Berlin Tag #1

2018. augusztus 6.
Hallöchen!

Nem tudom, hogy említettem-e, de a mai naptól kezdve Berlin levegőjét rontom egy nyári egyetemi kurzus résztvevőjeként. Mielőtt kiutaztam volna, elhatároztam, hogy viszonylag részletesen dokumentálom az eseményeket. Hiszen ki tudja, mikor adódik a legközelebbi ilyen lehetősèg az életemben.
Nem ígérem, hogy minden nap jövök ilyen beszámolóval, de az első napról érdemes frissen tudósítani. Mármint, a frissen szó jelen esetben nem rám vonatkozik, mivel az én napom 3:15-kor indult. Most mindenki kap 2 percet, hogy végigfusson a hátán a hideg a kora hajnali időpont brutalitásától. 
(Minderre azért volt szükség, mert apukám reggel dolgozni ment, és ő a család egyetlen tagja, aki Budapesten is tud normálisan közlekedni.)
Szóval, engem olyan 6 óra körül tett ki a reptéren, és mivel konkrétan a csomagfeladásig volt másfél órám, megvendégeltem magamat egy oreós sajttortával. #laktózérzékenyvagyokdeleszaroméppmost
Túljutva repteres akadályokon ès ellenőrzéseken az utam szinte egyszerre a gépbe vezetett. Nem ez volt az első alkalom, hogy egyedül repültem valahova, mégis volt bennem némi pánik a ténytől, hogy most 4 hetet itt fogok tölteni Németországban, és nem lehet innen hazarohangálni, nem jön utánam senki, ergo, amit otthon hagytam, az ott is marad. Illetve az is hozzájátszott, hogy egyik egyetemi csoporttársamat kivéve, aki szintén ezzel az ösztöndíjjal jött ki, baromira nem ismertem senkit. 
Mindennek ellenére beszálltam a gépbe, és valami iszonyat hamar elment az idő, ahhoz képest, hogy másfél óra volt az út. 
Innentől már kicsit kevésbé volt vidám a történet. Megérkeztem a reptérre, minden király volt, amíg fel nem csatlakoztam a reptéri wifire. Messengeren elég sokan érdeklődtetek utánam, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok, (de) ettől lefagyott szegény telefonom. Kivert a víz rendesen. Ott álltam, full egyedül egy olyan fővárosban, ahol azelőtt soha nem voltam. Minden telefonszám, elérhetőség, ill. a drágalátos Google Mapsre lementett útvonalterveim is a kukába mentek. Halál ideges voltam. Lekaptam a poggyászkiadóról a majdnem harminckilós bőröndömet, majd mint egy őrült, rohantam egy BVG (itteni BKV) -ellenőrhöz, hogy honnan indul a buszom, amivel bejuthatok a szállásomra. Szerencsémre fejből emlékeztem az átszálláshoz szükséges megállók nevére, de a telefon továbbra sem nagyon adott életjelet. Ezen a ponton majdnem elsírtam magam, ezért a metrón a velem szemben ülő férfi segítségét kértem, hogy hadd nézzem meg a mobilján, mégis merre kell mennem a metrómegállótól. Jó emberhez fordultam. Ahmed még a bőröndömet is húzta helyettem. Elmondta,hogy  2 éve él Berlinben, és ez az első alkalom, hogy egy (európai) nő megengedi neki, hogy segítsen. Ezen a ponton rohadtul elszégyelltem magamat, ugyanakkor jó érzéssel töltött el, hogy láttam a srácon, szívesen segít, és ő is örül, hogy hasznossá teheti magát. Igen, tudom, ez a ritkábban előforduló eset, de az esetleges fideszes "fujjmigráncsok" jellegű kommenteket nem ez alá a poszt alá kérem, thank you very much. 
Egyszóval, megérkeztem a szállásomra, ahol az első dolgom az volt a szobakulcs elkérése helyett, hogy hazatelefonáltam, ugyanis a telefonom még mindig tetszhalott állapotában volt. A szüleim természetesen marhára kiakadtak, ill. megijedtek, hogy engem mégis miként lehet elérni. Abban a pontban megvilágosodtam: a recepció melletti számítógépen gugliztam rá az "iPhone 7 lefagyott" kifejezésekre, és ott rá is találtam az üdvözítő megoldásra, ami újraindította a drágámat. 
Innentől a nap hangulata lényegesen a jó irányba fordult: megismerkedtem új szobatársaimmal, akik Kínából, Belgiumból és Franciaországból jöttek. Először el kellett mennünk az egyetemre, letudni az adminisztrációt, és megírni a nyelvi tesztet, ami alapján besorolnak a kisebb csoportokba, amelyekben az oktatás folyik. Illetve, volt egy szóbeli elbeszélgetés is, de az lazább hangvételű volt. 
A szobatársaimmal, illetve hozzánk csapódott indiai és dél-koreai lányokkal egy igazi Biergarten (azaz sörkert, sörterasz) felé vettük az irányt, hogy az utazás mocskát az árja német nedűvel öblítsük le. 



Das war's für heute, bis später! 




Alternatív érettségi kihívás

2018. július 8.
Hei!

Egyik régi, jó blogos barátnőm, Lyra Corvus hívott meg erre a "vizsgára", ami valljuk be, jóval kellemesebb, mint azok, amiket az elmúlt négy évben kellett teljesítenem. Aki esetleg nem ismerné - Lyra Corvus a blog megújult designja mögött álló superbrain, a html kódolás autodidakta koronázatlan királynője, akinek blogos színtéren (is) nagyon sok mindent köszönhetek, s akinek blogját itt érhetitek el ,de erre egyébként a jobb oldali modulsávban is felhívom figyelmeteket.

Kép forrása: http://felnottszemmel.blogspot.com/2018/05/alternativ-erettsegi.html

Szóval, a vizsga menete a következő:

- Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is.

- Az én alternatív érettségimen három tárgy van: random tények, emlékek, és fantázia. Mindhárom tárgyból húsz-húsz „tétel” van. Ahhoz, hogy átmenj, legalább tízet meg kell válaszolnod tárgyanként, amiket te választhatsz ki.

- Nincs rossz válasz!

- A válaszaid után illeszd be az eredeti kérdéssornak, vagyis ennek a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül.

- Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával!

A "vizsgáztató" Ágoston, s akinek kedve van, az az eredeti posztot is megtekintheti. 


Random tények 

3. Vannak olyan szavak, amik felidegesítenek, ha meghallod őket?

Régen eléggé idegesített az, amikor valaki úgy kezdte minden mondatát, hogy halloooood?!
Igen, kedvesem, hallak, de ha nem, szólok, jó?
Azóta tudom, hogy van rosszabb, így inkább a Nyugodj meg! című mondat veri ki nálam a biztosítékot. Őszintén: van valaki, aki ezen mondat hallatán valaha is megnyugodott? Értem én, hogy az üzenet feladója csak jót akar, és pozitív dolgokat igyekszik sulykolni belém, de személy szerint nekem többet lehet ilyenkor segíteni azzal, ha valaki szimplán békén hagy. A szituáció, amitől ideges vagyok, általában egy külső tényezőtől múlik csak el, azt pedig sajnos egyikünk sem tudja befolyásolni. Szóval inkább kuss mindenkinek.

5. Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?

Könyv: Harry Potter és a bölcsek köve
Akárki akármit mond, ez a könyv mára már irodalomtörténeti jelentőséggel bír. Ezért legalább az első könyv tartalmát illene mindenkinek ismerni, majd pedig saját tetszésére lehet bízni a diákoknak, hogy elolvassák-e a többi kötetet is, belemerülve ezzel egy egyedi és csodálatos világ falai közé.
Film: Good bye, Lenin!
Nemcsak történelmi szempontból lehet értelme megnézni a filmet, érzelmileg is sokat fejlődhet tőle szerintem egy-egy diák.

6. Tejre a müzli, vagy müzlire a tej?

Müzlire a tej. Különben a tej tetején fog úszkálni az összes müzli, és akár egy nyálas massza, egyben süllyed le a müzlis tál aljára. #fúj, ugye?

7. Melyik a kedvenc mémes oldalad?

Sok van, de a kedvencem talán S. Oszkár egyetemista oldala, mivel ott mindig az aktuális hallgatói problémák körül forog a mémgyár, pl. tárgyfelvétel, vizsgaidőszak, stb.

8. Van olyan dolog, amitől félsz, de mások számára ez a félelem érthetetlen?

Furának hangozhat, de sokszor elfog a szorongás, ha idegen emberekkel, neadjisten' intézménnyel kell telefonon, vagy személyesen ügyet intézni. Nem tudom miért, egyszerűen félek ettől. Nem is attól, hogy nem tudom eredményesen megoldani a szituációt, hanem, hogy nekem kell "megalázkodni" és idegenekkel kommunikálni, akik viselkedését nem tudom előre kiszámítani.

9. Mit tudsz a legjobban főzni?

Limitált, ám jelenleg bővítés alatt álló konyhaművészeti képességeim csúcsa a sütés, de mivel ez nem főzés, ezért a spenótos-tejszínes penne és a pestós spagetti áll a Stine-féle konyhaművészet csúcsán.

10. Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?

Szeretem nagyon a stand-up comedyt, azon belül is leginkább a német humoristákat szeretem hallgatni. Ott ugyanis meglátásom szerint sokkal nagyobb figyelem jut a stand-up comedyre, mint itthon, s ez nem feltétlenül van rosszul. Köln ilyen szempontból egy kiemelkedő város, rendszeresen tartanak Comedys találkozókat. Visszakanyarodva a kérdéshez: mutassatok videókat Carolin Kebekustól vagy Faisal Kawusitól, biztos röhögök majd rajta.

17. Van valami olyan szokásod, amivel véded a környezetet?

Szelektíven gyűjtöm a hulladékot, illetve szerintem társaimnál sokkal spórolósabban bánok a füzetekkel, papírlapokkal. Élelmiszert is inkább hetente többször, de kis mennyiségekben vásárolok, hogy minél kevesebbet kelljen a szemétbe dobni.
Bár van jogosítványom, de ha meg tudom oldani, inkább biciklivel, vagy tömegközlekedéssel megyek. #ökoStine

18. Mi a kedvenc társasjátékod?

Alapvetően mindig is imádtam a társasjátékokat, de az abszolút kedvenc a Monopoly! Mivel egyke vagyok, szüleimnek sokszor kellett asszisztálnia ennek a sohavégetnemérős, hatszáz fordulóból álló társasjátékhoz, amit a mai napig szeretek. Egy a gond: testvérem továbbra sincs, aki eljátszana velem, pedig épp kinéztem magamnak a játék The Big Bang Theory-féle változatát. #foreveralone 
Szóval, aki szívesen kapna ki tőlem Monopolyban, feltétlen jelezze, és megbeszélünk egy találkozót.

19. Van olyan étel, vagy ital, ami Magyarországon nem kapható, de odavagy érte?

Többször jártam már Hollandiában, ezért az ottani ízekkel nem vagyok rosszban. Gyarmati kultúra miatt kedvelt étel a rizs mellé készített mogyorószósz. Na, ha valaki tud róla, hogy itthon lehet olyat kapni, sürgősen kommenteljen.


Emlékek

21. Melyik telefonod volt veled a legtöbb ideig? Melyikhez köt a legtöbb emlék?

Leghosszabb ideig egy iPhone 3GS volt az enyém, amelyre régóta vágytam, s amióta nem vagyok hajlandó ránézni androidos telefonokra. Vállalom, iPhone-buzi vagyok, és, bár belső kamerával a 3GS még nem rendelkezett, nagyon imádtam. Miután új telefont kaptam (4S), anyukám is használta egy darabig, és, ha lehetne szoftvert frissíteni rajta, legalább iOS7-re, még ma is működne okostelefonként.

23. Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb.) amihez különösen ragaszkodsz? Miért? 

Van három gyűrűm. Az egyiket még a 11. szülinapomra kaptam, a másikat egy nagyon jó gimis barátnőmtől (ez az eljegyzési gyűrűnk), a harmadikat pedig a szüleimtől karácsonyra, mert a tavalyi nyaralásunk során kinéztem egy nagyon-nagyon hasonlót, s akkor nem vettem meg. Ha ideges vagyok - ami elég gyakran előfordul -, mindig az ujjaimon tekergetem a gyűrűket.
Illetve tulajdonosa vagyok még egy Pandora és két Thomas Sabo karkötőnek, aminek nemcsak az eszmei, hanem a forintra váltható értéke is megér annyit, hogy vigyázzak rájuk.

27. Mi volt a legértékesebb dolog, amit valaha nyertél?

Tizenegyedikes koromban egy közgazdasági versenyen vettem részt. (Aki személyesen is ismer, ezen a ponton nyugodtan felröhöghet, higgyétek el, én is azt tenném.) Ott a negyedik helyezett csapat tagjaként egy USB-hangszórót nyertem, amit azóta is használok.

29. Mi volt a jeled óvodában?

Seprű. Egyrészt szuper volt, mivel az igencsak szegényes rajztudásommal is bárhova fel tudtam firkantani ezt. Másrészről viszont voltak emberek, akik (érthető módon) a seprűről rögtön a boszorkányra asszociáltak, ami sokszor volt ellenem irányuló vicc témája.

30. Melyik volt életed legjobb bulija, és mi tette azzá?

Hú, sok ilyen van, ami versenybe száll a címért, ám a győztes mégiscsak egy tavaly augusztusi kolis buli. Na, ott volt minden. Ital, személyi sérülés, az aktuális crush-sal való hosszú beszélgetés, a jelenlegi szobatársam úgy posztolt a twitteremre, hogy arra egyikünk sem emlékszik, a rendőrség is kijött egy ponton a hangos zene miatt... Egy ilyen kaliberű bulin szívesen részt vennék még egyszer.

31. Melyik tárgyat tanította a kedvenc tanárod, és mitől vált a kedvenceddé?

Általános iskolában nagyon szerettem a földrajztanárnőmet, mivel nagyon törődő, emberséges tanár volt, aki minden órába szívét-lelkét beletette, s mindig úgy mesélt nekünk a világ dolgairól, hogy a kis tanteremben mindig megelevenedett előttünk az épp tanult ország/ kontinens/ tájegység, stb.
Gimiben némettanárnőm volt a kedvencem, mivel ő nagyon sokat segített nekem lelkileg is, hogy azt az utat válasszam az egyetemen, amelyen most is járok, s hogy ez a megfelelő nekem.

32. Melyik volt a legemlékezetesebb születésnapod?

A huszadik.  A szüleim olyan meglepetésbulit szerveztek nekem, hogy összehozták az egyetemes barátnőimet az itthoniakkal, és hú. Annyira szuper érzés volt mindenkivel így együtt lenni, hogy szavak nincsenek rá!

33. Sírtál már fiú, vagy lány miatt?


Ez kérdés? Naná. Nem egyszer, nem kétszer. Sajnos viszont eddig mindig olyan fiúknak sikerült ezt elérniük, akikkel aztán nem fordult komolyra a dolog.

36. Mi volt az indok, amiért legutóbb letiltottál valakit?

Nem ismertem a srácot, mivel külföldi, a semmiből írt rám, hogy gyönyörű vagyok, szépek a szemeim szeretne velem találkozni, stb. Először csak figyelmen kívül hagytam a dolgot, majd újra és újra elküldte ugyanazt az üzenetet. Ezt a végére már kissé untam, így inkább letiltottam.
Ez sajnos nem volt valami érdekes, de mivel a kérdés külön kiemelte, a legutóbbira kíváncsi, meg volt kötve a kezem. Vannak ugyanis érdekesebb tiltásos sztorijaim is, de azokat majd máskor.

39. Mi volt életed első könyve, amit elolvastál?

Nyolc éves voltam, amikor anyukám megvette nekem a Szeleburdi család című könyvet. Imádtam, vagy hatszor is kiolvastam. Kisiskolásoknak nyugodt szívvel ajánlom, nagyon szórakoztató és vidám olvasmány.


Fantázia 

42. Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?

Picit hosszabb, könyékig érő, mogyoróbarna haj, amelyet egyedül is ízlésesen be tudok göndöríteni hajgöndörítővel.

43. Mi az álommunkád, amivel negyven évig szívesen foglalkoznál?

Fordítás. Igen, valóban benne van az egészben némi monotonitás és egyhangúság, amivel a fordító a laptopjához/ szótáraihoz/ íróasztalához van láncolva. Viszont a fordítandó szöveg sosem lehet kétszer ugyanaz, így fenntartva a szakma változatosságát.

44. Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?

Egy énekesnő lennék, aki mindenkit leénekel a színpadról, és dalait az egész világon ismernék.
Ja, hogy nem az volt a feladat, mondjunk minél kisebb valószínűséggel rendelkező dolgokat...?

47. Mi a célod a blogoddal? Mekkora olvasottságnál éreznéd azt, hogy ennél már nem szeretnél többet?

A célom az, hogy létrehozzak egy relatíve anonim platformot, ahol úgy írhassak/dühönghessek, hogy azzal nem sértődik meg a fél világ, s talán olyan tanulságokkal is szolgálhatok a saját baromságaim által, ami másoknak is hasznos.
A második kérdést viszont nem teljesen értem. Amennyiben rendkívül sok embert érdekel a mondanivalóm (Spoiler alert: not gonna happen), miért szabnék bármiféle felső határt a látogatók számának?

49. Szerinted van élet a Földön kívül? Mi történhetne, ha hirtelen felvennék velünk a kapcsolatot?

Engem feldobna a hír, hiszen a tudomány jelenlegi állása szerint kb. semmit nem tudunk róluk. Bár, az, hogy ők veszik fel velünk a kapcsolatot, azt a lehetőséget is magában foglalja, hogy egy jól irányzott, számunkra ugye teljesen idegen hadjárattal elpusztítanak bennünket...
Mindegy. Amíg nem ismerjük őket, jobb, ha cuki minionokként képzeljük el őket, minimalizálva ezzel az aktuális problémák számát.

50. Ha választhatnál, mennyi idős lennél most? Miért? 

Harminc. Így épp egy tízessel lennék idősebb, mint amennyi jelenleg vagyok.  Kíváncsi vagyok, mi minden történik velem 10 év alatt. Lesz-e párkapcsolatom? Hol fogok élni, dolgozni? Férjnél leszek? Netán már gyerekem is lesz? Who knows. De jó lenne, ha ez a blog még tíz év múlva is meglenne, és akkor akár közösen is megválaszolhatjuk a kérdéseket. :)

52. Ha egy durva buli után arra a tudatra ébrednél, hogy megcsaltad a barátod/barátnőd, akivel évek óta együtt vagy, viszont 100%, hogy ez csak úgy derülhet ki, ha te magad elmondod, elmondanád?

Ugyan ordenáré módon szégyellném magamat, de elmondanám. Ha már ekkora emberi féreg voltam, hogy így viselkedtem, legalább azt a minimális tiszteletet megadom a másiknak, hogy nem egy oltári nagy hazugságból álló téglát helyezek a kapcsolatunk alapjába.

54. Ha létezne Dumbledore Merengője, te hogyan használnád? Gyakran belemerülnél? Mit néznél legszívesebben vissza?

Na, ide kellene egy felső limit, nem az olvasók számára... Nem túl jó dolog folyamatosan a múlton rágódni, de segít, hogy fejlődjünk, tanuljunk belőle.
Legszívesebben olyan dolgokat néznék meg, amiről megtörténésükkor (offtopic: ilyen szó létezik a magyar nyelvben?) úgy gondoltam, teljesen jelentéktelenek, de azóta már tudom, kulcsfontosságú pillanatokról van szó.

56. Szerinted működhet kapcsolat szegény és gazdag családból származó fiatalok között? Tegyük fel, hogy mindketten most végeztek az egyetemmel, és mindketten most kezdtek el dolgozni, hasonló kaliberű munkát.

Természetesen igen. Bár, ennek azért alapvető feltétele, hogy a két fél ne nézze le egymást a származása alapján, ugyanis nem ez határozza meg, hogy ki ér többet/kevesebbet.

59. Ha te lennél a Facebook elnöke, mit változtatnál meg rajta?

Letiltanám az összes influencer rinyát, akik a saját "tökéletességükkel" és vacak termékek reklámozásával enyhítik feltűnési viszketegségüket. Undorító ez az egész iparág véleményem szerint, bár ez az instagramra is igaz. Úgy, ahogy van.


Most már hivatalosan és alternatív módon is érett vagyok, így ennyi voltam mára. Ha tetszik a kihívás - nyitott a vége, töltsd ki, és hagyd, hogy megismerhessünk.

Hilsen,
Stine Larsen