Stine nagy Eurovíziós toplistája - 2023

Boldog Eurovíziós Dalfesztivál-hetet kívánok mindenkinek!

Ja, hogy ezt normális emberek nem mondják? Hm, sebaj. Masniországban mindent lehet.

ELJÖTT AZ ÉV LEGFONTOSABB HETE! Az én univerzumomban biztosan. Ahogy azt már mind tudjátok, 12 éves korom óta (azaz több, mint fél életemben, te jó ég) hatalmas Eurovízió-fan vagyok. Erről majd egyszer részletesebben mesélek, eloszlatva vagy megerősítve a sok tévhitet, ami a versennyel kapcsolatban kering.

Magyarország sajnos idén nem indul, de aki itthonról szeretné követni az élő adásokat, a Youtube-on megteheti kedden, csütörtökön és szombaton este 21 órától.

Egy biztos: nekem rengeteget adott a dalfesztivál. A Tükröm, tükröm alapötletét, nyelvtudást, megismerhettem új előadókat, élőben is eljuthattam kétszer, de ami még ennél is fontosabb: barátokat (például Leah-t). Emellett tagja vagyok egy angol nyelvű eurovíziós blognak, ahol szerkesztőként az elmúlt 2,5 évben több mint 200 cikkben számoltam be ilyen-olyan eurovíziós hírekről.

A hírek keretein belül azonban nem mindig van lehetőségem kommentálni egyes dalokat olyan stílusban, ahogy igazán szeretném, így ezt most ebben a posztban teszem meg. Gimis koromban írtam hasonló toplistákat néhol inobjektív rajongói stílusban, néha vízöntősen kíméletlen őszinteséggel, ezért most megpróbálok visszatérni ehhez a műfajhoz.

Jöjjön tehát Stine Larsen 2023-as nagy Eurovíziós toplistája!

Disclaimer: Szeretném ezen a ponton leszögezni, hogy nem vagyok zenei szakértő (még kottát se tudok olvasni, nemhogy értékelhetően énekelni), ezért az alábbiakban olvasható vélemény kizárólag egy mezei, hozzá nem értő rajongó meglátása. Egyet nem érteni mindenki jogában áll.

37. Horvátország

Let 3 - Mama ŠČ!

Hát. Erről nehéz bármit is mondanom úgy, hogy összesen egyszer voltam hajlandó meghallgatni belőle az első másfél percet, ugyanis tovább nem bírtam az ízléstelenséget. Több rajongóval is azon a véleményen voltunk februárban, amikor kiválasztották őket a horvátok, hogy meg kéne nézni a déli szomszédainkat, hogy minden rendben van-e velük. Értem én, hogy punkok, és a punk arra van, hogy megbotránkoztasson. Nos, ez esetemben mindenképpen sikerült. Számomra semmi élvezhető nincs ebben a produkcióban, de biztosan én vagyok túl korlátolt, hogy meglássam ebben a művészi vonalat.

36. San Marino

Piqued Jacks - Like An Animal

Minden évben vannak olyan dalok az Eurovízión, amik csak úgy vannak. Idén San Marino az egyik, aki magára vállalta ezt a feladatot. Számomra sajnos nagyon semmitmondó dal lett, nem hinném, hogy a döntős mezőnyt fogja erősíteni.

35. Görögország

Victor Vernicos - What They Say

Szintén egy olyan dal, amiből egy sort vagy egy dallamfoszlányt se tudnék idézni. A srác "Dóra, a felfedező"-típusú dzsungelharcosnak öltözve kapja meg a 3 perc hírnevet. Abszolút a felejthető indulók kategóriáját erősíti.

* Rage szekció kezdete*

A rage szekcióban olyan dalok kaptak helyet, amelyeket hallva vérnyomásom az egekbe szökik, és/vagy idegesítenek valamilyen okból kifolyólag.

34. Dánia

Reiley - Breaking My Heart

A dal kellemesen kezdődik, azonban a refrénnél olyan érzés fog el, mintha egy vocodert hallgatnék, ez pedig teljesen elrontja az egész dal hangulatát. A dánok általában nagyon ártalmatlan és lagymatag dalokat küldenek az utóbbi időben az Eurovízióra, ezt pedig vagy sikerül élvezhető csomagolásban tálalni, vagy nem. Hát, idén nálam ez egy hatalmas nem. A dán közmédia szerint ők most nagyon szeretnének továbbjutni, hiszen ez már 2019 óta nem sikerült nekik. (Abban az évben sem kellett volna, ha engem kérdeztek...) Tudom, nem szép ilyet mondani, de valamiért nekem a fiúka is offos, mióta megtudtam, hogy vagy ő, vagy a lemezkiadója megpróbálta fiatalabbnak hazudni, és efölött nem bírok egyszerűen napirendre térni. Akit érdekel, itt olvashat erről bővebben.

33. Hollandia

Mia Nicolai & Dion Cooper - Burning Daylight

Egy könyvet tudnék írni arról, mi minden problémás számomra ezzel az indulóval, de titeket megkíméllek, csak egy rövid összefoglalót kaptok. Ez a dal számomra laposabb, mint a holland mélyföld. Sőt, a hollandiai mélyföldek még kevésbé laposabbak, mint a Burning Daylight, mert azokat legalább lezárja egy gát, ami megvédi őket az árapálytól. Vajon a Burning Daylightot is lesz, ami megvédje a kieséstől? Hát... Nem vennék rá mérget.

Namármost, azt tudni kell, hogy a dalt a 2019-es nyertes, Duncan Laurence szerezte. Ha engem kérdeztek, eredetileg saját magának írta, majd odaadta Dionnak és Miának, akiket bár egész szezonban a pártfogoltjainak hívott, de ez alig volt észrevehető, ami a holland médiának feltűnt, és Duncan, valamint a duó kapott egy nagy adag shitstormot a nyakába. A helyzeten nem segített, hogy az amszterdami pre-partyn sikerült egy borzalmas élő fellépést produkálniuk, ami nem igazán aratott nagy sikert a rajongók körében. Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy hangnemet váltottak, feljebb vitték azt. Így már nem hallgathatatlanul katasztrofális a produkció, csak szimplán élvezhetetlenül unalmas, mivel a duó tagjai közt semmiféle kémia, közös hullámhossz fel nem fedezhető. Én a helyükben beszélnék a KLM ügyfélszolgálatával és foglalnék két jegyet a szerda reggeli Liverpool-Amszterdam járatra. Hátha így még olcsóbb, mint utolsó pillanatban.

32. Lengyelország

Blanka - Solo

"Bejbah. It's kajnda krejsa." Nehéz máshogy elkezdeni a Solo értékelését, mint az azóta már az eurovíziós fandomban mémmé vált mondatokkal, Blanka, hát, mondjuk úgy, nem épp autentikus kiejtésével. Ám még ha az angol kiejtést félre is teszem, akkor is a tisztán éneklés ellen elkövetett ámokfutásnak tudom csak ezt a dalt leírni. Nem tudom, miért erőltetik az olyan emberek az egyidejű táncot és az éneklést, akiknek ez nyilvánvalóan nem megy. Blanka nagyon próbálja hozni a leszarom-típusú, menő csajszit, azonban nekünk ebből egy hamisan éneklő, fapados Nina Rybak jut, aki egy olyan rövid szoknyában illegeti magát, hogy majdnem belátok oda, ahova a Nap se süt be. Jó lenne, ha a lengyelek végre ugyanannyi energiát fektetnének a felnőtt Eurovízióba, mint a Juniorba.

31. Románia

Theodor Andrei - D. G. T. (Off and On)

Igazából ezzel a dallal kapcsolatban csupa kérdés merült fel bennem. Miért tart ilyen sokáig 3 perc? Tényleg nem volt ennél jobb a román előválogatón? Ki engedte meg ezt a színpadképet? Ki bólintott rá a srác öltözékére? A barátnője valóban önként belement abba, hogy keresztre feszített Jézusként, fehér lepelben jelenjen meg a LED-falon? Keleti szomszédaink is jobb, ha már elődöntő előtt elkezdenek csomagolni. Kicsit olyan hatása van szegény Theodornak, mintha egy Tesco gazdaságos Ethan Torchiót látnánk.

30. Egyesült Királyság

Mae Muller - I Wrote A Song

... that I can't perform. Bár örvendetes, hogy valaki végre megírt egy dalt, ahogy Alexander Rybak 2018-ban is tanácsolta, nálam Mae is a pre-partik áldozata lett, ahol bemutatta éneknemtudását és a Hádát és a jobb turkálókat is megszégyenítő öltözködési stílusát. Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha Mae nem dalt ír, hanem feldúlja a hűtlen exe lakását. Tulajdonképpen valahol irigylem a briteket, amiért minden évben kiküldenek egy középszerű dalt, amivel aztán elhiszik egészen a döntőig, hogy reális esélyük van a végső győzelemre. Stúdióverzióban amúgy nem annyira rossz ez a dal, de aki csak egyszer is hallotta élőben, az DA-DA-DA-DA-DAI helyett egy dologra vágyik: to D-D-D-D-D-DIE.

* Rage szekció vége *

29. Belgium

Gustaph - Because of You

Gustaph iszonyú jó kontrollal rendelkezik a hangja felett, nem véletlenül erősíttette már többször a belga háttérvokálos csapatot. Egy tündéri fickó, mégsem tudtam nagyon ennél előbbre sorolni, mert a dalban nem sok olyan elem található számomra, ami nagy rajongást válthatna ki belőlem. Nagyon meglepődött mindenki, mikor ő nyerte meg az idei belga válogatót, mivel véleményem szerint azért voltak jobb dalok is, de végtére is, egész cuki az egész Gustaph-jelenség.

28. Írország

Wild Youth - We Are One

Szegény írek mintha eltévesztették volna a feladatot: ez nem a "Küldjünk lehetőleg minél semmitmondóbb dalt, majd lepődjünk meg, ha kiesünk" című tévés matiné. San Marinóhoz hasonlóan Írország sem fogja felkavarni ezzel az állóvizet, amolyan egynek elmegy, pisiszünet dal.

27. Németország

Lord of the Lost - Blood & Glitter

Alapvetően nem vagyok a rock ellen, ha az valóban jó. Ezt viszont nem tudom elmondani a németek daláról. Tipikusan a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka esete: metálhörgés, tűz, kemény rock 3 percen keresztül. Még szerencse, hogy automatikus döntős, így elég lesz egyszer meghallgatni.

26. Azerbajdzsán

TuralTuranX - Tell Me More

Ezzel a dallal egyébként nincsenek nagy személyes konfliktusaim, egyszerűen csak nem nagyon vált ki belőlem semmi érzést. Aranyosak, jópofák a srácok, de nem hagynak túl maradandó nyomot. Az eddig látott próbás felvételek alapján viszont nagyon jó kameraállásokkal igyekeznek kihozni a maximumot, amit ebből a nótából lehetséges.

25. Szerbia

Luke Black - Samo Mi Se Spava

Nem tudom, más hogy van ezzel, de engem kifejezetten ki lehet hozni a béketűrésemből az ilyen kétnyelvű dalokkal. Mármint, amikor rossz a kivitelezése, mint például ennek. Valahogy nekem az egész színpadkép túl elvont, és a túlzott mennyiségű tucc-tucc sem segít arra, hogy déli szomszédainkat kicsit előbbre soroljam. A nemzeti döntős produkcióban még egy műanyag homárt is felvitt magával a színpadra; kíváncsi vagyok, hogy ez a dekorelem megmarad-e Liverpoolban is. Ugyanakkor attól tartok, ez már megint az a balkáni (ex-jugó?) művészet, ami szerény személyemnek már túl magas. #MándliVagyokOsztNemÉrtemHe

24. Málta

The Busker - Dance (Our Own Party)

Mikor először meghallottam ezt a dalt, kifejezetten nem tetszett. Azóta rájöttem, egész kellemes kis dal háttérzenének, és a srácok is nagyon jó fejnek hatnak. Nem minden eurovíziós produkciónak kell megváltani a világot, de hiányzik egy kis je ne sais quoi ebből az egészből. Örülnék neki, ha bejutnának, de erre sajnos nem sok esélyt látok jelenleg.

23. Izland

Diljá - Power

Szintén a "nem sok vizet zavar"-kategóriába sorolnám a dalt, egyszerűen valahogy nem fog meg. Háttérben szívesen elhallgatom, de sajnos nem tartozik a nagy kedvenceim közé.

22. Lettország

Sudden Lights - Aijā

Kicsit olyan ez a dal nekem, mintha a holland és az izlandi dalt mixelték volna össze: várom, hogy történjen benne valami, ez azonban elmarad. Kétesélyesnek tartom, hogy bejusson a döntőbe: vagy kiesik, vagy sikerül egyszerű és chill hangulatával néhány szavazót összeszedniük a lett fiúkáknak.

21. Svédország

Loreen - Tattoo

Leah, nyugodtan ugord át ezt a leírást, neked eleget ranteltem erről.

Igen, igen, tudom, bizonyára arra gondoltok most, hogy teljesen elmentek-e Stinénél otthonról, hogy hőn szeretett Svédországát és az Eurovízió királynőjeként számontartott Loreent még nemhogy a Top 10-be, de a Top 20-ba se rakta be? A válaszom az, hogy nem, nekem ez egész egyszerűen nem tetszik. A dal az Euphoriához képest is szörnyen semmitmondó, és az orrhangon nyávogós előadásmód sem javít a helyzeten. A színpadképről pedig inkább ne is beszéljünk: Loreen olyan karmokkal (= olyan műkörmökkel, ami már megakadályozza abban, hogy kitörölje ott lent, a svéd közmédia pedig erre felbérel egy embert?!) vonaglik (már bocsánat) egy szendvicssütőre emlékeztető négyzet alakú valamin. (Amiből egy mérettel kisebbet kellett hozni Liverpoolba, mert a nemzeti döntőn használt eszköz súlya a liverpooli színpadra túl nehéz lett volna.)

Egy szó, mint száz: ha Loreen nyer, azt nem a dal miatt teszi, hanem az alternatív színpadkép miatt, illetve azért, mert egyébként baromi jó előadó. Ezt a középszerű, idegesítő dalt kiválóan prezentálja, így kétségkívül a Top5-be várjuk.

20. Izrael

Noa Kirel - Unicorn

Tulajdonképpen ennek a dalnak is a rage szekcióban lenne a helye, de az ottaniakhoz képest ez legalább zeneileg valamennyire élvezhető. A dalszöveg politikai áthallását és az énekesnő személyes meggyőződéseit félretéve azonban ez a produkció számomra igencsak a tavalyi spanyol indulót akarja utánozni a Noa által viselt ruhán keresztül a dancebreakig, amely Chanellel ellentétben itt igencsak erőltetetten hat. Konkrétan úgy néz ki a koreográfia a táncosok megérkezésééig, mintha egy dackorszakban lévő óvodás egy hisztiroham kellős közepén levágná magát a földre és ott vergődne, amíg az anyukája fel nem szedi a földről.

19. Olaszország

Marco Mengoni - Due vite

Olaszország nem kockáztat: 2013-ban hetedik helyezést elérő előadóját küldi egy újabb bevetésre egy zsűribiztos, klasszikus olasz dallal. Olyannyira klasszikus, hogy ha nem tudnám, hogy ez az idei olasz eurovíziós dal, megesküdtem volna rá, hogy rajta volt valamelyik kazettán, amit az olaszországi nyaralásainkon hallgattunk a szüleimmel a kocsiban. A nosztalgikus hangulat előidézéséért mindenképpen jár Marconak a keksz, de nem fog måneskini babérokra törni.

18. Litvánia

Monika Linkyte - Stay

Valami miatt sikerült egy hullámhosszra kerülnöm ezzel a dallal. Tetszik, ahogy félig szomorkásan, félig optimistán szippant magába, miközben bevillanak nem épp fényesen alakuló szerelmi életem képsorai. Remélem, hogy az élő produkció sem fog majd csalódást okozni.

17. Albánia

Albina & Familija Kelmendi - Duje

A Kelmendi család közös produkióval hozza el az albán kultúrát a színpadra. (Még szerencse, hogy alapból hatan vannak, és mindenki felfért.) Nagyon bírom, hogy ők így együtt muzsikálnak, tök jópofa hangulata van az egésznek. Kicsit szappanoperás vibe-ja van az előadóknak; valahogy úgy képzelem el, hogy itt bizony a nők hordják a nadrágot a családban. Maga a dal nem a kedvencem, de nem is rossz, úgyhogy a középmezőnyömet erősíti.

16. Ukrajna

TVORCHI - Heart of Steel

Mikor először láttam, hogy az ukrán nemzeti válogatón ezt a dalt sikerült győztesnek kihozni, csalódott voltam. Na, nem, mintha lett volna valaki nagy kedvencem, de nem éreztem/érzem ebben a számban, hogy ez egy ukrán induló - azokban van valami egyedi, valami különleges. Az elektronikusnak ható templomi orgonás rész tetszik, de nem érzem azt a nagy hűha-hatást a dal közben.

15. Csehország

Vesna - My Sister's Crown

Mondanivalóból jeles, megvalósítás terén már inkább közepes. Számomra már-már zavaró, ahogy éles váltásokban elkülönül a popzene és a népi motívumok, de mégis idén az értékelhető produkciók közé tartozik. Meglátjuk, hogy értékeli Európa a jelen politikai helyzetben.

14. Svájc

Remo Forrer - Watergun

Kicsit bűntudatot érzek, amiért ez a dal csak a 14. helyemet szerezte meg, mert nagyon szép dal, de valahogy jelenleg még nem tudok teljes mértékben azonosulni vele. Biztos vagyok benne, hogy ez az élő fellépést látva változni fog, mert nagyon ígéretes felvételeket láttam a színapdképről, Remo Forrernek pedig nagyon jó hangja van. Úgy vélem, ez tipikusan az a dal, ami élőben nagyobb katarzist okoz, mint a stúdiófelvétel.

13. Ausztrália

Voyager - Promise

A német dal, csak jól. Röviden így tudnám összefoglalni. Szeretem a rockot, és ők ezt jól is hozzák, a metálos hörgéseket azonban itt is túlzásnak érzem kicsit, így ennél előrébb nem igazán tudom őket helyezni. Elvileg Ausztrália különleges engedélye az Eurovízión való részvételre idén lejár, kíváncsi lennék, hogy ez lesz-e az utolsó ausztrál dal a versenyen, vagy hallunk még tőlük valami jobbat.

12. Portugália

Mimicat - Ai coração

Mimicatról egyetlen szó jut eszembe: cuki. Magát a dalt először nem igazán kedveltem, de alattomosan felkúszott a lista első harmadába. Nem übereli a tavalyi indulójukat számomra, de igazán jópofa kis dal, remélem, jól szerepelnek majd.

11. Észtország

Alika - Bridges

Kedves Görögország és Hollandia! ÍGY kell felépíteni és összerakni egy balladát! Van eleje, vége, közepe és mondanivalója is - messze kiemelkedik az idei vérszegény balladák közül. Alika színpadi jelenléte is varázslatos: bebizonyítja, hogy nem kell mindenféle fénycsóva és konfettieső, hogy maradandó élményt adjon egy dal.

10. Spanyolország

Blanca Paloma - Eaea

Kifejezetten tetszik, hogy a spanyolok mertek kockáztatni és nem egy sablonos, közhelyes dalt küldtek, hanem valami olyat, amit meghallok, és egyértelműen az ország kultúrájához tudom kapcsolni. Blanca hangja igazán különleges és erőteljes (vigyázat, NEM a lengyel Blankáról beszélünk most, van egy másik is), ugyanakkor kicsit félek, hogy arra a sorsra jut, mint tavaly Franciaország. Eddigi tapasztalataim alapján eléggé megosztó: valaki vagy odavan érte, vagy rühelli. Egy biztos: mindenképp fülbemászó a hosszú másodpercekig tartó EAEAEAEAEAAAA.

9. Ausztria

Teya & Salena - Who the hell is Edgar?

Valahol február környékén kiszivárgott egy demó verziója ennek a dalnak, és konkrétan az egész eurovíziós fandom azon röhögött, hogy most az osztrákok komolyan Edgar Allan Poe-ról írnak egy dalt? Nos, azóta megkaptuk a választ: IGEN. Bár a számnak van egy absztrakt jelentése, ami a női dalszövegírók helyzetére hívja fel az ember figyelmét, mégis azt érzem, hogy kicsit túl lett ez magyarázva, és nem biztos, hogy a mezei nézőknek ez le is fog esni, illetve ettől fognak telefont ragadni. Továbbá, mivel úgy gondolom, hogy ez egy frappáns dal, a tervezettnél frappánsabb színpadképet is össze lehetett volna hozni. POE POE POE POE POE EDGAR ALLAN EDGAR ALLAN POE POE POE...

8. Grúzia

Iru - Echo

Mindenképp a jobb grúz dalok közt tartom számon. Iru nagyot énekel, és kiváló hangulatot teremt a számmal, bízom benne, hogy döntőzni fog. A kántálásra emlékeztető "chamgaranga-chimidimidanta" rész a kedvencem, tovább erősítve a dal egyedi atmoszféráját.

7. Franciaország

La Zarra - Évidemment

"La Grande France" sem hazudtolja meg önmagát: egy monumentális, igazán francia dallal szállnak ringbe. La Zarra egy végtelenül karizmatikus énekesnő, ám nekem egyszerre valahogy mégsem tetszett a dal. De nem kell aggódni, félig halandzsás franciámmal már kiválóan tudok a szám ütemére vonulgatni a szobámban. Egyáltalán nem lepne meg, ha a tavalyi Junior Eurovízió után a franciák ezt is megnyernék.

6. Norvégia

Alessandra - Queen of Kings

Sokáig a második helyemen volt, mostanra kénytelen volt átadni a helyét másoknak. Továbbra is azt gondolom, hogy egy szuper dal, különleges hangi adottságokkal rendelkező előadótól, de nekem kicsit kezd elveszni a mezőnyben. Ami viszont tetszik benne, az a #girlpower és Alessandra olasz-norvég kettős identitását említő utalások.

5. Szlovénia

Joker Out - Carpe Diem

12 points from Hungary go to our lovely neighbour Slovenia! A kevesebb néha több: ezt a Joker Out szépfiúi is tudják. (Az énekes, Bojan nyerte el az idei ESC-crushom megtisztelő címét. Csak rá kell nézni.)

Tetszik a dal chill hangulata. Nem akarnak ők monumentális, világmegváltó balladákat előadni ország-világ előtt, ők csak egyetemista fiúk, akik együtt akarnak egyet zenélni. De legalább azt jól teszik.

4. Moldova

Pasha Parfeni - Soarele si Luna

A furulyás részekkel teljesen megvettek. Van az egésznek egy népies, misztikus világa, ami nagyon bejön. Kedvem támad sámános mozdulatokkal kiadni belső energiáimat a refrén kiteljesedése közben. Egyedi hangzása van, amivel kiemelkedik a mezőnyből.

* Most pedig jöjjenek a dobogós helyezettek! *

3. Örményország

Brunette - Future Lover

Kevés olyan dal volt idén, amire egyből azt mondtam, hogy na igen, így kell ezt. Az örmény dalnál viszont ez volt a helyzet: szerintem zseniális a dal kivitelezése. A mondanivalója, koncepciója is megszólított: milyen jópofa dolog már leendő szerelmünknek dalt írni? Brunette ezzel nálam a szerelmes dalok egy új műfaját alkotta meg. A számnak varázslatos aurája van, szívből remélem, hogy tovább fog jutni a döntőbe.

2. Ciprus

Andrew Lambrou - Break a Broken Heart

Na, itt már érzem a HŰHA-hatást! Andrew hangja brutálisan jó, olyan magával ragadó erő rejlik benne, hogy nem tudsz nem odafigyelni. A dalszöveg is nagyon telitalálat részemről, egyszerűen minden szempontból megfelel az általam kedvelt műdrámai popdalok felé támasztott kritériumoknak.

You did your best

To do your worst

I got used to all the ways it hurt

Feel the fever telling me that I need her

Science fiction turning into an addiction

I see you

For who you are

But you can't break a broken heart

1. Finnország

Käärijä - Cha Cha Cha

It's crazy, it's party. Kell ennél többet mondani erről?

Valószínűleg igen, pedig jómagam sem tudom teljes mértékig megmagyarázni, miért épp ez a dal került a listám élére. Munkám révén szinte a nap minden percében komolynak és koncentráltnak kell lennem, így kifejezetten jó érzés az ilyen számokra megőrülni a nap végén. Mikor legelőször hallottam, az volt a reakcióm, hogy mégis mi a búbánatos lófittyfene ez (na jó, nem épp ezekkel a szavakkal, de értitek), viszont másodszorra és harmadszorra is végignézve a produkciót, valami átkattant az agyamban, és már bolond módjára ugrálva üvöltöztem, hogy CHA CHA CHA HEEEY! Käärijä ezen felül egy élő mém: kissé szerencsétlen, de szerethető figura, aki Mándli Erikhez hasonló angoltudással próbál helytállni egy nemzetközi versenyen. (A fenti mondatot nyilatkozta egy külföldi újságírónak a finn nemzeti válogatón, ugyanis nem jutott eszébe semmi más angolul, és természetesen ebből is mém lett.)

Leah-val szombaton este egyenpólóban fogunk drukkolni neki, mert nagyon megkedveltük őt mindketten. HAJRÁÁÁ FINNORSZÁG!

Mennyire (nem) értünk egyet? Te is nézni fogod az Eurovíziót? Írd meg kommentben!

Stine Larsen