Késő esti önreflektív kérdések

Hej allihopa,

avagy üdv mindeninek! Remélem, Nektek is legalább annyira tetszik a friss, Leah által alkotott design, mint nekem! Amíg továbbra is rendezem soraimat a Tükröm, tükrömet illetően, magamba szállok kicsit Luca-nap estéjén, amely az általam olyannyira kedvelt Svédországban fontos ünnep. Ők Szent Lúcia napján, azaz december 13-án a fény ünnepét tartják, amire nekik igencsak szükség van a zord, hosszú téli hónapokban. Többek közt olyan hagyományok kötődnek ehhez a naphoz, mint hogy a család legidősebb lánya hajnalban sáfrányos buktát süt, illetve friss kávét főz szüleinek. De jó, hogy nem ott nőttem fel, mert ez a feladat bizony rám esne. Manapság iskolákban tartanak Lúcia-napi felvonulást, ahol egy piros övvel átkötött fehér ruhás lány zöld levelekből és gyertyákkal kirakott koszorúval megy a sor elején, a többiek, szintén hasonlóan felöltözve követik a gyetryakoszorús lányt, ők azonban már csak egy darab gyertyát tarthatnak a kezükben. (Ha érdekel titeket ilyesmi, a bejegyzés végén találtok erről egy videót.)

Na, kultúrpercek letudva, jöjjön az a rész, amely szerintem Titeket jobban érdekel. Ha már Lúcia nem vagyok, hozok egy kis fényt az életetekbe. (A kérdéssort Leah blogján találtam.) Ha van kedvetek, töltsétek ki Ti is!

* * *

1. VILÁGEGYETEM: Mi az az egy dolog, amit azt kívánod, hogy bárcsak elmondhatnál annak, akivel többé már nem vagytok barátok?

Hogy a konfliktuskezelés húsz év felett nem abból merül ki, hogy letiltom a másikat minden létező platformon is. Én így két év távlatából is készen állok arra, hogy megbeszéljük a dolgokat, mert az én lelkiismeretem abszolút tiszta. Mert legbelül tudom, hogy tudod, nem követtem el olyan hibát, amiért ez a "büntetés" járna.

2. GALAXISOK: Mi az a 3 dolog, amit mindenképpen meg akarsz tenni, mielőtt meghalsz?

- Ausztráliában, a meleg homokos tengerparton ünnepelni az északi félteke szerinti "téli" születésnapomat

- ledoktorálni

- megosztani valakivel az életemet, összeházasodni és saját családot alapítani

3. BOLYGÓK: Milyen teljesítményedre vagy a legbüszkébb?

Ez most iszonyatosan Nina Rybak-féle duma lesz, de több ilyen is van, a maga nemében. Azonban a leg-leg ilyen szempontból, hogy helyt álltam az egyetemen. Ez elsőre butaságnak hangzik, de hadd magyarázzam el: abba a kisvárosi középiskolába jártam, ahol anyukám is tanított. Ennélfogva elterjedt a városban az a nézet, hogy a tanáraim csak azért írnak be jelest az én bizonyítványomba, mert anyukám kollégái. Ez a dolog idővel odáig fajult, hogy már-már anyukám is félig-meddig hitt ebben a rosszindulatú pletykában, holott tisztában volt azzal, hogy soha nem voltam az a nyalizós fajta, sem pedig ostoba. Mikor aztán Budapestre, azaz az egyetemre kerültem, ahol aztán tényleg senki nem tudta, kinek a kije vagyok és ugyanúgy minden tárgyból négyes-ötösre vizsgáztam, bebizonyítottam, hogy eddig sem pofára osztályoztak, és tisztességes módon jutottam el az egyetemi felvételiig, valamint később a kitüntetéses alap-, illetve mesterszakos diplomáig.

4. FELHŐK: Mit bántál meg az életed során a legjobban?

Sok ilyen dolog van, legyen az nagyobb vagy kisebb, de mindegyik arra vonatkoztatható vissza, hogy túlságosan kishitű voltam. Negatív, lemondó, "ez úgysem fog nekem menni"-attitűddel, a kudarcoktól félve. Szóval technikailag ezek a dolgok leginkább olyanok, amelyeket nem tettem meg végül, mert nyuszi voltam. Ám ha egy dolgot ki kellene emelni, akkor az lenne, hogy mielőtt felső tagozatos lettem volna, abbahagytam a társastáncot, pedig örömömet leltem benne. Csak attól féltem, hogy majd nem lesz időm tanulni, ez pedig lerontja a bizonyítványomat. Igen, stréber voltam/vagyok. Nem, nem rontotta volna le akkor sem. Szerintem. Bár ezt már sosem tudjuk meg.

5. TELIHOLD: Milyen ember szeretnél lenni?

Olyan, akire mások szeretettel gondolnak.

6. NAP: Ha egy nap arra kelnél, hogy az életedben minden tökéletes, hogyan nézne ki?

Svédország déli részén élnék egy olyan gusztustalanul nagy villában, ahol vendégül láthatom barátaimat és családtagjaimat. Nem aggasztana az, hogy anyagilag mire van keretem, mire nincs. Minimális munka mellett a kedvteléseimnek és a barátokkal, családdal töltött időnek élnék.

7. KÉSŐ ESTE: Mi/ki miatt érzed magad biztonságban?

A szüleim miatt, mert ők azok, akik gyermekkoromban biztonságot adtak, valamint olyan örök értékű útravalót, iránymutatást, aminek köszönhetően remélem, megállom a helyemet a világban.

8. NAPFELKELTE: Mit szeretnél kezdeni az életeddel?

Mindenképpen olyasmit szeretnék csinálni szakmailag, ami arra sarkall, hogy ne egy helyben toporogjak, hanem merjek újabb és újabb kihívásoknak elébe nézni (lsd. 4. pont és a nyusziság). Másrészt pedig szeretném megtalálni lelki társamat. Ha pedig nem így alakulna az élet, remélem, a barátaimmal tudom majd megosztani örömömet és bánatomat.

9. NAPNYUGTA: Ki az a személy, akiről azt gondoltad, hogy örökké veled lesz, de többé már nem is beszéltek?

Anyukám. Szerintem ezzel valahogy mindannyian így vagyunk: azt hisszük, szüleink örökre velünk lesznek, míg a valóság egyszercsak kegyetlenül le nem csap. Lassan két éve lesz, hogy anyukám már nincs köztünk, és bár úgy gondolom, nem hagytam, hogy ez a tragédia teljes mértékben tönkretegyen, mégis hiányzik ő maga, az iránymutatása, de még az is, hogy csak leszidjon valamiért. Nagyon különbözően voltunk összedrótozva, mégis szoros kapcsolatunk volt, és vele sok olyan dolgot meg tudtam beszélni, amit azóta, mióta elment, senkivel sem.

10. ÉJFÉL: Más ember vagy késő este, mint reggelente?

Mindenképpen. Reggel a produktivitás jellemző rám, szeretek intézkedni, pakolni, rendezkedni. Este pedig jobban ellazulok, megnyílok és jobban tudok írni, gondolkodni.

11. GYERTYAFÉNY: Határozatlan ember vagy?

Igen is, meg nem is. Pillanatok alatt el tudom határozni magamat, hogy ez márpedig így lesz, vagy nem így lesz, viszont sokszor nem merem rögtön felvállalni a döntésemet, ha az engem a "szívtelen gonosz" szerepével ruházna fel, nem pedig a "kedves, aranyossal", aminek látni szeretném magamat.

12. SÖTÉTSÉG: Változtattál már meg magadon valami olyat, amit szerettél, csak azért, hogy másoknak bizonyíts?

Őszintén? Nem. Ha valamit meg akartam magamon változtatni, abban mindig benne volt egyfajta belső motiváció is. Nálam az ilyesmit nem lehet kizárólag azzal kikényszeríteni, hogy valaki más kedvére tegyek.

13. ÉDES ÁLMOK: Boldog vagy?

Maradjunk annyiban, hogy lehetnék a jelenleginél boldogabb, de sokkal boldogtalanabb is.

14. RÉMÁLMOK: Mitől félsz a legjobban?

A nukleáris háborútól. Tavasszal, az orosz-ukrán helyzet kapcsán mélyedtem el a témában, és ezt azóta nagyon bánom, mert jobb volt, míg nem tudtam, mi, emberek, mekkora pusztításra vagyunk képesek.

15. CSILLAGKÉPEK: Ki az a személy, akivel akár órákig is el tudsz beszélgetni?

Legjobb barátaimmal, a teljesség igénye nélül: Leah-val, Irsóval, Ittével, Ivivel és Ifosszal. (Nyilván nem léteznek ezek a nevek, de így tudtam felismerhető módon anonimizálni őket.) Ezen kívül bérmakeresztanyukámmal sem fogyunk ki sosem a témákból, bár ehhez az is hozzátartozik, hogy neki elég jó a beszélőkéje.

16. EMLÉKEK: Ki az, akit sosem fogsz elfelejteni?

Anyai nagyszüleim. Gyermekkoromban rengeteget vigyáztak rám. Technikailag bölcsi helyett minden nap vele és nagypapámmal voltam, mivel közel laktak hozzánk. Nagypapám számomra emberségben és tudásban is példakép volt, nagyon megviselt, amikor tízéves koromban elhunyt. Nagymamám pedig nemrég ment el közülünk örökre, és ő a maga nemében hatalmas egyéniség volt. A városban felépítette magáról a nagybetűs DÍVA-kultuszt, de velem mindig különleges kézzel bánt, nagyon sok mindent tanultam tőle. Hálás vagyok, hogy ilyen szoros kapcsolatom lehetett velük.

17. 11:11: Mi az a dolog, amit akarsz, de talán sosem lehet a tiéd?

Az, hogy az én gyermekeim is mind a négy nagyszülőjüket ismerjék, szeressék, akárcsak én, de ez sajnos már semmiképp sem valósulhat meg.

18. HULLÓCSILLAG: Ki az a személy, akiben annyira megbízol, hogy fontos döntéseknél kikéred a véleményét?

Apukámban, mivel mindketten hasonlóképpen, racionális alapon hozunk meg döntéseket, sokszor irreális feltételekből álló gondolatkísérletekkel és a legrosszabb "mi lenne, ha"-forgatókönyvekkel.

19. FÖLD: Hol érzed magad a leginkább otthonosan?

A nagyszülői házakban. Nem tudom megmagyarázni, mi okozza ezt: talán azért, mert gyermekkoromban egy társasházi lakásban laktunk, és azok a családi házak az emeletükkel meg lépcsőikkel egyszerűen hatalmasnak tűntek. Vagy mert ha ott vagyok, azt érzem, megállt az idő, és minden olyan, mint régen? Még az is lehet. Mindenesetre most már azt a lakást is ide sorolom, ahol jelenleg Budapesten, albérletben élek.

20. HORIZONT: Mi az az egy dolog, ami miatt jobban érzed magad, mikor zaklatott vagy?

Ha mindenki békén hagy. De komolyan. Nem bántásból, de nálam az csak olaj a tűzre, ha valaki ilyenkor megpróbálja megkérdezni, "miben tudna segíteni". Leginkább egyedül tudok tisztán látni és gondolkodni.

21. SARKI FÉNY: Mi az a dolog, ami segít elaludni, mikor ezt lehetetlennek érzed?

Lehet, hogy kiröhögtök, de nálam két dolog van, ami segít. Az egyik, hogy a Tükröm, tükrömbe képzelem magamat, vagyis, hogy én vagyok Nina, és olyankor nem a saját problémáimmal foglalkozom már, hanem az ő álproblémáival. A másik ennél kézzelfoghatóbb, egyfajta meditációs technika. Még gimiben tanultuk, drámaórán (ne kérdezzétek, miért): annyi a lényege, hogy sorra lazítod el a testrészeidet, miközben magadnak mondogatod, hogy "most elengedem a jobb lábfejemet, bal lábfejemet". Lentről felfelé érdemes csinálni, hogy az arcod maradjon a végére.

Remélem, érdekesnek találtátok a kérdéseket és a válaszaimat is. Ezzel az egyik kedvenc svéd dalommal kívánok Nektek meghitt adventet!

Stine Larsen