Write Tag #1 #2

Sziasztok!

Leah még májusban hívott ki erre a két, tematikájában kapcsolódó kihívásra, és mivel májusban nem volt lehetőségem a blogolás relaxáló tevékenységének művelésére, ezért most, július elején pótolom a hiányosságaimat. Remélem, hogy a szuper kérdésekre sikerül minimális érdeklődést kiváltó válaszokat adnom.

Az eredeti kérdéssorok a Tintaszerkezetek oldalról érhetők el: első; második.

Szabályok:

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni őket.)
3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
4. Válaszolj a kérdésekre!
5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget!
6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
7. Értesítsd őket a jelölésről!

Védetlenségi igazolványom

Sziasztok!

Nincsenek lassan szavak rá, mennyire égő, hogy ilyen mértékben elhanyagoltam a személyes blogomat. Nem magyarázkodásképpen, de többé-kevésbé rendszeresen tudtam részt hozni a történetes blogomon, így az itteni "agymenésekre" már nem sok idő maradt. Illetve, történtek még olyan dolgok az elmúlt hónapokban, amelyeket még nem volt erőm blogposztba foglalni, de ami késik, nem múlik. Úgy gondolom, mindenképpen hasznos lenne, hiszen mindig is segített korábban, ha leírtam a gondolataimat.

Most is hasonlóképpen fogok tenni, nagyon más okból kifolyólag. A következőkben egy igazi COVID-kordokumentumot olvashattok a védettségi igazolványom meg(nem)érkezéséről. Nem, ez sajnos nem kitaláció, ám mivel az egész történet annyira abszurd, hogy egy Örkény-novella ehhez képest semmi, megírom Nektek, hogyan is kezdődött, ha érdekel Benneteket, ha nem.

A védetlenségi igazolvány és a kis porszem, avagy az átlagember harca a pandémia útvesztőjében, az "új világban"

Tragikomédia ???? részben

Írta és elszenvedte: Stine Larsen

-15

 Sziasztok!

 Hűha, nagyon csúnyán elhanyagoltam ezt a blogot az elmúlt (ki sem merem már számolni, mennyi) idő alatt. Ami kevés időm volt a blogolásra, azt inkább a történetes blogomba öltem, amit ide kattintva érhettek el. Szintén nem volt még lehetőségem arra, hogy megköszönjem Leah Hope Eastbrooknak a csodálatos designátalakítást, amely során a lilából a pinkes-rózsaszínű irányba mehettünk át. Remélem, hogy Nektek is legalább annyira tetszik, mint nekem! ♥

Viszont nem is szaporítanám tovább a szót. Talán a címből még nem igazán lehet következtetni arra, miről fogok most írni Nektek, azonban úgy gondoltam, talán most itt az ideje ennek is. Lehet, hogy azok, akik a való életben is ismernek, tudják, hogy az elmúlt egy évben egészen pontosan 15 kg-t fogytam. Igen, tudom, hogy ez nem túl kattintásvadász dolog, nem fog kijönni hozzám a Tények és a Fókusz, hogy beszámoljon a "szenzációs fogyásról", de számomra akkor is egy jelentős változásról beszélünk. Már nagyon hosszú ideje érlelődött bennem, hogy kicsit hosszabban írok erről, hogy talán néhányan okulni tudjanak belőle, vagy esetleg csak inspiráció lehessen a történet. (Fényképet nem szeretnék feltölteni, mivel nem szeretném, hogy felismerhető legyek, úgyhogy sajnos enélkül kell elhinnetek Nekem ezt a változást.)

Új blog: Tükröm, tükröm...

Hei!

Ha a jelenlegi bejegyzés címén fent akadtak volna a szemeid, mondván: „minek csinál az olyan ember még egy blogot, amikor az előzőre is több, mint EGY ÉVIG nem hozott új kontentet”, nos, nem tudlak hibáztatni. Teljesen jogos észrevétel, de nem kell megijedni, az új évben sem innen, sem a másik, új blogomról nem tervezek eltűnni.

Az új oldalt Tükröm, tükröm... névvel IDE kattintva érhetitek el, ahová már fel is töltöttem a legelső részt.

Remélem, hogy minél többen beleolvastok a fejemben már régóta keringő történet első részébe.

Masniországot illetően egy olyan bejegyzésen dolgozom jelenleg, amellyel megmagyarázom, pontosan hová is tűntem az elmúlt másfél évben.

Hilsen,

Stine Larsen