcsra. Egy elit helyen, amiről nem lehet panaszkodni. (Nekem sem ez a célom alapvetően ezzel a bejegyzéssel, de ismeritek az irományaimat már annyira, hogy nem azért születnek, hogy szobrot állítsanak valakinek vagy valaminek.)

(Mint ahogyan az előzőkben is, ezúttal sem valódi neveiken szerepelnek a történetemben a bejegyzés főhősei, azaz a szálloda volt és jelenlegi munkatársai.)