Védetlenségi igazolványom

Sziasztok!

Nincsenek lassan szavak rá, mennyire égő, hogy ilyen mértékben elhanyagoltam a személyes blogomat. Nem magyarázkodásképpen, de többé-kevésbé rendszeresen tudtam részt hozni a történetes blogomon, így az itteni "agymenésekre" már nem sok idő maradt. Illetve, történtek még olyan dolgok az elmúlt hónapokban, amelyeket még nem volt erőm blogposztba foglalni, de ami késik, nem múlik. Úgy gondolom, mindenképpen hasznos lenne, hiszen mindig is segített korábban, ha leírtam a gondolataimat.

Most is hasonlóképpen fogok tenni, nagyon más okból kifolyólag. A következőkben egy igazi COVID-kordokumentumot olvashattok a védettségi igazolványom meg(nem)érkezéséről. Nem, ez sajnos nem kitaláció, ám mivel az egész történet annyira abszurd, hogy egy Örkény-novella ehhez képest semmi, megírom Nektek, hogyan is kezdődött, ha érdekel Benneteket, ha nem.

A védetlenségi igazolvány és a kis porszem, avagy az átlagember harca a pandémia útvesztőjében, az "új világban"

Tragikomédia ???? részben

Írta és elszenvedte: Stine Larsen

2020. december 26.

Karácsony másnapján a tévében a szokásos béna filmek helyett a híradót néztem. Ámulattal, ugyanis megérkezett az EU-ba a COVID-19 elleni vakcina. Persze, csak az egészségügyiseknek, de elérhető közelségbe kerül hamarosan ennek a baromságnak a vége. Legalábbis azt hittem, de ez megint egy másik kérdés.

2021. február

Nagymamám megkapja az oltását, a családban elsőként, a korára való tekintettel. Nem sokkal később postán is megkapta a védettségi igazolvány (továbbiakban: A KÁRTYA) névre hallgató, a szolgáltatások megnyitása után állítólag mindenre IS feljogosító csodadokumentumot. Megtudjuk, A KÁRTYÁT nemcsak akkor kaphatja meg valaki, ha beoltották, hanem, ha igazoltan átesett a betegségen, vagy ha kellően magas az antitest-szintje. Ilyenkor azonban nem egy örök életű csodaKÁRTYA tulajdonosa leszel, mert van egy lejárati dátuma.

2021 kora tavasza

A KÁRTYÁT sok kritika érte; leginkább amiatt, hogy az oltottaknál nem szerepel az oltás típusa. Továbbra sem világos, milyen előnyökkel jár majd A KÁRTYA birtoklása, ám felmerül, hogy ezzel lehet majd jönni-menni mindenhova a lockdown végén. A tézist alátámasztja, hogy nagymamám, a februári beoltott a második oltását követően kapta meg A KÁRTYÁT, míg apukám már az első oltását követően, meglepődve vette ki a postaládából az övét. Logikátlan döntés, de legalább készülődik a nyitás terve. Hogy én, a huszonéves, szerencsére semmiféle alapbetegséggel nem rendelkező személy mikor kapom meg az oltást, majd A KÁRTYÁT, továbbra is homályos.

2021. április vége, egy pénteki nap

Juhú! Előző nap hívott a háziorvosom, hogy másnap tudnék menni Moderna desztillált vízbefecskendezésre oltásra. El sem hiszem! Fővárosi és agglomerációban élő barátaimnak megírom bosszantásképpen, hogy nesztek, itt falun vidéken már ilyen jól halad az oltási program, bezzeg Nektek a Made in Chinát próbálják meg lenyomni a torkotokon.

Az áprilisi reggelen megdicsőülve ülök be az autóba, hogy én is végre megkaphassam mikrochipemet, beinduljon a gyíkemberré változásom, stb. (Figyelem: oltáselleneseknek mondom, hogy ezt nem komolyan gondoltam, hanem szarkazmus volt. Nyilván értem az aggodalmakat a cuccal kapcsolatban, de ne menjünk át abszurd konteók gyártásába. Nem, még Bill Gates sem fog GPS-szel követni senkit.)

A hidegrázást és a lázat az oltást követően hősiesen átvészelem abban a reményben, hogy hamarosan postaládánkban találom én is A KÁRTYÁMAT.

2021. május eleje

Megjelent a kormányrendelet: A KÁRTYA birtokában lehet bent ülni éttermekben, moziba/színházba menni, egyszóval, minden olyat lehet újra csinálni, ami a korona előtti szociális életem alappillére volt. A KÁRTYÁM persze még nem jött meg, de a híradóban látottakból ítélve megkezdték a tömeges oltást, plusz a Pfizer-nap okozta káoszból nem épült fel még az EESZT. Sajnos így le kell mondanom egy ebédmeghívást a szakadó esőben, mivel miattam nem tudunk beülni az étterem fedett részébe. Elnapoljuk a találkozót egy, az időjárásjelentés szerint napsütéses napra, hogy a teraszon tudjuk elfogyasztani az ebédet.

2021. május tizenvalahányadika

Két hét telt el az oltásom óta. Legjobb fiú barátomtól megtudtam, hogy az ideiglenes lakcímre postázzák A KÁRTYÁKAT. (MIÉÉÉRT? Minden más hivatalos irat, választási névjegyzékbe történő felvétel is az állandóra jön, miért szopat ezzel A KÁRTYA kibocsátója pont most, amikor a távoktatás miatt ebben az évben nem is jártam még a kollégiumban?)

Azonnal pániküzemmódba kapcsolok, és felkeresek valakit a 200 km-rel arrébb lévő ideiglenes lakcímemen, az egyetemi kolimban. Elsőként a portást zaklatom, sajnos nincs ott, utána buzgó elsőéveseket állítok rá a projektre, de nekik sem sikerül fellelniük sehol. Belső Karenemet elővéve besétálok a helyi kormányablakba, ahol az iroda legbunkóbb ügyintézőjét kapom. A néni nem engem utál tulajdonképpen, hanem anyukámat, de ez mindegy is. Öt éve igyekszem emiatt nem ebben a kormányablakban cserélni az igazolványaimat, de a szükség nagy úr, máshova nincs kedvem elutazni. A tőle megszokott bunkósággal kioktat, hogy mit pattogok, nem is kézbesítették A KÁRTYÁMAT a kollégiumomba. Le sem tudták ugyanis gyártani, mert a TAJ-kártyámon nem szerepel a második keresztnevem, és hibát jelzett a rendszer. (MIÉÉÉRT? 2. Azóta is nagy a kuss a családban, hogy ki intézte annak idején a TAJ-kártyámat, és ki felejtette el, mi a rendes nevem.) Négy, azaz négy hiányzó betű miatt kitöltök 3 oldalnyi papírt, szegény KÁRTYÁM eközben valahol árválkodik a nyomdában, név nélkül vagy a rossz névvel. Hogy ez a probléma miért huszonvalahány évvel a születésem után jelentkezik, nem tudom. Korábban is vettem igénybe egészségügyi ellátást, akkor nem zavart ez senkit. Na, mindegy, bementem, kijavították, megadtam az állandó lakcímemet kézbesítési címnek, hamarosan akkor már megkapom. Gondoltam én.

2021. május vége

Egy szintén pénteki napon megkapom a második oltást, A KÁRTYÁMNAK azonban se híre, se hamva. Felbőszülten ismét a kormányablak felé veszem az irányt. A bunkó ügyintéző vérnyomása valahol a 200 környékén, amikor meglát. Az alábbi párbeszéd zajlik le közöttünk:

Ügyintéző: - Mit akar?

Stine: - Jó napot kívánok, én csak érdeklődni szeretnék, hogy a...

Ügyintéző: - Itt mindenki csak érdeklődik.

(Stine, magában: Szerinted miért, te nagyon hülye?)

Végül elértem, hogy foglalkozzon az ügyemmel. Belenéz a dokumentációba, látja, hogy továbbra is hibát ír az EESZT. Na, nem a nevem miatt, azt sikeresen kijavították. Kinyomtatja a papírt, hogy ellenőrizzem az adataimat, én pedig majdnem seggreülök. Keressétek a hibát:

Stine: - A születési dátum nem stimmel.

Ügyintéző: - Elírták az évet?

Stine: - Ne haragudjon, de az évezredet is.

Meg a hónap, napot is, de ezt nem rovom fel a bunkó néninek. Nincs az arcomra írva, hogy melyik évszakban születtem, viszont az talán igen, hogy nem tíz éves vagyok, hanem több, mint kétszer annyi. A bunkó ügyintéző, látva, hogy nem az én hibám a történet, fújtatva kijavítja a születési dátumomat. Megsemmisülve hagyom el a kormányablak épületét, konstatálva, további minimum 8 munkanap, mielőtt A KÁRTYÁM valamilyen formában életjelet ad magáról.

Barátaim a kálváriám hallatán (teljesen jogosan) halálra röhögik magukat, és gratulálnak a tényhez, hogy tízévesen mesteres szakdolgozatom védésére készülök. Szerencsémre A KÁRTYA kibocsátói eközben kifejlesztették az APPOT, amelyben elérhető az oltási igazolásom, megfelelő névvel, oltási dátummal és TAJ-számmal. Mindezek fényében azonban továbbra sem világos, mi a franc baj van A fizikai, plasztikKÁRTYÁM kibocsátásával.

2021. június közepe

Napjaim a postás kifigyelésével telnek. Megtudom, általában 9 óra körül ér ide hozzánk. A végére egész jó kapcsolatba kerültünk. Soha nem látott lelkesedéssel veszem át az ajánlott leveleimet, hátha valamelyikben lapul A KÁRTYA. Persze, rendre csalódnom kell; az önkormányzat és a NAV zaklat csak a hülyeségeikkel.

Megelégelve a helyi kormányablak és a bunkó néni töketlenkedését, bemegyek a megyeszékhely kormányhivatalába. Rögtön a bejáratnál egy kedves biztonsági őr kihúzza a sorszámomat és odakísér A KÁRTYA igénylésével foglalkozó, elkerített irodehelyiségbe. (Megint megfogadom, hogy soha többet nem megyek a lakhelyem kormányablakába.) Egy higgadt ügyintéző csaj utánanéz a dolognak; ő sem érti, ismét papírhegyek, személyi, lakcímkártya, oltási igazolás lefénymásolása, elküldése Budapest Főváros Központi Okmányirodájának. Na, EZ ügyintézés, gondolom. Sikeremet megünnepelve vásárolok néhány géllakkot és besétálok a megyeszékhely belvárosába egy kis mekis sültkrumpliért és csokis McFreeze-ért.

2021. június vége

KÁRTYA természetesen sehol. A családom megunja a hisztizésemet, lebeszélnek arról, hogy bemenjek a megyeszékhely kormáynhivatalába (a procedúrám során a negyedik alkalommal) reklamálni.

Bedobom a (fehér) törülközőt, és az új, uniós oltási igazolványra várva a költészetbe menekülök.

Vörösmarty után szabadon:

És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után

Kiakadva bár, de megtörve, nem

Jött még meg továbbra sem a kártyám

KIEGÉSZÍTÉS – 2021. 07. 31.

2021. július közepe, kedd

Reggel 9

Elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a családom rosszallása megállítson A PROJEKTBEN. Mérnöki pontossággal lövöm be a napot, amikor én szabadnapos vagyok, mindenki másnak viszont dolga van, hogy feltűnésmentesen ismét a megyeszékhely felé vegyem az irányt. Sorstársamon, Leah-n kívül senkit nem avatok be előre A PROJEKTBE, miszerint ráborítom most már tényleg szerencsétlen ügyintézőre azt a plexifalat. Határozott léptekkel trappolok be a megyeszékhely kormányablakába, ahol a fentebb már említett kedves biztonsági őr kihúzza a sorszámomat és a már ismert irodába irányít.

Megkérdezem az ügyintézőtől, éppen most hányadán áll a folyamat, ő azonban csak lefehéredik. Kezdem átérezni, mit gondolhat rólam a szállóvendég, amikor olyat kérdez, amit tudnom kellene, viszont fogalmam sincs a válaszról. Erről majd egy másik bejegyzésben. Idehív egy másik ügyintézőt, ketten 5 perc diskurzus után megállapítják, nem sok értelme lenne egy új ügybejelentőt kitöltenem. (Értsd: megint minden iratomat lefénymásolni az igazolvány PÓTLÁSÁT kérelmező dokumentumhoz. Múltkor is röhögnöm kellett, miközben aláírtam, hogy emberek, miért pótolunk olyat, ami meg sem volt soha, de már belefáradtam az egészbe ezekhez a „poénokhoz”.) A rendszerben látni az egy hónappal ezelőtti ügybejelentőmet, amit ráadásul a "főfőkormányablakba" küldtek, de zéró reakcióval.

Óvatosan jeleztem az ügyintézőknek, részemről oké, ha nem küldik be ugyanezt még egyszer, csak azt mondják meg, mégis mi a helyzet. A két nő gondterhelten egymásra néz, majd az egyikük megszólal:

– Nem elég az EU-s oltási igazolás Önnek?

– És azt elfogadják Magyarországon is, ha újra ez lesz a feltétele rendezvények látogatásának?

– Nem.

– Ez esetben szeretném igényelni azt a plasztikkártyát.

Némi teketóriázás után azért kinyomtatja az EU-s igazolást, amely két oldalból áll. Az első oldalon, ahol az első oltásom adatai szerepelnek, ismét felbukkan a 2011. április 23-a mint születési dátum. Ezen a ponton visítani támadt kedvem, az ügyintéző azonban felvilágosított, hogy erre nincs időm, menjek vissza a háziorvosomhoz, hogy töröljék ezt a hibásan rögzített oltást. Elkérte a mobilszámomat is, hogy visszahív, amint konzultált a „főfőnökkel”.

Még aznap, délelőtt 11 előtt valamivel

Szélsebességgel rohanok a megyeszékhelyről a lakhelyemen lévő háziorvosi rendelőbe, ahol pár hónapja a megváltásban volt részem, ugyanis csak 11-ig rendelnek aznap délelőtt. Az asszisztens teljesen hülyének néz, mikor előadom a kálváriámat (ezt már speciel megszoktam), és mentegetőzik, hogy „nem ők rontották el”. Biztosítottam róla, hogy engem kurvára nem érdekel, ki volt az, aki elrontotta, sokkal inkább szeretném tudni, ki az, aki ezt a gordiuszi csomót végre elvágja nekem. Nagyjából negyed óra alatt rögzíti, immár helyesen az oltásom adatait. A művelet közben „a jobb bizalmatlannak lenni, mint utána hetekig a hivatalokba járni” szólás értelmében végig a válla felett nézem, mit ír be a gépbe.

Délben végül visszahívott az ügyintéző. Maga a tény is olyan szinten meglepett, hogy majdnem leöntöttem magamat a nagymamám forró paradicsomlevesével. Közölte, hogy konzultált a felettesével, és egy hét múlva telefonáljak újra, hogy rá tudjanak nézni, az új adatokkal indult-e igénylési folyamat.

Egy hét múlva, július vége, kedd

Egy újabb szabadnapom nyugalmát áldozom be annak érdekében, hogy A KÁRTYA a pénztárcámba kerüljön. Ki is dobtam már néhány lejárt ajándékkártyát, hogy beférjen, de hiába. Az ügyintéző sajnálattal közli, továbbra sem indult el az igénylési folyamat, menjek be az egészségbiztosítási pénztárhoz, hátha ott van a gond. Hurrá, mehetek a tb-sekkel vitatkozni azon, hogy eddig mindig be voltam jelentve, tisztességesen, mégsem ismer fel a rendszer.

Ezzel párhuzamosan frissíti magát a telefonomon az egyetlen mentsváram, az EESZT app. Immár EU-kompatibilis lett ő is, mutatja az oltások dátumát, típusát, engem viszont a korábbi bejelentkezéseim ellenére nem hajlandó beengedni. Ezen a ponton már csak egy hajszál választ el attól, hogy most már TÉNYLEG feladjam, de nem lennék Stine és az exem – aki nem az exem – szerint „pedáns és megfelelési kényszeres”, ha nem akarnék ennek a végére járni. Előveszem a laptopomat, ám a webes felületen sem tudok belépni a felhőmbe, ahol pl. a recepteket kellene látnom. Elönt a düh, írok egy nem túl kedves emalit az EESZT Helpdesknek, hogy helóka, eddig még legalább a ti rendszeretek felismert, was ist los?

Két emailváltásból kiderül, tényleg a társadalombiztosítóba kell bemennem adategyeztetésre. Hétköznapi szabadnapom, amikor ez a pokol fogadja az ügyfeleket, csak jövő héten lesz...

Mit gondoltok, ki nyer? Stine vagy az X Megyei Kormányhivatal Y-i Járási Hivatal Családtámogatási és Társadalombiztosítási Osztálya?

Azonban be kell számolnom egy példaértékű sikerről, amely bizonyítja, hogy A KÁRTYA nélkül is van élet.

Július vége

Mivel most már az applikációm sem működik, bezárultak előttem a kulturális élet kapui. A helyi újságban azonban megláttam egy programajánlót, miszerint egyik kedvenc íróm és költőnőm is ellátogat ide, egy irodalmi beszélgetés erejéig, én pedig épp szabadnapos vagyok. A plakát alján azonban ott virít a felirat, hogy mivel beltéri rendezvény, kell a belépéshez A KÁRTYA. Nem írom le, melyik szóra gondoltam ezt olvasva, legyen elég egy káromkodás a bejegyzésben.

Úgy döntöttem azonban, hogy nem fog érdekelni engem A SZABÁLY, odamegyek a háziorvostól kapott oltási papírommal és kész.

Ám amikor odaértem a bejárathoz és hallottam, ahogy a biztonsági szolgálat emberei tépkedik a karszalagokat, berezeltem. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Előttem egy idősebb hölgy olyan büszkeséggel nyújtotta át A KÁRTYÁJÁT a biztonsági őrnek, mint ahogyan én szoktam az Aldiban a személyimet, ha veszek egy üveg gyöngyözőbort. Közelebb érve a karszalagok tépkedőihez elfog a pánik. Előadtam a sztorimat, hogy sajnos „még” nem jött meg a kártyám.

– Személyid van?

– Igen, persze.

A személyim előbányászása közben persze pont kiesik egy egészségügyi betét a táskámból, mintha ez az egész nem lenne alapból is elég égő. A biztonsági szolgálatos srác vakarja a fejét.

– Hú, hát ezt meg kell kérdezni a kollégától, hogy így be-e lehet menni.

Annyira kivoltam, hogy a nyelvtannácis énem teljesen kikapcsolt a fenti mondat hallatán. Elképzeltem, amint megsemmisülten haza kell battyognom a rendezvényről, otthon megint jól kiröhög a család, hogy „jaj, Stine, hagyd már ezt a kártyát”. Szerencsémre azonban a kolléga, TAJ-kártyám és az oltási igazolásom akkurátus átböngészése után úgy döntött, hogy „jóvanazúgy”, így a csinovnyikok világából a kultúra magaslataiban tölthettem a délutánt.

KIEGÉSZÍTÉS 2.0

Augusztus eleje

Az egészségbiztosítóban nemes egyszerűséggel közölték, hogy „az EESZT nem az ő hatáskörük”. Kínomban elnevettem magamat és a fentiek zanzásított változatát előadtam az ügyintézőnek, megspékelve némi elvékonyított hangon történő nyávogással: valamit sikerült tanulnom a szállóvendégektől ennyi év alatt. Nyávogásom (szerintem jogos) témájául a kollégiumi beköltözést választottam; megfenyegettem a nőt, hogy nem fogok tudni visszaköltözni a koliba, ha nincs kártyám. Ez, bár némileg pontatlan érv, meghozta a várt hatást: a nő felírta az adataimat, újabb fénymásolt papírhegyek. Elmondása szerint nem biztos, hogy tud segíteni az ügyemben, de kifelé menet háromszor is megígérte, hogy „utánanéz, és mindenképpen ír emailt”. Hogy mikor, az egyelőre kérdéses. 17 óra 32 perckor írom ezt a bejegyzést, így feltételezem, hogy ma már nem is leszek ennél okosabb.

KIEGÉSZÍTÉS 3.0

Augusztus eleje után 2 nappal

Végre visszaírtak az egészségbiztosítóból!

„Kedves Stine Larsen! A rendszerben látom mindkét oltást, így nem értem, mit nem lát a Kormányablak…”

Hát, kedves NEAK, OEP, EESZT és társai: én sem értem, ha ez megnyugtat benneteket.

„…most már biztos, hogy EESZT hiba van, így javasolnám az Országos Kórházi Főigazgatóság megkeresését is, ők üzemeltetik az EESZT-t. Üdvözlettel: X.Y.”

Ugyanezen a napon befoglaltam nagymamámnak az időpontját a harmadik oltásra. Kezdem úgy érezni magamat, mint a Szovjetunió a Holdra szállást követően: ők a világűr meghódításáért vívott harcban szenvedtek súlyos vereséget, én pedig a hivatalokkal való csatározás közben.

Augusztus közepe felé haladva

Egy instagramról lopott motivációs idézet szerint: „Nem akkor győznek le, ha vereséget szenvedsz, hanem, ha feladod.”

Na, ennek szellemében elolvastam még egyszer az EESZT Helpdesk válaszemailjét, akik azt tanácsolták, az adategyeztetési kérelmemet nyújtsam be elektronikusan, az E-Papír szolgáltatás segítségével. Korábban már egyszer próbáltam így dokumentumot benyújtani, sikertelenül. Mivel azonban az emailben egyértelműen szerepelt, milyen ügytípust kell megadni, és ki a levél címzettje, kifejezetten egyszerű volt elküldeni a levelet.

Tisztelt X Megyei Kormányhivatal!

Ezúton szeretném kérvényezni adataim egyeztetését a a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) és a primernyilvántartások (SZL, ISZL, 3NYT) között.

Kérésemet azzal indoklom, hogy sikeres Ügyfélkapus bejelentkezés után sem tudom elérni az EESZT Lakossági portálját, azonosítási hiba miatt. Továbbá, nem elérhető számomra ezen okból kifolyólag a COVID-19 védettségi igazolvány az applikáción keresztül. A védettségi igazolványt pedig a rendszer sikertelen megszemélyesítés miatt nem tudta eddig legyártani és postai úton megküldeni.

Segítségüket, válaszukat előre is köszönöm!

Tisztelettel: Stine Larsen

Különös elégedettséggel töltött el, hogy sikeresen benyújtottam az elektronikus dokumentumot, így tapasztalataimat a példámat követni kívánó, ügyintéző harcosoknak összegeztem az alábbiakban.

E-Papír előnyei:

- megspóroltam kb. 400-500 Ft-ot az elsőbbségi, tértivevényes, fizikai levél postaköltségén,

- nem kellett elmenni sehova, az ágyamból laptopozva elküldhettem őket gondolatban melegebb éghajlatra,

- nem kellett az igazolványaim fénymásolásával vacakolni, hiszen szkennelve mindegyik megvan a gépemen,

- nem kell személyesen konfrontálódni az ügyintézőkkel.

E-Papír hátrányai:

- ha nem mondják meg, pontosan milyen ügytípushoz kell feltölteni és mit, ugyanannyi időt elcseszel vele, mintha a hivatalban állnál sorba.

KIEGÉSZÍTÉS 4.0 - Augusztus tizenvalahányadika

Nos, meg is kaptam a választ, 5 munkanapon belül a hivataltól:

Tisztelt Ügyfelünk!

Az X Megyei Kormányhivatalhoz érkezett kérelmére az alábbi tájékoztatást adjuk. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nyilvántartásában a beküldött személyi okmányok alapján a TAJ számához kapcsolódó személyi adatok rendezésre kerültek.

Megyeszékhely, 2021.08.1X.

A.B. kormánymegbízott nevében és megbízásából: C. D. osztályvezető

Szeretném ezúton megköszönni minden támogatómnak, rajongómnak, olvasómnak stb. a rendületlen támogatást és lelkesedést, amellyel eddig követtétek kálváriámat. Jelentem, ismét beengedett a rendszer az EESZT felületére, az app is újra működik. Vajon megjön A KÁRTYÁM jövő héten, amíg nyaralok? Stay tuned...

KIEGÉSZÍTÉS 5.0

Augusztus vége

A nyaralásról hazafelé az autóban apukám poénból felvetette, hogy szerintem vajon bent van-e a postaládámban A KÁRTYA. Az egész napos utazás után - vele ellentétben - nemigen volt energiám humorizálni. Lemondóan megállapítottam, hogy nem vagyok hajlandó többet utánajárni a dolognak, utánam az özönvíz, hagyjanak békén. Végre jó az app, ha valahova kell, majd bemutatom azt.

Hazaérve a telefonom folyamatosan rezeg a bejövő emailektől, melyek közül az egyik a kollégiumi beköltözéshez szükséges információkat tartalmazta. A KÁRTYA szükséges lesz a hely elfoglalásához. Lelkileg felkészülök a portással való szóváltásra, miszerint csak az alkalmazást tudom megmutatni, KÁRTYÁM nincsen.

Szeptember eleje

Legjobb barátnőmnél töltöttem az előző éjszakát/napot, így hazaérve két teljesen egyforma levél fogad az íróasztalomon, ugyanattól a feladótól. Megtapintva a borítékot, egy kis, bankkártyaszerű, kemény objektumot vélek felfedezni a levélben. Csak nem...?

Soha nem látott izgalommal tépem fel a borítékot. És IGEN. Benne van. A megfelelő adatokkal, fizikai mivoltában. A KÁRTYÁT lobogtatva rohanok át a másik szobámba, apukámhoz.

– APAAA! NÉZD, NÉZD, MEGVAN!

– Na, ne szórakozz - nevetett.

– Halál komoly! – mondtam, miközben az orra alá dugtam A KÁRTYÁT.

– És mi volt a másik borítékban? – kérdezte.

– Nem tudom, majd megnézem, de NÉÉZD, A KÁRTYA!

Miután kiörömködtem magamat, nekiestem a másik borítéknak. Kezdett gyanús lenni, hogy ugyanúgy kitapintottam egy bankkártyát; csak nem az OTP akar ennyire jó fej lenni, amiért kapok egy új hitelkártyát? A borítékot kibontva azonban instant röhögőgörcs kapott el.

Kiküldték. KÉTSZER. Majdnem ugyanazt a kártyát: ugyanazokkal az adatokkal, de más a két kártya sorszáma. Beszkenneltem mindkettőt a telefonom QR-kódleolvasójával, de mindkettő érvényes volt.

Továbbra sem világos, miért kaptam két védettségi igazolványt. Lehet, hogy a kormányhivatal úgy gondolta, küzdöttem eleget érte, nesze, itt van kettő?

Egy tanulság azonban egyértelműen levonható belőle: nem szabad feladni, és nem szabad hagyni, hogy legyőzzön téged bárminemű hivatal!

A bejegyzést ezennel hivatalosan is lezárom, nagyon köszönöm mindenkinek, aki végigkövette a szappanoperámat! ♥

Stine Larsen