2017. június 18.

Jeg er tilbake

~Visszatértem~

Hei!

Szolgálati közlemény: Eddig a "Hogyan ne indítsunk be egy blogot?" című rovatot láthatták, a folytatásban pedig a "Béna kifogások egy blog újra-, ill. beindításához" című bejegyzés következik.

Nagyon cikinek érzem már most rögtön egy ilyen 'bocsi, hogy csak most hozok újra egy posztot"-jellegű nyávogással kezdem az itteni tevékenységemet, de tényleg csak ezt tudom mondani.

Lehetséges okok: 
  • Vizsgaidőszak     (Amit egyébként olyannyira túltoltam, hogy egy olyan tárgyból is elmentem javítani, amiből eredetileg hármast kaptam. Stréberség: level végtelen.)
  • Eurovíziós Dalfesztivál vége utáni depresszió, avagy a PED (= Post-Eurovision Depression)
Valódi ok:
  • Érzelemmentes és unalmas magánélet, ahol olyan szinten nem történt semmi az elmúlt egy hónapban, hogy az már nekem is fáj

Szóval igen, itt tartunk jelenleg. A PED-em enyhítése érdekében a következő poszt a 2017-es ESC sorrendem lesz, de tervben vannak rövidebb feljegyzések is a mindennapok pillanataiból, amiknél érdemes megállni, és továbbgondolni az adott szituációt. Az új, általam ebben a pillanatban alkotott irodalmi műfaj neve az életképek lesz.

Hilsen,
Stine Larsen

2017. május 18.

Eurovíziós Dalfesztivál-kihívás

Hei!

Most, hogy kilétünk az eurovíziós hétből, tünetenyhítésnek szeretném megosztani Veletek néhány all-time favourite ESC-dalomat egy kihívás keretében, hogy addig is le tudjam valahol vezetni az extázist,a mit már szimplán a május hónap hallatán érzek, s ezt a kihívást barátnőm, Lia blogján láttam.

1. Az első olyan ESC-dal, amire emlékszel
Safura - Drip Drop (Azerbajdzsán, 2010)

Először 2010-ben láttam a dalversenyt, és az első szám, ami igazán megmaradt bennem, s amit a mai napig elő szoktam venni, az Safura dala. Határozottan él bennem a kék ruhája (amit egyébként én is szívesen felvennék) és a lépcsőn való levonulása. CAN I LOOOOOOOVE YOUUUUU FOREVEEEER THROUUUUGH THIIIIS....

2. Az a dal, ami abban az évben nyert, mikor elkezdted követni a versenyt
Lena - Satellite (Németoszág, 2010)

Ahogy már említettem, hét éve láttam először a dalfesztivált, és akkor az egyik kedvenc országom (na nem eurovíziós szempontból) nyert. Hogy miért, az számomra azóta is rejtély, ugyanis az egész dal, úgy, ahogyan van, idegesítő - Lena akcentusát és esetlen színpadi mozgását félretéve. Utálatomat valószínűleg csak felkorbácsolta az, hogy Alexander Rybak szájon csókolta őt a díj átadása közben.
Ezt félretéve, nem mostanában lesz az, hogy a németek megint Eurovíziót nyernek, elnézve így az elmúlt három évben produkált eredményeit... (Két utolsó hely a döntőben, és idén egy utolsó előtti hely.)


3. Az a dal, az országodból, amit szégyelltél

Először a Kedvesemet szerettem volna beletenni erre a helyre, de elkezdtem kutatni a youtube-on hazánk ESC-dalai között, és emellett a "csoda" mellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Az még hagyján, hogy a földön való kúszás mozdulatai elég félreérthetőek, a közhelyhalomnak is elmenő szöveg és a béna Alcazar-utánzat szerintem egy all-time low volt országunk eurovíziós történetében. Egy kis tipp: érdemes Gundi kommentárjával végignézni a komplett videót. Az a felvezető szöveg nem semmi.

4. Az a dal, amitől táncolni akarsz
Nadav Guedj - Golden Boy (Izrael, 2015)

Szerintem ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Kattints a linkre, hogy COME BEFORE I LEAVE / LET ME SHOW YOU TEL-AVIIIIV

5. Az a dal, ami akkor nyert, amelyik évben születtél

A bizonyíték arra, hogy Conchita reinkarnálódott. Oké, ez gonosz megjegyzés volt, nem is volt semmiféle szándékom Conchitát megbántani. A Diva viszont számomra egy semleges dal, amely ötvözi az akkorra jellemző tuc-tuc alapot egy sablonos ívű popszámmal. Nem rossz, de nem is lesz a kedvencem.

6. A dal, amire utoljára szavaztál
Lucie Jones - Never Give Up On You (Egyesült Királyság, 2017)

Gyönyörű lány, gyönyörű hang, gyönyörű dal. Hatalmas fejlődés volt az Egyesült Királyság részéről Lucie-t küldeni, jobb helyezést érdemelt volna szegény. Ugyanakkor tudom, hogy nem mindenki a nagyívű balladák híve, de ez a produkció szerintem önmagáért beszél. Lucie-n kívül még DiHajra és Robin Bengtssonra szavaztam ebben az évben.

7. A dal, amit utoljára hallgattál
DiHaj - Skeletons (Azerbajdzsán, 2017)

Függője vagyok ennek a számnak. Egyszerűen annyira magával ragad, hogy fél perc sem kell, és már a földet csapkodom négykézláb, hogy DRUM DRUM DRUM BRING OUT THE GUUUUUNS. Sokan viszont kicsit félreértik ezt a számot (amit meg is értek, elvégre egy létrán álló ember egy lófejet visel...), de annyit érdemes tudni róla, hogy a fojtogató kapcsolatokból való kilépésről szól.


8.Az a dal, ami megfogott a döntő napján
Eric Saade - Popular (Svédország, 2011)

2011-ben még az úgynevezett Clean Eurovision-játék szerint játszottam, azaz nem hallgattam már meg öt hónappal a döntő előtt mindegyik dalt. Éppen ezért volt számomra kellemes meglepetés Eric, hiszen már ahogyan elkezdődött a dal, transzba kerültem. Nagyon tetszett az akkori stílusa, és egy látványos show keretében a szavazás első felében nyerésre is állt. Rögtön megkedveltem ezt a mosolygós srácot, akinek pillanatokkal utána hatalmas rajongója lettem. Ugyan Eric mai irányzata már kevésbé hoz lázba, de sosem fogom elfelejteni Mr. Populart.

9. A kedvenc ESC-hez kapcsolódó előadód
Alexander Rybak

Az egyik nagy celebrity crush-om. Imádom őt. Minden megnyilvánulása, dala őszinte. Szívből örülök a mai napig, hogy Budapesten találkozhattam vele, és megismerhettem munkásságát!!

10. Az a dal, amit a szüleid dúdolnak
Megosztott hely: Loreen - Euphoria (Svédország, 2012) Anya / The Common Linnets - Calm After The Storm (Hollandia, 2014) Apa

Anyát próbáltam jobb ízlésre téríteni (hatalmas Euphoria-utáló vagyok, ez szerintem később még egyértelműbb lesz majd), apát pedig nem tudom megállítani abban, hogy a kocsiban max. hangerőn menjen a Calm After The Storm.

11. A legrosszabb nyertes dal
Ell & Nikki - Running Scared (Azerbajdzsán, 2011)

Mr. Popularral való megismerkedésem után hatalmas düh öntött el, mikor ez a nyáltenger vitte el a prímet. Európa, őszintén?? Az emberek többsége azt sem tudta ezelőtt, hol keresse Azerbajdzsánt a térképen, erre bejön ez a tingli-tangli vinnyogás, és az egész kontinens dobálja feléjük a 12 pontokat. Why?

12. Az a dal, ami egy különleges személyre emlékeztet
Sanna Nielsen - Undo (Svédország, 2014)

Véleményem szerint ez a dal erőt ad mindenkinek egy döglődő kapcsolat, ill. egy se-veled-se-nélküled jellegű "majdnem-kapcsolat"  lezárásához. ♥

13. A legjobb dal az országodból

Igen, lehet fujjolni, hogy nem magyar stb. (Ezen a ponton leszögezném, hogy akkor ezen logika szerint én sem vagyok az, mert egyik szülőm nekem sem magyar, de ez most másik téma.) Ez egy jól felépített, jól előadott dal volt; ötvözte a kellemeset a hasznossal. Szuper dallam kemény mondanivalóval. Nincs ezen mit szégyellni! Abszolút megérdemelte az ötödik helyet, büszke voltam, miközben produkcióját néztem.

14. Az a dal, amit az esküvődön hallanál
Krista Siegfrieds - Marry Me (Finnország, 2013)

Tekintve annak sikerét, hogy találnék valakit, akivel esküvőre kerülne a sor, azért a biztonság kedvéért megkérdezném: biztos-e benne, hogy engem akar feleségül. Majd nyomatékosítanám kérésemet a fenti dallal.

15.  A legjobb színpadkép

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy ugyan az oroszok valóban a Heroes-t akarták lemásolni, méghozzá rögtön a győzelem utáni évben, de felülmúlták Måns kis pálcikaemberét a falon való futkosással az én szemszögemből. Beszéljen a látvány magáért (a dal nem sok mondanivalóval rendelkezik), katt a linkre!

16. A legrosszabb színpadkép

A borzalmas számtól és a borzalmas dalszövegtől eltekintve a színpadon lévő verkli sem győzött meg arról, hogy ennek a dalnak a döntőben a helye. (Nem is jutott végül oda, hahahah.) Sokkal inkább való ez a produkció egy holland játékboltba.

17. A legjobb második helyezett
Yohanna - Is It True? (Izland, 2009)

Szegény lánynak a Fairytale-lel szemben nulla esélye volt, és a ruha sem tett hozzá a jó eredményhez, de szerencsére erre ott volt Yohanna gyönyörű hangja. Izland egyik legjobb dalát találjátok a fenti linken!

18. A legjobb nem kvalifikáló
Norma John - Blackbird (Finnország, 2017)

Aktuális sérelmeim egyike. Sikerült idén első helyezést adni egy dalnak, ami egy "művészdal", ezt meg kiejtjük. Én elsírtam magam az előadásmódjukon, nagyon mélyen megérintett.

19. A legjobb hang
Il Volo - Grande Amore (Olaszország, 2015)

Akárki akármit mond, amit ezek a srácok a színpadon műveltek, az nem volt semmi. Látszott rajtuk, hogy mekkora közöttük az összhang, és ez kihatott a produkció minden egyes hangjára. Le a kalappal előttük!!

20. A legrosszabb hang
Demy - This Is Love (Görögország, 2017)

Ez megint mi a fostalicska?? (szintén aktuális sérelem) Ugyan az eleje biztatóan indult, az első refrénnél nyilvánossá vált, hogy ez a lányka bizony nem nagyon tud énekelni. A link az elrettentés kedvéért van ott.

21. A 2017-es győztesed

Robint már tavaly is szerettem volna svéd színekben látni a színpadon, ugyanis rendkívül megkedveltem a Melodifestivalen (svéd A Dal, erről még a későbbiekben lesz pár bejegyzés) során. Szerintem az I Can't Go On egy vidám, szívmelengető kis dal, ugyanakkor elismerem, hogy nálam leginkább az előadó iránti személyes kötődés miatt ért el ilyen előkelő helyezést.


Ennyi voltam mára, élvezzétek, kattintgassatok, éljétek át újra az elmúlt évek legjobb és legrosszabb dalait a kis lista segítségével. Természetesen a kihívás bárki számára nyitott, ha tetszett, és Te is megcsináltad, hagyj nyomot magad után.

Hilsen,
Stine Larsen

2017. április 25.

Hei!

Vagyis sziasztok!

Nagyon örülök, hogy sikerült egy nyelvmániás, Skandinávia-őrült budapesti egyetemista blogjára keveredned. Ahogy már a bemutatkozásban balra fent ;) is leírtam, a blog témái is legfőképpen ezek köré koncentrálódnak, de igyekszem mindenféle random bejegyzést hozni; alkalomadtán idegen nyelven is. A mostani, magyar szövegeimben található idegen szavak magyarázatát pedig szintén balra, a Szószedet menüpontban találjátok. Angolban/németben érdemes gondolkodni, de amint a norvégtudásom megengedi, megpróbálok alkotni nektek valamit. Ugyanis meggyőződésem, hogy testem ugyan valahol Magyarországon lézeng, amint ezeket a sorokat olvasod, lelkem Oslo utcáit rója.
Ha ezek után felteszed magadban a kérdést, mégis miért The Ribbon Thing a blog címe, akkor el kell, hogy keserítselek, de rossz helyen keresed a választ. Ugyanis azt én sem tudom. Talán azért, mert aesthetically pleasing maga a masni, talán azért, mert az angol a lingua franca, ami a kedvenc nyelveim felett áll amolyan interkulturális kommunikációs funkcióban. Válaszd ki, melyik indoklás tetszik, a válaszokat kommentben várom :)

Első bejegyzésem az idei Eurovíziós Dalfesztiválról fog szólni, pontosabban a dalok álomsorrendjéről - az én szemszögemben.

Ha det bra! 



Stine Larsen