Sziasztok!
Nincsenek lassan szavak rá, mennyire égő, hogy ilyen mértékben elhanyagoltam a személyes blogomat. Nem magyarázkodásképpen, de többé-kevésbé rendszeresen tudtam részt hozni a történetes blogomon, így az itteni "agymenésekre" már nem sok idő maradt. Illetve, történtek még olyan dolgok az elmúlt hónapokban, amelyeket még nem volt erőm blogposztba foglalni, de ami késik, nem múlik. Úgy gondolom, mindenképpen hasznos lenne, hiszen mindig is segített korábban, ha leírtam a gondolataimat.
Most is hasonlóképpen fogok tenni, nagyon más okból kifolyólag. A következőkben egy igazi COVID-kordokumentumot olvashattok a védettségi igazolványom meg(nem)érkezéséről. Nem, ez sajnos nem kitaláció, ám mivel az egész történet annyira abszurd, hogy egy Örkény-novella ehhez képest semmi, megírom Nektek, hogyan is kezdődött, ha érdekel Benneteket, ha nem.
A védetlenségi igazolvány és a kis porszem, avagy az átlagember harca a pandémia útvesztőjében, az "új világban"
Tragikomédia ???? részben
Írta és elszenvedte: Stine Larsen